Tóta W. Árpád: Ha kell, állatmesékben írjuk meg, amit gondolunk

A fájdalomdíj mértéke alapján könnyű lelki sértésnek nevezhetjük azt, amiért a Kúria elmarasztalta a HVG-t. Két magánszemély a 2014-ben hatályba lépett Polgári törvénykönyv egy paragrafusára hivatkozva azt állította, a magyar nemzethez tartozásuk miatt sérült személyiségi joguk Tóta W. Árpád egy 2018 novemberi, az Elios-ügyről írt cikkének két kifejezése miatt.

Csakhogy a Magyar ember nem lop, csak kalandozik című cikk nem a két felperesről szólt, hanem Tiborcz István üzleteiről és apósa, Orbán Viktor rendszeréről – valamint Európa válaszáról. És a publicisztikában itt jött képbe a középkori Európa, amely egyszer már megküzdött olyan magyarokkal, akiknek portyáit odahaza nem büntették, hanem ünnepelték.

A két magánszemély azon nem tudott túllendülni, hogy a nyugati fosztogatásokban szerepet játszó csoportokat milyen jelzővel illeti a párhuzam kedvéért Tóta W. Árpád. És a magyar bíróság szerint ezért számukra sérelemdíj jár. Tényleg?

Sok mindent kell tisztázni ebben az ügyben. Mit állított a publicista? Milyen kifejezések számítanak pejoratívnak a magyar bíróságok szemében? Ki mondhatja ki egy szöveg helyes értelmezését? Számít-e, hogy akikről a sértőnek talált kifejezés szól, bő ezer éve halottak? A törvény hogyan szabályozza az érintettséget, amikor valaki a nemzethez vagy egy valláshoz való tartozásra hivatkozva érzi magát sértettnek? Mennyire általános a világban, hogy a többség érzékenységét védik a bíróságok? És mi lesz az ítélet következménye a magyar sajtóban?

A magyar kultúra építőköve, hogy jogilag vegzálták a legnagyobb alkotókat, hogy megsértették a magyarságot

– mondja Tóta W. Árpád. Szerinte a publicisták állnak elébe, ha kifejezések tiltásával próbálnák elvenni tőlük a lehetőséget, hogy véleményüket kifejtsék. Egy biztos, Tóta a döntés után még nagyobb kedvvel és ambícióival fogja írni publicisztikáit.