A kormány az első bejelentéstől számítva szinte napok alatt előrukkolt az építőipari árak növekedését megzabolázni hivatott intézkedéscsomaggal, amely rögvest hatályba is lépett. Az egyik leglátványosabb intézkedésnek az extraprofitadóként beharangozott sarc ígérkezett – a kormány szerint ugyanis egyes (bányászati) alapanyagok esetében arcátlanul nagy haszonnal dolgoznak a termelők, ezzel felnyomják az árakat az egész értékláncon, aminek a végén lakossági fogyasztók is állnak. Akiknek (legalábbis a gyermekeseknek) a kormány épp lakásfelújítási támogatást és hitelt kínál, amiket azonban jól elvisz az áremelkedés.

Még nem tudni, kit, mennyire érint ténylegesen

Az extraprofitadó kiegészítő bányajáradékként manifesztálódott, néhány nagy bányacég esik a hatálya alá, amelyek négy főtevékenységi kör alá tartoznak, és 2019-ben az árbevételük elérte vagy meghaladta a 3 milliárd forintot. Mindösszesen 11 darab vállalkozásról van szó, ráadásul egyáltalán nem világos, közülük hánynak és mennyi fizetési kötelezettsége keletkezik majd. A plusz járadékot ugyanis néhány alapanyag (homok, kavics, cement) értékesítése után kell fizetni, méghozzá ha egy meghatározott ár fölött adnak el ezekből, akkor az ár fölötti rész 90 százalékát.

Amelyik cég nem árul ilyen anyagokat, vagy csak a bevétele kis része származik ezekből, azt az intézkedés nem vagy alig érinti. Fizetni annak sem kell, aki leszállítja az árait, de minden bizonnyal jelentős nyereséget bukik.

Két dolog biztos. Az egyik, hogy ezek a vállalkozások az elmúlt években valóban rendkívül magas profitrátákkal működtek, vagyis a nettó árbevételükhöz képest magas adózott nyereséget értek el. Nyilván minden vállalkozásnak az a célja, hogy minél több nyereséget érjen el, de az enyhén szólva nem tekinthető se általánosnak, se normálisnak, ha egy cégnél a bevétel harmada-negyede ott marad adózás után tiszta profitként. Ha más nem, a piaci versengés leszorítja annyira az árakat, hogy ilyen magas profitráták ne álljanak elő – ezért merülnek fel e gazdasági ágazattal kapcsolatban versenyjogi aggályok is, például az, hogy a szereplők összebeszéltek, így kiküszöbölték a versenyt.

A másik biztos dolog, hogy a miniszterelnök édesapja, Orbán Győző fő bányaérdekeltsége, a Dolomit Kft. megfelel a kiegészítő bányajáradék hatálya alá eső cégeknek.

Élen a Dolomit

Sőt, ami azt illeti, 2019-ben, azaz a kormány által nézett évben a 11 közül épp a Dolomit érte el a legmagasabb profitrátát, 45 százalékosat. Ahogy egyébként a megelőző évben, 2018-ban is, akkor 41 százalékossal. A 2020-as 32 százalékos profitráta csak a negyedik helyre volt elég. De jelentős részben könyvelési okokból. A Dolomitnál jóval nagyobb, francia–svájci hátterű Lafarge visszaírt a könyveibe 14 milliárd forint, korábban leírt értékcsökkenést, így 69 százalékos profitrátát ért el, a német hátterű Lasselsberger (a nemrég elkövetett névváltás óta a Cemix-csoport tagja) pedig jelentős osztalékot könyvelt.

A kiugrásokkal együtt szembetűnő a tendencia, a 11 cégen belül vannak, amelyek rendszeresen magasabb, mások rendszeresen alacsonyabb profitrátával üzemelnek. Persze vannak köztük nagyon nagy cégek szerteágazó portfolióval, és kisebbek is. A Dolomit a maga 3–5 milliárdos éves árbevételével a kicsik közé tartozik, messze elmarad a német hátterű Duna-Dráva Cementtől, a Lafarge-tól és a francia hátterű Saint-Gobain-től, még utóbbi is 20 milliárd fölötti árbevételeket ért el az elmúlt években.

Ha hatásos, az gyanús, ha hatástalan, az kellemetlen

Mindenesetre a vaskos profitrátákat elnézve nem tűnik megalapozatlannak a feltételezés, hogy ebben a körben jelentős túlárazások történtek. Ugyanezt feltétezi hallgatólagosan a külön járadékot bevezető jogszabály. Ezt szem előtt tartva legalábbis pikáns, hogy Orbán Győző Dolomitja ebbe a körbe tartozik. Különösen, hogy a Dolomit tudhatóan beszállít állami projektekre is, vagyis a bevételében állami megrendelések is vannak. Ahogy persze talán az összes többiében, az állam ugyanis az építőipar legnagyobb megrendelője. Ami a következő években különösen igaz lesz, ha elkezdődik a sok bányászati alapanyagot igénylő Budapest-Belgrád vasúti fejlesztés, illetve a paksi atomerőműépítés.

Érdekes lesz látni 2022 májusában, a céges beszámolók leadása után, hogyan befolyásolják a kormányzati intézkedések e vállalatok profitrátáit – illetve persze a náluk kisebbekét is, amelyeknek csak „tisztességes” haszonkulcsra „törekvés” lett előírva, adóigazgatási eljárás pedig kilátásba helyezve.

Ha a profitráták látványosan csökkennek változatlan vagy növekvő árbevételek mellett, az egyértelmű jele lesz, hogy a korábbi években tényleg jelentős túlárazások történtek.

Ez esetben, ami Orbán Győzőt illeti, már aligha lesz hihető Gulyás Gergely kancelláriaminiszter magyarázata, miszerint kemény, tisztes vállalkozói munkával kereste meg a kacsalábon forgó hatvanpusztai "gazdasági épületek" felhúzásához szükséges sok milliárd forint osztalékot.

A másik kimenetel, hogy a profitráták nem csökkennek látványosan, sőt esetleg semennyire, vagyis az intézkedések hatástalanok lesznek. Ebben az esetben két magyarázat, illetve ezek kombinációja lehetséges:

• Orbán Viktor kormánya rossz szabályokat hozott,
• Orbán Győző Dolomitja és/vagy egyéb iparági szereplők sikeresen játszották ki a szabályokat.

Egyik forgatókönyv sem ideális családi szempontból.