A gyorsforgalmi útépítésekben másfél évtizede tart a NER-közeli cégek fölénye, az idei átadott és épülő sztrádák mind a Szíjj László-féle Duna-csoportnál landoltak, összesen 609 milliárd forintnyi megbízással – írja a G7.
A projektek zömét – a 20 kilométeres M6-os kivételével – elkészültük után Szíjj László és Mészáros Lőrinc közös sztrádakoncessziós cége, az MKIF veszi át üzemeltetésre – teszik hozzá. Mint azt korábban megírtuk, bár a koncesszió lényege az lenne, hogy a nyertesek vállalnak minden kockázatot a haszonért cserébe, itt egyáltalán nem ez a helyzet: Mészárosék úgy kerestek 30 milliárd forintot a koncesszióval, hogy az állam jóval többet fizet koncessziós díjként, mint amennyibe a sztrádák építése, felújítása kerül. Az is általános, hogy az MKIF Szíjj- vagy Mészáros-cégeknek ad munkát, egyik zsebből áttéve a pénzt a másikba.
A G7 szerint még látványosabbá vált a NER-közeli cégek dominanciája, amikor azt vizsgálták, kik kaptak engedélyt az út- és vasútépítések alapanyagát biztosító homok, agyagos törmelék és kőzetliszt bányászatára. A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) bányászati adatbázisa – amely a sztrádatörvény szerinti célkitermelőhelyek engedélyeit mutatja – azt jelzi, hogy a 2012–2014-es „felpörgés”, akkor még a Simicska Lajos-féle Közgép miatt, majd a G-nap utáni átrendeződés óta a fővállalkozói engedélykérések egyre inkább a Mészáros Lőrinc és Szíjj László körül csoportosuló NER-cégeken futnak keresztül.
Miközben a 2010 előtti időszakban a Colas, a Bilfinger Berger, a Porr vagy a Swietelsky voltak a meghatározók (főleg akkor, amikor az M6-os koncessziós formában megvalósított szakaszai épültek), 2021 után a külföldiek kitermelési súlya gyakorlatilag eltűnt. A trendet a Duna Aszfalt felemelkedése testesíti meg: a 2010 óta engedélyezett, útépítéshez használt bányászható mennyiség mintegy harmada hozzájuk köthető, mögöttük a Colas és a Strabag következik.
Mindez azonban nem teljesítményrobbanást, inkább piaci átrendeződést takar: a költségvetési megszorítások és az EU-pénzek lefékeződése miatt az építési dinamika a korábbi szint felére esett, a csökkenő közbeszerzések pedig jórészt a kormányközeli köröket találták meg, míg a hazai piaci és a külföldi vállalatok többnyire alvállalkozói szerepbe szorultak.
A lap hozzáteszi, hogy az elmúlt 15 év összképében még enyhe multinacionális fölény látszik, de a mostani folyamatok fennmaradása ezt rövid időn belül felülírhatja.
