A kölcsönszerződést mint okiratot és a hozzá kapcsolódó pénztárbizonylatokat az adózó bemutatta. Az adóhatóság külön felhívására az offshore cég képviselője nyilatkozott a kölcsön valódiságáról és becsatolta a pénzügyi kimutatást arról, hogy a kérdéses évben elegendő pénze volt a társaságnak a kölcsön nyújtásához. Bemutatták az időközben esedékes visszafizetések bizonylatait is.

Az adóhatóság megkereste az amerikai társhatóságát, ahonnan azt a tájékoztatást kapta: habár a cég létezik, adóköteles tevékenységet az USA területén a vizsgált időszakban nem végzett, adót nem fizetett. Fentiek alapján a kölcsönszerződést mint fedezetet nem fogadta el hitelt érdemlő bizonylatként.

Mik voltak azok az információk, amelyeket nem tudott a magyar adóhatóság, pedig döntése szempontjából releváns?

Kevesen tudják, de az offshore tevékenység egyik legkedveltebb területe az Amerikai Egyesült Államok. Ez nem deklarált adóparadicsomi státuszra épül, hanem az adótörvények különleges lehetőségeit aknázza ki. Az USA-ban a társaságok adószabályozása sajátosan alakul.

Delaware gazdasági és pénzügyi szabályozása rendkívül rugalmas, az itt bejegyzett vállalkozások nyereségük után nem fizetnek helyi szintű adót, hanem az Egyesült Államokon belül tevékenykednek és az irányítás helyszíne nem Delaware. Az új cégeket néhány perc leforgása alatt bejegyzik. Nem tartják nyilván sem az igazgatók, sem a tulajdonosok adatait, sõt, az állami adminisztráció rugalmasságára jellemzõ, hogy az éves adójelentésben, a "franchise tax report"-ban sem szükséges semmiféle adatot megadni a cégrõl. Alapvetően kétféle nyereség típusú adó van: az egyik az USA szövetségi adója (federal tax), a másik pedig a tagállamonként eltérő mértékű helyi adó (local tax).

A cikk folytatását olvassa el itt!