Az arányokat tekintve a legtöbb női foglalkoztatott ma is az egészségügyi és a szociális ellátás területén ténykedik: ápolónőként, védőnőként és egészségügyi asszisztensként szinte csak nők dolgoznak, s a mintegy százezer egészségügyi szakdolgozó között 1992-ben 75 százalék, 2000-ben pedig 75,2 volt a nők aránya.

Közismert, hogy a szakmájukból hosszabb időre kiesők az újbóli munkába álláskor hátrányban vannak, hiszen korábbi tudásukból a távollét ideje alatt sok mindent elfelejtenek, sok minden elavul, a szakma fejlődése új ismeretek kíván. Ezzel a problémával találkoznak a gyereket vállaló egészségügyi szakdolgozók, köztük az ápolók is, különösen, ha több gyermek mellett hosszabb időre GYES-en, GYED-en otthon maradnak – hangzott el a női egészségről tartott nemzetközi konferencián.

Megkopott tudással térnek vissza a munkahelyükre, és ez vonatkozik mind a szorosan értelmezett szakmai, mind az informatikai-számítástechnikai ismeretekre. Ez utóbbit illetően azzal is számolni kell, hogy az egészségügyi intézmények többségében ma már integrált informatikai rendszer működik, amelyről a hosszabb időt távol töltő munkavállaló szinte semmit nem tud.

Az ismeretek hiánya megnehezíti az ápoló visszailleszkedését, egyúttal veszélyezteti a betegellátás minőségi szintjét. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, továbbképzést kell szervezni, de hogy ezen az anyák részt tudjanak venni, a program alatt a gyerekek felügyeletéről is gondoskodni kell – hangzott el a konferencián.