Rögtönzött vagy mindenkit félrevezetett az Iránra mért csapás ügyében Donald Trump?
Két héten belüli döntést ígért, de két nap után lecsapott három iráni nukleáris létesítményre Donald Trump azzal a bombával, amellyel csak az USA rendelkezik.
A Magyar ember nem lop, csak kalandozik című 2018-as cikk azt dolgozta fel a publicisztika eszközeivel, hogy a rendőrség nem nyomoz Orbán Viktor veje, Tiborcz István Elios nevű cége ügyében, pedig az 13 milliárd forint kárt okozott a hibás világítóberendezésekkel. Az írás a régmúltban talált ironikus párhuzamot – méghozzá a fosztogatva Európát félelemben tartó magyar törzsekben. Ez annyira felbőszített két máig ismeretlen embert, hogy személyükben érezték magukat sértve a honfoglaló magyarokra tett kijelentések miatt, és perre mentek.
A hosszan húzódó pereskedés végén, a jogerős ítélet alapján a HVG honlapján ki kellett pontozni a kifogásolt szavakat, de most az Ab-határozat indoklása többször leírja mindkettőt (szigorúan innen idézzük tehát: „büdös magyar migránsok” és „magyar banditák”).
A cikk kifogásolt részlete
Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – „kalandozást” – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a *** ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután *** bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért. Ebből aztán értettek, kisvártatva felvették a kereszténységet, és ma már milyen büszkék rá. Na pont így lesz ez a liberális demokráciával is.
A szerző és a HVG jogi képviselője így reagált a Kúria jogerős ítéletére, amely kötelezte a lapot a sértő kifejezések eltávolítására, elnézést kérő közlemény megjelentetésére és a felperesek részére összesen 400 ezer forint sérelemdíj megfizetésére:
Ezután fordult a HVG az Alkotmánybírósághoz, azzal érvelve, hogy nem a magyarokat – sem a honfoglalás korabelieket, sem a jelenkoriakat – minősítette a szerző, hanem a jelenkori kormányzati magatartást és kommunikációt.
Az Ab azonban most elutasította a panaszt. Az előadó alkotmánybíró Juhász Miklós, a Gazdasági Versenyhivatal egykori elnöke volt. A határozat indoklása szerint „a „büdös jelző nem önmagában, hanem az adott összefüggésben dehumanizáló, az emberi méltósággal nyilvánvalóan összebékíthetetlen jelleggel bír, figyelemmel annak antiszemita, rasszista, homofób, illetve xenofób szólásokkal való, a közbeszédben még mindig sajnálatosan gyakori összekapcsolására is”.
Patyi András alkotmánybíró az indokláshoz még hozzátette: „A magyar nemzet szempontjából különös tiszteletet érdemel az összes olyan katona, aki a hazáért harcolt bármikor is a történelem folyamán, és ez a tisztelet nem jelenti a véleménypluralizmus korlátozását”. Az elsőfokú ítéletből idézte: a vitatott kifejezés „olyan öncélú sértésnek minősül, amely nem csupán az ő emléküket, hanem az egész magyar nemzetet sérti”.
Érték-e a kalandozás?
Schanda Balázs ezzel szemben különvéleményében nem csak azt írta le, hogy a „büdös” jelző szerinte szitokszó ugyan, de az emberi méltóság érinthetetlen magját nem kérdőjelezné meg, hanem arra is figyelmeztetett:
az Alaptörvényben olvasható Nemzeti Hitvallás az államalapítástól, a kereszténység felvételéről eredezteti a nemzeti közösséget, és nem vállal közösséget a pogány előzményekkel. Az országalapítás előtti kalandozások nem tartoznak az értékként tételezett körbe, és semmiképp sem minősülnek vívmánynak, alkotmányos önazonosságunk és keresztény kultúránk védeni rendelt elemének.
A különvélemény egy részével egyetértett Varga Réka, sőt a határozatot egyébként megszavazó Hörcherné Marosi Ildikó is.
A mostani határozatot érdemes összevetni egy korábbival:
2021-ben az Ab a HVG-nek adott igazat, amikor elutasította a lapot felmentő bírósági ítélet elleni panaszt A Nagy Harácsony szöveggel megjelent címlap ügyében. Igaz, ott nem szavakról folyt a vita, hanem egy képről, de akkor az Ab elfogadta, hogy a kép nem a vallásos embereket gúnyolta ki, hanem a harácsoló mai politikusokat, és hogy „egy adott közlés üzenetét, célját, illetve sértő vagy bántó voltának mértékét a vitatott közlés tartalma és formája mellett az adott médiumon belüli kontextusára, valamint a társadalmi környezetre tekintettel lehet kellő alapossággal megítélni.”
