Miközben a koronavírus-járvány mérséklődött, és „kezelhetőbb mederbe terelődött", sok, az életminőséget jelentősen befolyásoló műtét esetében tovább nőtt a várakozók száma. A Pénzcentrum nézett utána a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján, hogy miként alakultak tavalyelőtt, tavaly, illetve hogy állnak idén a várólisták.

Ami a körülményeket illeti, emlékeztetnek: tavaly nyáron a Magyar Orvosi Kamara is tett javaslatokat a várólisták csökkentésére, és 2022. márciusában a szakminisztérium 13,6 milliárdos forráskiegészítést jelentett be ennek érdekében. Bár az elmúlt években történt orvosbéremelés visszafoghatta elviekben a szakképzett munkaerő elvándorlását, a szakdolgozói bérek rendezése még nem oldódott meg.

A lap 2020-ban, 2021 év elején, nyarán és szeptemberben, továbbá 2022 januárjában is lekérdezte a kórházi várólisták hosszát a NEAK által biztosított felületen. Ezeket az adatokat összevetve azt látják, hogy ha egyes esetekben csökkent is a várakozási idő, az sokszor annyit jelentett, hogy a tervezett két év helyett másfélre zsugorodott az idő, mire a beteg a műtőasztalra került.

A Pénzcentrum kiemeli, hogy 2022 februárja óta már csak a műtétet megelőző 6 hónapra teszik közzé az átlagos várakozási időt egy adott műtéttípusra az alapkezelő oldalán, ugyanakkor továbbra is közlik a várakozók számát – ezekből lehet következtetni a várólisták állapotára. Az arányok továbbra is aggasztóak, ugyanis a vizsgált beavatkozások közül 12-nél nőtt és csak 4-nél csökkent a várakozók száma.

Hét műtéttípusnál a 40 százalékot is meghaladja a várakozók számának növekedése. A legdrasztikusabban a mandula és orrmandula műtétre várók száma emelkedett: nagyjából egy év alatt 446 főről 1076-ra nőtt a várakozók létszáma.

De nőtt a csípő-és térprotézisre várók száma is, és a sérvműtétekre is 46–60 százalékkal többen várnak. A várakozási idő hossza 2021 januárjához képest 2022 januárjában jelentősen megugrott a gerincműtéteknél, a térd-és csípőprotéziseknél, a laparoszkópos bélrendszeri beavatkozásoknál, a hasfali, lágyéksérveknél vagy éppen a pajzsmirigy műtéteknél. Csökkent viszont a szaruhártya-, az urulógiai kisműtétek és a transzkatéteres szívbillentyű-beültetés esetében.