A most 12 éves Greyson MacLean kétéves kora óta szeretett legózni, de rendkívül bosszantotta, hogy a csomaghoz kapott matricát csak egyszer lehet felragasztani. Ha le akarta szedni, csak ragacsos massza maradt utána, egyébként pedig örökre az adott építőkockát díszítette. Többször használható matricáról álmodott, amelyet kedve szerint áthelyezhet. Egy napszemüveg hozta meg a megoldást: a lencsén lévő UV-matrica levehető volt, nem ragasztóval tapadt, hanem statikusan.

A családnak megtetszett az ötlet, összeültek a rokonokkal, és belevettették magukat a munkába, a bázis a konyhaasztal volt. Mindenki intézte, amihez értett, a papa jogászként a szabadalmat jegyeztette be, a nagynéni és a nagybácsi a weboldalt hozták létre és a matrica designját találták ki. A kéznél lévő gyereksereg pedig tesztelte a prototípust. Greyson édesanyjával kutatta a gyártási és csomagolási lehetőségeket. Köszönhetően a közösségi munkának csupán 20 ezer dollárból (kevesebb mint 4,5 millió forintból) született meg az üzlet. 2010-ben, alig egy évvel a probléma megfogalmazása után megalapították a cégüket, s a terméket Brickstix-nek nevezték. A matricák 2011-ben debütáltak egy fontos játékvásáron.

A Brickstix matricái levehetőek, újra használhatóak és a legtöbb műanyag építőkockára tapadnak. Több témában készültek, amelyek jellemzőek a Lego játékra. Azóta a piacra dobtak egy olyan matricacsomagot is, amely alkalmas a hajlított darabok és az anyaggal bevont elemek díszítésére. Ezekhez ugyan ragasztót használtak, de a cég ígérete szerint nem marad ragacs a levétel után, s ezek is többször használatosak. A termékeket az Egyesült Államok és Kanada több mint 300 üzletében árulják, a 84 darabos csomag ára 6 dollár.

A matrica 2011. februári debütálása óta több mint 30 ezer csomagot értékesítettek – írta a Entrepreneur.com, s már az első pénzügyi évben nyereséget termelt a cég. A feltaláló fiút azóta szétszedte az amerikai sajtó, a fontosabb tévés talk show-k többségében már szerepelt, s őt választották tavaly az év fiatal feltalálójának.

Játsszunk el a gondolattal, hogy a fiú Kovács Pistiként születik Magyarországon, és éljünk azzal a megengedéssel, hogy támogató családi háttere van, és valós problémája lehet, hogy nem lehet a már felragasztott matricát leszedni a Legóról. (Azaz édesanyja nem egy gigantikus sallerrel reagál a korszakalkotó ötletére, továbbá van lehetősége Legóval játszani.) Pistinek (és családjának) valószínűleg nem jutna eszébe, hogy ebből eladható terméket lehetne gyártani és üzletet csinálni, köszönhetően a rendkívül alacsony színvonalú vállalkozói kompetenciafejlesztésnek – véli Hűvös Ágnes, az induló és változó vállalkozások fejlesztésével foglalkozó Megoldás Most alapító-ügyvezetője. Eljutna oda, hogy van egy különleges matricája, és használja a legózáshoz.

Másik verzió, hogy valaki fantáziát lát benne (család, ismerős) vagy esetleg ő maga, ha már egyetemre került, és üzletet szeretne az ötletből. Az esetek többségében az első reflex - a tanácsadó tapasztalatai szerint -, hogy már csak pénz kellene hozzá, és itt valószínűleg el is akadna a történet. Kicsi az esélye, hogy eljutnak addig, hogy legyártassanak egy prototípust (ami sok esetben tízezer forintos tétel), kipróbálják, hogy valóban működik-e, s ha igen, a tízedik ragasztásnál is a helyén marad-e.

Az szinte biztos, hogy az ötlet nem jutna el a játszószobától az íróasztalig, s nem azért, mert fiatal a feltaláló. Hűvös Ágnes szerint - ahogy egyébként az eredeti történetben is zajlott -, az ötletből akkor lesz üzlet, ha az ötletgazdák hajlandóak beletenni sok-sok munkát, és pénzt is. Le kell gyártatni a prototípust, ki kell találni, hogy miként tudják piacra dobni, hol tudják legyártatni, hogyan fogják megismerni az emberek a terméket. Ha mindez megvan, és egy jó üzleti terv, akkor érdemes például egy kockázati tőkés ajtaján kopogtatni.