„Pályázatom benyújtását a sör iránti vonzalom motiválja”, „Mellékállásban szakdolgozatok, pályázatok kivitelezésével foglalkozom”, „Rendelkezem B-kategóriás jogosítvánnyal, alapfokú angol nyelvtudással és egy 9 éves fiúgyerekkel, aki nem beteges” – íme néhány gyöngyszem az egyik, hazánkban is piacvezető munkaerő-kiválasztással foglalkozó cég önéletrajz-szemelvényéből. Sok helyütt, rendszeresen taglalt téma a tökéletes önéletrajz összeállítása. Mivel ez az első és legfontosabb lépcsőfok az álláskereső és a leendő munkaadó között - a kiválasztás és előszűrés alapköve -, okkal feltételezhetjük, hogy a jelentkezők kitesznek magukért. Ám a legtöbb HR-es éppen ennek ellenkezőjéről számol be: szép számmal akadnak, akik elbliccelik, elviccelik, vagy éppen tudatlanságuk miatt szúrják el az önéletrajz-írást, ezzel együtt a lehetőséget, hogy övék legyen a megpályázott állás.

Formai követelmények. Nem megfelelő © sxc.hu

Az önéletrajz sarkalatos pontja – a tartalom és forma mellett - a fénykép, amely arra hivatott, hogy a kiválasztást végző szakember árnyaltabb képet alkothasson a jelöltről. „Egyesek vicces fotókat csatolnak önéletrajzukhoz. Előfordul, hogy az illető kisgyermekével szerepel a képen, míg más egy pódiumon áll, hogy bemutassa, ilyet is tud” – mesél tapasztalatairól Kovács András, a Grafton Recruitment Kft. tanácsadója. Elmondása szerint az sem egyedi eset, hogy a beküldött önéletrajz mellett félmeztelen, vagy bikinis fotót találnak a jelöltről, esetleg olyat, amin az illető napszemüvegben pózol, vagy épp diszkóban táncol. A humorosnak szánt, rosszul elsült „újításra” is akad példa: az egyik tréfáskedvű jelölt önéletrajza bal felső sarkába gyerekkori képét, jobb oldalra pedig mai „állapotát” tükröző fotóját ragasztotta, a kettő között nyíllal jelezte, hogy miből lett a cserebogár.

„Elkerekedett a kiválasztást végző kolléga szeme, amikor egy jól kvalifikált jelölt önéletrajzában iskolai végzettsége és diplomájának megszerzése mellett – valamely ezoterikus irányzat követőjeként - feltüntette első, majd második tűzönjárásának dátumát is. Megítélése szerint ez szerves része életének, ezért írta bele a cv-jébe” – meséli az emlékezetes esetet Repka Ágnes, a Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft. országos munkaerő-közvetítési vezetője.

A nem létező, vagy éppen felülértékelt nyelvtudás is kínos pillanatokat szerezhet az álláskeresőknek. „Előfordult, hogy valaki azt akarta feltüntetni önéletrajzában, hogy folyékonyan beszél angolul, és azt írta: ’liquid english’ (ami ugyan folyékonyt jelent, csak éppen nem nyelvtudásra, hanem valaminek a halmazállapotára utal – a szerk.) Olyan is akadt, aki azt akarta tudatni, hogy rugalmas, alkalmazkodó, ám erre az ’elastic’ szót használta (az elasztikus ruha jól jön sportoláskor, de állásinterjúra nem ajánlott – a szerk.)” – vázolja a kirívóbb eseteket Kovács András, hozzátéve, hogy azért a szóbeli beszélgetésen is érhetik meglepetések a felvételiztetőt.

„Az állásinterjún olyan erős szaga volt az egyik jelöltnek, mintha egyenesen a disznótelepről érkezett volna. Aztán kiderült, hogy madarász, és galambjai vannak” – meséli a tanácsadó. Volt egy - vezetői posztra - pályázó, aki egyenesen a Szigetről ugrott be interjúra az áttombolt éjszaka után, karszalaggal, papucsban. Megkeresésünkre hasonló esetről számolt be Jónás Anikó, a munkaerő-toborzással és kiválasztással foglalkozó Kelly Services ügyvezető igazgatója is. „Nyáron az egyik jelölt azt kérte, hogy péntek délután jöhessen állásinterjúra, lehetőleg minél később. Ötkor aztán meg is érkezett rövidnadrágban, pólóban, papucsban a barátnőjével együtt. Kiderült, hogy egész nap a strandon voltak.” A konklúzió: sokan nem tudják, milyen ruhában illik megjelenni a felvételi beszélgetésen – nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek, vagy egyszerűen csak vállat vonnak, nem érdekli őket az etikett. Ez a hányavetiség nemcsak az öltözködésben, a olykor a jelölt viselkedésében is megmutatkozik.

„Reggel kilencre vártunk egy pályázót, 11.40-kor érkezett. A kérdésre, miért nem vette fel a telefonját, azt felelte, hogy nincs nála, ám ekkor megcsörrent zsebében a készülék. Nem jött zavarba, elővette, kinyomta, és csak annyit mondott: ez is mindig a legrosszabbkor csörög” – meséli Jónás Anikó. Az interjú ennek ellenére folytatódott, míg kiderült, hogy a jelölt mindössze két hónapig dolgozott előző munkahelyén, aztán távozott, mert folytatódott az iskolája, ám arról, hogy tanul, és csak átmenetileg vállalt munkát, elfelejtette tájékoztatni munkaadóját. A tanácsadó kérdésére, miszerint viselkedése nem volt-e inkorrekt, azt felelete, nem hazudott, csak ezt nem kérdezték tőle.

A várakozás izgalma. Állásra fel! © sxc.hu

Ugyancsak emlékezetes esetként tartanak számon a cégnél egy szóbeli beszélgetést, amelyen a pályázó kifejtette, hogy hívő, majd amikor analízist kellett készítenie saját erősségeiről illetve gyengeségeiről (tulajdonságairól), elmesélte, hogy számára az a legnagyobb fenyegetés, ha eljön Jézus, elviszi őt, és nem tud tovább dolgozni.

„Az egyik jelölt betegen jött el az interjúra, és még a vége előtt ki kellett rohannia a mosdóba, ahol aztán fel is kellett mosni utána” – említ egy mindkét fél számára kínos helyzetet Repka Ágnes. Ha valaki lázas beteg, jobb, ha betelefonál és kér egy másik időpontot – ezzel az interjúztatót és saját magát is megkíméli - javasolja a szakember. Persze az emberi leleményesség határtalan: „olyan is akad, lemondta az állásinterjút arra hivatkozva, hogy meghalt az aranyhörcsöge, ezért nincs olyan lelkiállapotban, hogy felvételizzen”- említ egy ellenpéldát a Kelly Services munkatársa. Arra is volt példa, hogy a pályázó karácsony előtt három héttel telefonon lemondta az előre megbeszélt időpontot, mondván, lélekben ő már az ünnepre készül. A link, komolytalan jelöltek között akad kirívóan őszinte is, kérdés, igazmondásával jobban jár-e. Ha valaki beismeri, hogy előző este sokat ivott, és nincs szalonképes állapotban egy interjúhoz, biztosan nem részesül dicséretben.

Mit ne írjunk az önéletrajzba?

„A jelölt magánéletére utaló elemeket nem tanácsos beleírni az önéletrajzba. Ugyan nem a furcsaságok alapján szűrjük a jelölteket, hanem szakemberként kezeljük őket, mégis érdemes óvatosan bánni a magánjellegű információkkal” – tanácsolja Repka Ágnes. Ha valakinek éppen az a hobbija, mint az interjúztatónak, akkor óhatatlanul is szimpátiát kelt benne, ám ugyanez fordítva is igaz. Ha egy sokat tapasztalt munkavállaló esetleg hangsúlyozza, hogy szabadidejében hastáncol, növényritkaságokat termeszt, esetleg kutyakiállításokra jár, arra következtethetnek, hogy nem rátermett szakember.

„A legkínosabb, amit pályafutásom alatt tapasztaltam, egy harmincéves álláskereső lebőgése volt. A férfi beleírta önéletrajzába, hogy két évig cégvezetőként dolgozott, aztán a személyes beszélgetés során addig-addig faggattuk, míg kiderült, hogy egy nem létező vállalatnevet adott meg. Először arra hivatkozott, hogy a cég becsődölt, majd beismerte, csak kitalálta az egészet, hogy „fontos embernek tűnjön” – számol be az esetről az egyik nagyvállalat neve elhallgatását kérő HR-ese.

Olykor a kiválasztást végzők is saját bőrükön tapasztalják, milyen kínossá válhat az ígéretesen induló beszélgetés. „Amikor az egyik állásinterjún kiderült, hogy a jelölt és a tanácsadó is dombóvári, valamint az, hogy kik a kolléga szülei, az interjúalany mosolyogva konstatálta, hogy látta a tanácsadót még babakocsiban. Ezek után HR-es legyen a talpán, aki tartani tudja magát a szerepéhez” - ismertet egy váratlan helyzetet Sárkány Anita, a Dragwitt Humán Erőforrás Tanácsadó Kft. vezetője.

„Az egyik kollégám vidékről érkezett, azért hogy interjúztasson egy jelöltet, akinek csak a késői időpont felelt meg. A recepciós viszont este hat órakor nem vette észre, hogy még az irodában vannak, ezért bezárta őket. Mivel nem tudtak jelezni az épület másik szárnyában helyet foglaló portásnak, az interjúztató a pályázóval együtt a hátsó ablakon kimászott a belső udvarra, így jutottak el a portáig – meséli Repka Ágnes. A jelölt mindeközben azt hitte, stresszinterjún „tesztelik”, hogyan reagál vészhelyzetben. Akasztották a hóhért?