Számlázási buktatók, avagy mire ugrik a revizor?

© HVG

Szemet szúrt az adóhatóság embereinek egy termelővállalat ellenőrzésekor, hogy anyacégének marketingre 300 millió forintot fizetett ki. Ez még a szóban forgó, évi 4-5 milliárd forintos árbevételű társaságnál sem kis pénz. A revizorok gyanakvását csak növelte, hogy a költségszámlák között több első osztályú, Dél-Amerikába szóló repülőjegy is volt, miközben a hazai cég kizárólag a szomszédos országokban értékesíti termékeit. Így felmerült bennük a kérdés: tényleg a leánycég érdekében volt-e szükség a dél-amerikai piacfelmérésre.

Bár a számlák mögött szabályos szerződés és teljesítésigazolás volt, a revizorok nem tartották életszerűnek az esetet, nem hitték el, hogy az anyacég valóban teljesítette leányának a kontraktusban leírtakat. Arra hivatkoztak, hogy a leányvállalatnak csak akkor lett volna értelme ilyen nagy összeget áldozni marketingre, ha költségei megtérülnek. Csakhogy a vizsgált években a külföldről származó árbevétel és a külföldi értékesítésre kifizetett összeg köszönő viszonyban sem volt egymással. Végül a revizorok 100 millió forint büntetéssel sújtották a céget.

Akár még igazuk is lehetett a revizoroknak, de érvelésük - az adóhatóság szemszögéből - nem volt túl szerencsés (ilyen alapon ugyanis, miszerint a költségeknek meg kell térülniük, egyáltalán nem lennének-lehetnének veszteséges vállalkozások). A leánycégnek nem akaródzott megfizetni a hatalmas bírságot, ezért aztán fellebbezett a döntés ellen. Azzal érvelt, hogy a marketing értéke nem számszerűsíthető, és különben is: jellemzően hosszú távon fejti ki hatását, ezért nem várható el, hogy azonnal növelje a vállalat árbevételét. Az adóhatóság erre azzal vágott vissza, hogy ez esetben több évre elosztva kellett volna a marketingköltségeket elszámolni. Noha ilyesmivel a cég nem bíbelődött, tovább harcolt, s végül megnyerte a csatát a másodfokon eljáró adóhatósági fórumon. Nem sikerült ugyanis a revizoroknak bizonyítaniuk, hogy a szolgáltatás nem a leányvállalat érdekeit szolgálta, mint ahogy azt sem, hogy jogos elvárás, hogy egy konkrét szolgáltatás eredményei kimutathatóak legyenek a profitban. A vállalat így végül szerencsésen megúszta a bírságot.

Kéretlen segítség

Jellemzően nem megalapozatlan az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) gyanúja a hasonló esetekben. "Gyakran előfordul, hogy a külföldi anyacég kéretlenül nyújt olyan szolgáltatást leányvállalatának, amire az amúgy nem is tartana igényt" - hívta fel a figyelmet Veszprémi István, a Deloitte adószakértője. Ilyen például az, amikor az anyacég emberei stratégiai tervezésre és üzletviteli tanácsadásra hivatkozva belső ellenőrzést végeznek a leányvállalatnál, de az ellenőrzés alapján készített jelentések valójában arra jók, hogy a tulajdonosok jobban belelássanak a leánycégnél zajló folyamatokba.

Az sem ritka, hogy a számlázásnál túl vastagon fog a külföldi anyacég (illetve annak érdekében, hogy ne lógjon ki a lóláb, egy közbeiktatott társaság) ceruzája - jellemzően annak érdekében, hogy csökkentse a magyarországi leánycég fizetendő adóját, s az árbevételt maga vagy egy másik leányvállalata számolja el, az itteninél előnyösebb adózási feltételekkel.

Könnyen lebukhat azonban az a leányvállalat, amely olyan számlát is kifizet, ami mögött nincs teljesítés, vagy ha van, az kevesebbet ér, mint az anyacég szolgáltatásai. Ha egy társaság többet fizet egy szolgáltatásért, mint amennyit egy független fél adna érte, az APEH azt is megteheti, hogy még a szolgáltatás piaci értékét sem ismeri el költségként - mutatott rá Gémesi Péter, a Deloitte adószakértője.

Előfordul, hogy a költségek elszámolásánál a cégek még a revizoroknak azonnal szemet szúró ellentmondásokra sem ügyelnek. Ilyen például, ha más van a szerződésben, és más szerepel a számlán. Feltűnő, ha mondjuk az anyacég Magyarországra delegált szakemberét a szerződés szerint óradíjban kellene fizetni, a számlán viszont fix díj szerepel. Gyakori, hogy a szolgáltatást együttesen nyújtja az anya- és a leánycég, de a cechet csak az utóbbi állja. Ilyenkor nem árt rögzíteni, hogy a teendő ellátásához ki és milyen értékben biztosította a munkaeszközt, illetve a munkaerőt, nem megfeledkezve a bér járulékos költségeinek megoszlásáról sem.

Az anya-leány számlázási viszonyok a fentieken túl az általános forgalmi adót (áfa) tekintve is jelentős kockázatot rejtenek magukban - hangsúlyozta Lőcsei Tamás, a PricewaterhouseCoopers adószakértője. Az unión belüli szolgáltatás igénybevevője (jellemzően a leányvállalat) ugyanis felszámítja az áfát, és le is vonja azt. Ha azonban egy APEH-vizsgálat eredményeként bebizonyosodik, hogy nem a magyar cég érdekében merült fel a szolgáltatás, akkor a revizorok - azon túl, hogy a levonást érvénytelenítik - még büntetést is kiszabnak. Az olykor igen komoly szankciók ellenére a külföldi anyavállalatok még mindig könnyelműen állítanak ki igen magas összegekről számlát a magyar leányaiknak nyújtott szolgáltatásaikért cserébe, függetlenül attól, hogy az szolgálta-e azok érdekeit, vagy sem.