Katonai műveletnek nevezte Orbán Viktor az Oroszország és Ukrajna közötti háborút idén októberben, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozott. A jelenetre azonnal felkapta a fejét a sajtó, hiszen az orosz propaganda használja következetesen ezt a kifejezést, azzal szemben pedig, aki háborúként hivatkozik a konfliktusra, a hadsereg hitelének rontása miatt indíthatnak eljárást. A magyar miniszterelnök szóhasználatára az RTL Híradója kérdezett rá Orbán csütörtöki kormányinfóján, a válasz szerint pedig “amikor az oroszok majd hadat fognak üzenni Ukrajnának, na az háború lesz”, addig katonai műveletről beszélünk Orbán szerint.

Szigorúan vett értelemben addig örüljünk, amíg nincs háború, mert ha háború van, akkor mozgósítás van, és általános, és azt nem kívánom senkinek

– tette hozzá a miniszterelnök, de megjegyezte azt is, a konfliktus politikai tartalma miatt szokás felváltva használni a különböző kifejezéseket.

Túry Gergely

Jogi értelemben azonban egyik kifejezés sem állja meg a helyét, a nemzetközi jog évtizedek óta nem használja a “háború” szót, a “katonai művelet” használata mellett pedig még a történelmi hagyományok sem hozhatók fel érvként. Korábban valóban nemzetközi jogi fogalom volt a háború, definíciója szerint ennek valóban feltétele volt annak kihirdetése akár hadüzenet formájában, akár egy ultimátummal, így kezdődött hivatalosan mindkét világháború is – magyarázta a hvg.hu-nak Hoffmann Tamás nemzetközi jogász. Míg az első világháború esetében az Osztrák–Magyar Monarchia intézett ultimátumot a Szerb Királysághoz, a második világháborúban Németország üzent hadat Lengyelországnak, miután azt állították, a lengyelek megtámadták őket.

A huszadik század első felében érvényes nemzetközi jogi rendszer súlyos hibája volt azonban, hogy a hadiállapot elismerése nélkül nem is volt lehetőség a jogkövetkezmények alkalmazására, vagyis ha hivatalosan nem álltak háborúban az államok, akkor például a hadifoglyok státuszát vagy a fegyverek alkalmazását sem szabályozta, korlátozta semmi. Ennek felismerése vezetett oda, hogy 1949-ben a nemzetközi közösség a Genfi Egyezményekben definiálta újra a háború fogalmát, innentől kezdve azt nem elismeréses alapon határozzuk meg, hanem a tényekre hivatkozva állapítjuk meg. Tehát

ha van fegyveres konfliktus két állam között, az háború, teljesen függetlenül attól, hogy ki minek hívja, küld-e hadüzenetet vagy kihirdeti-e a hadiállapotot.

Emellett a háború szó helyett a jogrendszer a nemzetközi fegyveres konfliktus kifejezést használja.

Nemzetközi jogi értelemben tehát idejétmúlt háborúról és hadüzenetről beszélni, hiszen annak megítélésére, szabályaira ezeknek nincsen hatása – mondja Hoffmann. Az ENSZ alapokmánya ugyanis tiltja az államoknak az erőszak alkalmazását egy másik állammal szemben, ebben két kivételt fogalmaznak csak meg. Egyfelől, a Biztonsági Tanács felhatalmazása alapján, köznyelvesen fogalmazva, indítható háború, valamint bizonyos megkötések mellett önvédelemre hivatkozva is alkalmazhatók erőszakos eszközök – utóbbira hivatkozik Oroszország is Ukrajna lerohanásának kezdete óta.

Fontos különbséget tenni a háborúindítás joga (jus ad bellum), vagyis az államközi fegyveres erőszak alkalmazásáról szóló nemzetközi szabályozás és a hadijog (jus in bello) között. Előbbi alapján lehet meghatározni azt, hogy ki a felelős egy háborúért, az ENSZ közgyűlésének 1974-es határozata szerint pedig az agresszió a nemzetközi békével szemben elkövetett bűn. Azzal, ha Oroszország hadüzenetet küldene Ukrajnának, saját maga ismerné el, hogy nyílt erőszakot alkalmaz és megsérti a nemzetközi jogot.

Ezzel szemben a hadijog nem vizsgálja a fegyveres konfliktusok hátterét, nem keres felelősöket, hanem azt határozza meg, mi megengedett egy háborúban, és mi nem. Ide tartozik a hadifoglyok és a polgári lakosság védelme, valamint ez definiálja a háborús bűnöket is.

A fentiek alapján tehát az Orbán által említett hadüzenet fogalma nemzetközi jogi szempontból értelmezhetetlen, a mozgósításról szóló mondatának azonban az orosz törvények alapján már van jelentősége. A hadiállapot kihirdetésének az egyes államok saját alkotmányos jogrendszerében lehet következménye, Oroszország esetében ugyanis ez valóban lehetőséget adna az általános mozgósítás bevezetésére vagy a hadigazdálkodásra való átállásra.

Nehéz megállapítani azonban, hogy ennek mekkora hatása lenne az ukrajnai háborúra, hiszen a teljes körű invázió kezdete óta Moszkva enélkül is lényegesen növelte mind a mozgósítás mértékét, mind a hadi kiadásait.

Azt, hogy miért volt szükség a fegyveres konfliktusok definíciójának tisztázására, Hoffmann Tamás számos történelmi példával illusztrálja. Több olyan fázisa is volt többek között a második világháborúnak, amikor jogi értelemben hadban állt egymással egy (vagy több) állam, miközben semmilyen fegyveres konfliktus nem volt közöttük. Azután, hogy Németország lerohanta Lengyelországot, Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent, és fel is sorakoztatta csapatait a határon, fél éven keresztül azonban egy fegyver sem dörrent el. Ennek fordítottjára is volt példa, a 19. század elején az Egyesült Államok és Franciaország vívott tengeri harcokat, miközben hivatalosan nem álltak háborúban egymással.

Attól függetlenül, hogy a háború közel 75 éve nem egy nemzetközi jogi fogalom, nyilvánvalóan mindenki használja a szót, ráadásul bizonyos esetekben a jogi dokumentumokban is fennmaradt, elég a háborús bűnök kifejezésre gondolni. Nem is a magyar miniszterelnök az első kormányfő, aki belezavarodott a bonyolult jogi definíciókba, így járt Margaret Thatcher is a falklandi háború idején – említ újabb történelmi példát Hoffmann. Amikor ugyanis a brit hadsereg argentin katonákat fogott el, egy képviselő a parlamentben kérdezte meg a Vasladyt, hogy vonatkozik-e majd rájuk a hadifogoly státusz. Válaszában a brit miniszterelnök mondta, hogy nem, hiszen az csak a háborúban létező fogalom, az Egyesült Királyság pedig nem áll hadban Argentínával, miközben ebben az időben már jó ideje érvényben volt a genfi egyezmény.

Nemzetközi jogi szempontból tehát nem áll meg Orbán Viktor érvelése, de annyiban igaza van, hogy a háború jelentése, tartalma messze túlmutat a definíciókon. A katonai művelet és a háború kifejezésekbe ráadásul belezavarodhatott még maga az orosz elnök is, aki nevezte már utóbbi néven a konfliktust, saját törvényeire hivatkozva fel is jelentette őt miatta egy ellenzéki képviselő.

Bár a kormányinfón a miniszterelnök elsősorban jogilag próbálta a megfogni a sok kritikát kapott pekingi jelenetet, nehéz lenne tagadni, hogy diplomáciai megfontolásból beszélt “katonai műveletről”. Bár nyíltan ezt nem mondta ki, kioktatta az újságírót arról, hogyan kell beszélni az orosz elnökkel, akinek “megfelelő formában” kell megfogalmaznia a mondandóját. A kifejezések felváltott használatáról pedig azt mondta, “hol háború, hol katonai művelet, ahogy a tisztelt vendég kívánja” – vagyis nem valószínű, hogy Orbán belátható időn belül háborúnak fogja hívni a háborút Putyin előtt.

Orbán válasza arra, hogy miért használta a katonai művelet kifejezést az alábbi videón 1:18:00-tól látható: