Ennek az esetnek a kapcsán kezdte el kutatni Denis Maillard, hogy mi a helyzet a munkahelyeken a muzulmánok beilleszkedésével. Tapasztalataiból könyvet adott ki, melyből a párizsi Le Figaro közöl részleteket. Ezek szerint sem az állami, sem pedig a magáncégek nemigen tudják kezelni a "vallási problémát". Ez az esetek 99%-ban azt jelenti, hogy gond van a muszlim munkavállalókkal, akik saját vallásuk előírásainak tiszteletben tartását várják el a francia munkahelyeken is. Csakhogy Franciaországban komolyan veszik az állam és az egyház szétválasztását, melyet a nagy francia forradalom törvénybe is iktatott. Ezt viszont a hithű muszlimok egy része nem tudja elfogadni.

Akciózni kezdenek. Általában valamelyik szakszervezetet használják fel erre. A Force Ouvriere távolról sem a legfontosabb szakszervezet Franciaországban, de tagjai között meglepően sok muszlimot találni. Aztán a Force Ouvriere elkezd követelőzni: elkülönített imaszobákat akar és a vallási ünnepek megtartásának lehetőségét. Mit tehet ilyenkor egy főnök? Tárgyalni kezd, ami nem könnyű. A komolyabb gond az, hogy a belső elhárítás is kopogtat a főnök ajtaján, mert gyanítja: iszlamista sejt működik a cégnél. Ez olyasmi, amire senki sincs felkészülve Franciaországban.

Természetesen a több mint ötmillió muzulmán közül csak 1-2% szimpatizál a fanatikus iszlamista szervezetekkel. A szimpatizánsok közül kevesen lesznek aktív terroristák. De a belső elhárítás igyekszik kiszűrni ezeket a stratégiai fontosságú vállalatoknál, például a metrónál. Attól tart ugyanis, hogy egyes dzsihadista harcosok utasítást követve helyezkednek el stratégiai fontosságú cégeknél. Aztán, hogy az ott megszerzett információkat ki és mire használja fel, azt senki sem tudja. Mindenestre a menedzserképző tanfolyamokon új tárgy jelent meg Franciaországban: Hogyan foglalkozzunk a vallási problémával a munkahelyen?