Hadházy Ákos arról ír, miért Navracsics Tibort tartja az egyik leggerinctelenebb fideszesnek

Interjút adott Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter Dull Szabolcsnak, amelyben visszafogottan kritizálta a Fidesz környéki „luxizókat”, és arról beszélt, hogy a nagyobbik kormánypárt számára nem maga Magyar Péter a probléma, hanem az a hangulat, amelynek a Tisza-elnök a megtestesítője.

Reagált az elhangzottakra Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, aki 2013 nyarán, a trafikmutyi leleplezése után lépett ki a Fideszből, és azt írta: már a távozása előtt is többször úgy gondolta, ideje otthagyni a „bűnszervezetet”, de két ember miatt maradt. Az egyik Ángyán József – aki végül a földbérleti pályázatok kormányzati kezelése miatt szakított a párttal –, a másik pedig Navracsics Tibor volt.

Mindkettőről tudta – magyarázta a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében –, hogy őszintén és erőteljesen kritizálják a lopást, és valódi konfliktusokat vállalnak fel a párton belül, kettejük között azonban leírt egy „hatalmas különbséget” is: Ángyán otthagyta a Fideszt, „Navracsics azonban vígan bennmaradt, majd a nagy ellenállásának a »büntetése« az lett, hogy öt évre brüsszeli biztosként próbálta az egyre inkább fasizálódó Fideszt szalonképesnek hazudni. Ezt teszi 2022 óta is, amikor visszaült a »parlamentbe« és visszaült a kormányba is, és az »emberarcú fideszesként« próbálta kikunyerálni az EU-s támogatásokat Brüsszelben. Bár aztán megint volt egy nagy »ellenállása«: átült Semjén frakciójába :))”

A képviselő jelezte, nem ismeri Navracsics valódi céljait, de néhány dolgot biztosan tud. Közülük az egyik, hogy

„aki 15 év NER után a Fideszben politizál, az vagy maga is haszonhúzó társtettes, vagy hülye, vagy zsarolják valamivel. Nem gondolom, hogy Navracsics különösebben korrupt lenne, de azt egy időben konkrétan tudtam, melyik EU-s projekttel zsarolhatták”.

Aztán úgy folytatta:

„Navracsicsot éppen azért tartom az egyik leggerinctelenebb fideszesnek, mert még mindig úgy gondolom, hogy meggyőződéses atlantista, jobbközép politikus, aki tűpontosan látja, hogy mit tettek, mit tesznek ezzel az országgal. De pont ezért mélyen vállalhatatlan az, amit tesz.”

Azt is írta, láttuk már, hová vezet, amikor a „reformkommunisták” egy rendszerváltás után is hatalomban maradnak, ám „amiben most élünk, az a látszattal, a hasonlóságokkal ellentétben egyáltalán nem az éppen összeomlott Kádár-rendszer”. Éppen ezért szerinte aki most „a reformfideszesek” pártbomlasztó tevékenységében reménykedik, el van tévedve.

Egyrészt azért, mert bár „nem lehet teljesen kizárni, hogy a kormány végül belenyugszik egy választási vereségbe, abban bízva, hogy a szocialistákhoz hasonlóan az iszonyatos mennyiségű lopott vagyon segítségével, a szétlopott ország nyomorát kihasználva pár év múlva visszajönnek. Sokkal valószínűbb azonban – és Orbán minden mozgása erre utal –, hogy a Navracsics által kiszolgált bűnszervezetnek van annyi félnivalója, hogy ne akarjon kísérletezni azzal, hogy akár néhány évre átadja a hatalom egy részét”.

A másik nagy különbség pedig az szerinte, hogy „az 1990-es »rendszerváltás« előtt a kádári diktatúra hosszú éveken keresztül puhult. Orbán rezsime pont a másik irányba tart akkor is, ha a gazdaság ugyanúgy omlik éppen össze (ami nem igaz, nem pont ugyanúgy és nem annyira). A navracsicsok feladata pont ennek eltakarása. Annak a reménynek a fenntartása, hogy nincs szükség ellenállásra, majd a fideszes urak elrendezik békésen a dolgokat. Rajtunk áll, hogy bevesszük-e ezt”.