A hvg.hu beszámolt róla: az Alkotmánybíróság nem tartotta Alaptörvény-ellenesnek a Tóta W. Árpád publicistát elmarasztaló kúriai ítéletet, amely igazat adott két névtelenségbe burkolózó állampolgárnak, hogy a 2018-ban megjelent Magyar ember nem lop, csak kalandozik című cikk két kitétele megsértette a magyar nemzetet. Az írás arról szólt, hogy a rendőrség nem nyomozott Orbán Viktor veje, Tiborcz István Elios nevű cége ügyében, pedig az 13 milliárd forint kárt okozott a hibás világítóberendezésekkel. A régmúltban talált ironikus párhuzamot, méghozzá a fosztogatva Európát félelemben tartó magyar törzsekben. A hosszan húzódó pereskedés végén, a jogerős ítélet alapján a HVG honlapján ki kellett pontozni a kifogásolt szavakat, de most az Ab-határozat indoklása többször leírta mindkettőt (szigorúan innen idézzük tehát: „büdös magyar migránsok” és „magyar banditák”).

A vélemény büdös? Az Alkotmánybíróság szerint a magyar nemzet megsértése volt a HVG publicisztikájának két minősítése

Megítélése szerint nem ütközött az Alaptörvénybe a Tóta W. Árpádot elmarasztaló ítélet, ezért az Alkotmánybíróság elutasította a HVG panaszát. Különvéleményben azonban felmerült, biztos védendő érték-e az államalapítást megelőző kalandozás?

Ezután fordult a HVG az Alkotmánybírósághoz, azzal érvelve, hogy nem a magyarokat – sem a honfoglalás korabelieket, sem a jelenkoriakat – minősítette a szerző, hanem a jelenkori kormányzati magatartást és kommunikációt. Az Ab azonban elutasította a panaszt. A határozat indoklása szerint „a „büdös jelző nem önmagában, hanem az adott összefüggésben dehumanizáló, az emberi méltósággal nyilvánvalóan összebékíthetetlen jelleggel bír, figyelemmel annak antiszemita, rasszista, homofób, illetve xenofób szólásokkal való, a közbeszédben még mindig sajnálatosan gyakori összekapcsolására is”.

A határozathoz többen fűztek részben párhuzamos indoklást, részben különvéleményt. Schiffer András ügyvéd, az LMP egykori alapítója, volt képviselő most az Indexen megjelent véleménycikkében Patyi András alkotmánybíró párhuzamos indoklásának egy részletére hívja fel a figyelmet (pdf):

Az Alaptörvény … az értékrendjével összeegyeztethetetlen véleményeket nem védi, vagyis már eleve nem tartható fenn az a korábbi Alkotmányon alapuló megállapítás, miszerint a véleményt annak értéktartalmára tekintet nélkül alapjogi védelem illetné meg.”

A szerző felidézi: a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság 1992-ben azt mondta ki, hogy „a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi”. Vagyis helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt. Tóta stílusa Schiffernek se tetszik, de szerinte ez a „Sólyom-doktrina” lett a garancia arra, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon politikai-világnézeti irányultság alapján nem lehet sajtótermékeket, tüntetéseket, egyesületeket, pártokat alkotmányosan vegzálni, betiltani.

A „Patyi-doktrínából” viszont (bár az nem része az Ab-határozat testületileg elfogadott indoklásának, tehát egyetlen ember véleménye) az következhet, hogy az állam megvonja az egyenlő tiszteletet az Alaptörvény értékrendjét vitató polgáraitól, és fenntartja magának a jogot, hogy a jövőben ízlése szerint részesítsen védelemben, vagy éppen üldözzön véleményeket, politikai nézeteket, kulturális áramlatokat, világnézeti csoportokat. Ettől persze „még nem lesz Magyarországból Észak-Korea vagy Oroszország, csak a kormányzati kommunikációban mélyen megvetett Németország, ahol az alkotmány értékrendjével úgymond össze nem férő véleményeket, gyűléseket, pártokat simán korlátozzák. Mert megtehetik. Ha a Patyi-doktrína érvényesül, majd itthon is megtehetik. A jel megjelent a falon” – figyelmeztet Schiffer András.