A frankfurti tőzsde DAX-30 indexében szereplő vállalatoknál a csúcsvezetői fizetések 2005 és 2007 között emelkedtek, 2008-ban és 2009-ben a világgazdasági válság kirobbanásával és mélyülésével párhuzamosan kissé csökkentek, majd 2010-ben ismét emelkedtek és 2011-ben már meghaladták a válság előtti szintet.
Tavaly a csúcsvezetők átlagos fizetése 5 millió euró volt, 100 ezer euróval magasabb a válság előtti utolsó évben, 2007-ben elért szintnél. A legtöbb pénzt, 17,9 millió eurót Martin Winterkorn, a Volkswagen csoport vezetője kereste. A második, 9,35 millióval Jens Ackermann, a Deutsche Bank időközben lemondott elnöke.
A Manager Magazin és a Spiegel Online hétfőn közzétett harmincas listáját a Commerzbank igazgatótanácsi elnöke, Martin Blessing zárja 500 ezer euróval. A bankvezető fizetése rendkívül alacsonynak számít, az előtte álló 29. helyezett Thomas Bernd Quaas, az egyebek között a Nivea termékekről ismert Beiersdorf vezetője több mint háromszor nagyobb fizetést, 1,6 millió eurót kapott 2011-ben. Az eltérést az magyarázza, hogy a Commerzbankot az állam mentette meg a csődtől, és tulajdonosként keresztülvitte a vezetői fizetések korlátozását. A bank azonban már felerészben törlesztette az állami tőkeinjekciót, így a vonatkozó törvény értelmében nem kell korlátoznia a fizetéseket, Blessing alapfizetése ezért az idén 160 százalékkal - 1,3 millió euróra - emelkedik.
A csúcsvezetői jövedelmek és az átlagfizetés között egyre nagyobb a különbség: az 5 millióval szemben 44 ezer euró áll, ennyi volt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete 2011-ben. A gazdasági csúcsvezetők fizetése a politikai csúcsvezetőkét is nagyságrendekkel meghaladja, Angela Merkel kancellár például tavaly 290 ezer eurót vihetett haza.
Ugyanakkor sokak szerint Németországban kevéssé érvényes az a megállapítás, hogy a cégvezetők aránytalanul sokat keresnek. Dieter Hundt, a munkaadói szervezetek országos szövetségének (BDA) elnöke a közelmúltban egy berlini háttérbeszélgetésen kifejtette: a német gazdaság gerincét a kis-, illetve közepes vállalatok adják, ezek pedig jellemzően családi vállalkozások, amelyeknél a vezetők fizetése nem szakad el nagyságrendekkel a beosztottakétól. Hozzátette: a csillagászati összegű fizetések csak a DAX-indexben szereplő részvénytársaságoknál jellemzőek, kifogásolni azonban ezeket sem lehet valójában, hiszen akkor például a labdarúgó sztárok gázsija miatt is fel kellene háborodni, amire eddig nemigen volt példa.
