szerző:
Hárs Géza

A vészkorszak elbeszélésére tett eddigi legkülönösebb kísérlet: képregény antropomorf egerekkel és macskákkal. A comics-történelem egyik legfontosabb műve most végre a hazai könyvespolcokra is felkerülhet. Összeállításunkban más, sok vitát kiváltott holokauszt-műveket is szemlézünk.

Art Spiegelman korszakos művének hazai megjelenése sokat tehet a képregény műfajának magyarországi újraértékeléséért. Szuperhősökből és Garfieldből eddig is el voltunk látva, ám tavaly óta a sokáig tetszhalott magyar képregényművészet és kiadás is újjáéledni látszik. Áttörés? Nos, egyelőre nem, de tény, hogy újra rendszeres, igényes publikációk látnak napvilágot. Az egykor csak a Füles újságban publikált regény-adaptációk most külön kötetekben jelentek meg. Egy kis kiadó a XIII. című kultikus francia sorozat hazai kiadására vállalkozott, PTSD címmel underground antológia-sorozat jelenik meg. Elindult egy magyar nyelvű online képregénybolt és virágzik a gyűjtői színtér.

Dohányfüst és kéményfüst
Spiegelman önmagát is
belerajzolta
© www.lambiek.net
A képregénykultúra mindenkor a sajtókultúra aktuális állapotával van szinkronban. Örvendetes hát, hogy tavaly a hazai sajtó is megmozdult: a Beszélő közölt comics-adaptációt Bulgakov Kutyaszív című művéből, a pesti szórakozóhelyek és kávézók életforma-lapja a Fontos! című újság szintén sorozatot indított. Talán újra megtanulunk képregényt olvasni? Ebből a szempontból jókor jelenteti meg az Ulpius Ház kiadó nálunk a Maust, amely világszerte átformálta a képregényről alkotott elképzeléseket.

A narrációnak az a formája ugyanis, amellyel Spiegelman kísérletezett, a kissé lenézett képregényt igazi felnőtt műfajjá avatta. Az alkotók számára persze addig is az volt, ám a magaskultúra vonakodott beemelni sáncai mögé; amikor a Maus 1992-ben Pulitzer-díjat kapott, új kategóriát kellett kreálni számára a díjazottak között. A képregény, vagy ahogy a nemzetközi színtéren a könyv alakban kiadott, hosszabb, narratív comics-ot hívják, a  graphic novel új korszakába lépett a Maus megjelenésével.


Fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet is egyben a Maus, végső soron az emlékezés és elbeszélés lehetőségeit kutatja; kíméletlenül. Art Spiegelman rendkívül személyes művet alkotott. Apja, a lengyel zsidó
származású holokauszt-túlélő, a New York Queens városzrészében letelepedett Vladek Spiegelman magnószalagra rögzített visszaemlékezései alapján tett kísérletet a holokauszt-történet elbeszélésre. Ehhez azonban egy különleges (és sokak által támadott) metaforát alkotott. A Mausban a zsidók egerek, a németek macskák
Állatok és/vagy emberek?
Fekete-fehér metafora
(a nácik: the Katzies). Mielőtt macska-egér harccá egyszerűsítenénk magunkban a dolgot, ezt a kódot Spiegelman rögvest kiterjeszti: a lengyelek disznók, az amerikaiak kutyák képében jelennek meg; helyesebben embertestű, állatfejű lényekként.
Ez a kód elsőre talán frivolnak tűnik, de Spiegelman annyira következetesen és természetesen használja, hogy rögtön a könyv elején „belemegyünk” ebbe a (kétségkívül kemény) játékba.

A Maus taposóaknákkal teli terepen egyensúlyoz. Amellett, hogy az állat metaforával elemeli történetét az író-rajzoló, komoly gondolkodásra késztet; hiszen a tipizálással éppen a fejelmélet kliséit veszi magára - szándékosan. Kártevőknek, rágcsálóknak a nácik nevezték a zsidóságot, de több más előítélet-klisét is használ Spiegelman, olykor ironikusan is, a franciák például békák. Közben éppenséggel Vladek, a művész idős, rigorózus, keserű és olykor elviselhetetlen apjától nem is áll távol némi rasszizmus sem, előítéletes a feketékkel szemben. A Maus formai játékai és – hogy Ottlikot idézzük az Iskola a határonból – „az elbeszélés nehézségei” nem érnek itt véget, a Maus nemcsak képileg, de nyelvében is különleges. Vladek egyfajta roncsolt angolt beszél, amely eltér a környezetében beszélt nyelvtől.

Spiegelman: felfelé az undergroundból (Oldaltörés)


Egy félresikerült kiadás
A Maus első kötete, az Egy túlélő meséje 1989-ben egyszer már megjelent magyarul. Az azóta nyomtalanul eltűnt Napra-forgó kiadó hozta ki, igencsak gyarló változatban. Amint arra a Maus egyik hazai elemzője, Orbán Katalin egy igen alapos cikkben felhívta a figyelmet (Mauschwitz, avagy a hibrid esztétikája; Café Bábel, 1995/3.), tele van félrefor-dításokkal. Amellett, hogy eltűnt belőle a nyelvi különbség a ho-lokauszt-túlélő apa, Vladek és a többiek nyelhasználata között, sok helyen számos alapvető tévedés viszi félre az értel-mezést. A nyomdai kivitelezés is problematikus, eltűntek bizo-nyos részletek, sőt, kimaradtak egyes képek; a belső borítók. A sokáig egyetlen magyarnyelvű Maus-forrás csonka kötetének igazi pikantériája mégiscsak az, hogy kiadóként az a Zentai Péter László jegyzi, aki jelenleg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének (MKKE) igazgatója.
A holokauszt megszenvedése és túlélése, mint Vladek, az apa végzete, és az
elbeszélés, az ábrázolás megszenvedése, mint a fiú végzete. A Maus egyáltalán nem optimista mű.  Spiegelman kemény és könyörtelen önvizsgálatot is tart ebben a műben, amely az ábrázolat szintjén is megjelenik: a krematóriumok kígyózó füstje a képregényben szereplő rajzoló folyamatosan szívott cigarettáinak füstjében tér vissza.  A történet a képregénykészítés történetét is követi; felvillantva a lehetőséget, amelyet a comics-iparban elért siker jelent: de a Maus megfilmesítésére, Maus-ajándéktárgyak árusítására történő utalás (amelytől
egybként az alkotó elzárkózott) az úgynevezett holokauszt-iparról folytatott amerikai vitákra is reflektál.

Spiegelman az amerikai képregény nagy figurája, hosszú ideig nem állt elő új, nagyszabású művel a Maus után. Új graphic novel-je 2004 októberében In the Shadow Of No Towers (A nincs-tornyok árnyékában) címmel jelent meg, s ez is az elbeszél-hetetlen elbeszélésére tett kísérlet, a szeptember 11-i tragédiáról és annak utóhatásairól szól.

A szerző, Art Spiegelman korábbi tevékenységében „nem volt benne” a nagyobb formák iránti fogékonyság. Az új keresése azonban igen. Az 1948-ban Stockholmban született s kisgyermekként, lengyel emigráns szüleivel Amerikába érkező alkotó tizenévesen kezdte beleásni magát a comics-ba, s 1968 körül csatlakozott az amerikai képregény underground köreihez, amely jelezve különállását, comix-ként emlegette a műfajt.

A Maus első vázlatai

1972-ben készültek el, s jelentek meg a Funny Animals-ben(!). Spiegelman 1980-tól a comix egyik legfontosabb folyóiratának, a RAW-nak (Nyers) lett alapító-szerkesztője és persze alkotója hosszú éveken át; társzerkesztője pedig felesége volt.  Ekkor kezdte kidolgozni nagy művét, s a Maus első kötete 1986-ban meg is jelent (Maus: A Survivor's Tale). A második kötet 1991-ben látott napvilágot (Maus II: From Mauschwitz to the Catskills).   

Art Spiegelman
© www.lambiek.net
A Maus megváltoztatta Spiegelman pályáját, de közben a RAW is kiemelkedett az undergroundból: tucatnyi új és izgalmas alkotót indított útjára az amerikai képregényműfajban (Chris Ware, Robert Crumb, J. Otto Seibold, Kaz, Dan Clowes, Charles Burns).  A graphic novel pedig lassan önálló műfajjá fejlődött, sőt, megjelentek izgalmas új irányai is, mint például a tényfeltáró újságírással rokon képregény. Talán nálunk is ismert Joe Sacco neve, akinek Sarajevo, illetve Palestine című művei személyes élményeken, kutatásokon, tényfeltáráson alapulva beszélnek rajzban és szövegben korunk válsággócairól.

A Manhattanben élő Spiegelman ma a The New Yorker című hetilap főmunkatársa, ahol felesége szerkesztő. A Maus bejárta a világot, keletkezéséről, dokumentumaiból még kiállítást is rendeztek több helyütt – a könyv hazai megjelenése előtt szó volt arról is, hozzánk is elkerül az anyag, ám eddig a Spiegelman-jogokat kezelő ügynökséggel nem sikerült megállapodni.

Az első teljes, magyar nyelvű kiadás a Holokauszt Emlékközponttal együttműködésben jelenik meg a jövő héten, s a Páva utcai múzeum és központ tervei szerint a könyv oktatási segédanyagként is használható lesz majd. Kérdés, vajon melyik tantárgyhoz is? Hiszen a történelem, de az irodalom és a művészettörténet órákon is ott volna a helye.


Benigni, Libera, Schönberg: vitatott holokauszt-művek (Oldaltörés)


Viták kereszttüzében
Művészek és holokauszt-művek

 Volt néhány olyan holokauszt tematikájú mű, amelyet - akárcsak a Maus esetében - sokak vitattak. Roberto Benigni Az élet szép (La Vita é Bella; 1997) című filmje igencsak merész volt, amikor a történelem eme nagy, negatív mítoszához komikus eszközökkel nyúlt. Az olykor vígjátéki, sőt operetti elemek azonban nem  ásták alá a mű hitelét és mondandóját; a kulisszaszerű koncentrációs tábor, a zene egyértelműsítette, milyen közelítésről van szó. Az apja által a lágerben rejtegetett kis Giosuét játszó megejtő gyerekszereplő, a tragikomikus ethosz és Benigni hibátlan színészi játéka, rendezői pontossága - amint erre a Sorstalanság szerzője, Kertész Imre is rámutatott - igenis komoly filmet eredményezett.

Zbygniew Libera munkája
Halálgyár dobozok
© www.othervoices.org
Bizarrságával, provokatív megvalósításával óriási vitákat gerjeszett a lengyel képző-művész, Zbyg-niew Libera Lego- építőkoc-kákból készült Auschwitz ábrá-zolása (LEGO Concentration Camp; 1996). A három szettből és több kie-gészítő doboz-ból álló mű tökéletes gye-rekjáték-imitáció. Nem a Lego cég terméke, a dán játékgyártó kezdetben perelni is akarta a művészt, ám Európában a törvények lehetővé teszik céglogók felhasználását művészi célokra. A koncentrációs táborhoz, a krematóriumhoz szükséges kockákat, a fogoly, kápó és holttest figurákat tehát nem a cég gyártotta, jóllehet a mű elsőre zavarba ejtő: vajon sorozatgyártásra készült játék, avagy egyszeri művészi produktum-e? A megvalósult mű valóban hátborozongató, ám azt látva fel sem merül a holokauszt-tagadás, vagy a nevetségessé tétel kérdése. Sokkal inkább a tömeggyilkos diktatúrák és a  modern tömegtársadalmak mibenlétén töprenghet el a befogadó. Amikor Libera művét bemutatták, holokauszt-túlélők egy csoportja antiszemitizmussal vádolta a művészt. Az eset egy nemzetközi konferencián történt 1997-ben, ahol többek között arról is szó volt, hogyan "tartható életben" a holokausztól szóló érvényes, elemző diskurzus.

Sok vád hullott annak a brit új hullámos zenekarnak a fejére is, amelyik 1978-ban a koncentrációs táborokra utaló nevet választott magának. A Joy Division elnevezés azokra a női fogoly-osztagokra utalt, amelyeket egyes lágerekben a kimenős német tisztek "örömére" tartottak. Ha azonban meghallgatjuk a róluk elnevezett zenekar sötét, kiábrándult és halálközeli zenéjét, már érthető, korántsem poénról, vagy provokációról volt itt szó. Később a zenekar maga írta tovább halálmitológiáját; Ian Curtis énekes 1980 májusában, az első nagy amerikai turnéjuk kezdete előtti este követett el öngyilkosságot. Előtte még megnézte    videóján Werner Herzog Woyczek című filmjét.

Arnold Schönberg (1874–1951) 1947-ben komponálta az Egy varsói menekült c. kantátát. A dodekafónia (tizenkét-hangúság) apostola tulajdonképpen ezzel a művével talált a közönségre. Szövegét – egy varsói gettóból megmenekült túlélő személyes elbeszélése alapján – maga a zeneszerző írta. A katasztrófa egyetlen túlélője mondja el a tömeghalál előtti utolsó perceket, felidézve a fasiszta barbárság kegyetlenségeit, és ezzel szemben a megtört áldozatok emberségét.

A mű, amely alig két hét alatt született meg, szövegében messzemenően megőrizte a beszámoló hitelét. A kompozíció – bár szigorú dodekafon technikával készült, amelynek csúcspontja az ősi héber imaszövegre írt zárókórus – hallgatása közben a technika érdektelenné válik, háttérbe szorul, annyira áthatja a személyes megrendültség hangja.

Magyarországon már a Kádár-korszakban bemutatták, és a közönség ovációval fogadta, ám az állámpárt vezetőinek egy része kevés megértést mutatott a mű „formalizmusa” iránt. A nagyhatalmú Biszku Béla belügyminiszter például kemény szavakkal ostorozta – Honegger Jeanne D’Arc a máglyán c. oratóriuma mellett – az egyik MSZMP KB-ülésen. Még Aczél György is – akinek jóvoltából Schönberg kantátáját bemutathatták, és a kádári-aczéli kultúrpolitikai osztályai közül (lásd: 3 T) a tűrt kategóriájába került – 1970-ben egy kerekasztal-beszélgetésen arról értekezett, hogy zavarokat okozhat, ha olyan zenét, mint Schönbergé, ami „az akadémiai koncertterembe való, egy rádió- vagy tévé-bemutatás révén indokolatlan dimenzióba emelünk”. Ahogy Révész Sándor történész Aczél életrajzírója fogalmaz: akkoriban így beszéltek a „tűrt kategória tűrhetetlenségéről”.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy a kantátát az állami hanglemezgyártó azért kiadta, és Schönberg műve a '80-as években mégiscsak a nem túl acélos középiskolai ének-zene oktatás törzsanyaga lett.

Hárs-Zádori
                         

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
MTI Kult

Emlékezés a Soára: tíznapos programsorozat hétfőtől

Végjáték címmel tíznapos programsorozat kezdődik hétfőn a budapesti Holokauszt Emlékközpontban annak a két napnak az évfordulója alkalmából, amelyen a második világháború végén Raoul Wallenberg eltűnt, illetve felszabadították az auschwitzi haláltábor életben maradt lakóit.

Zöld rendszám és gázolaj: új dízel hibriddel jött ki a Mercedes

Zöld rendszám és gázolaj: új dízel hibriddel jött ki a Mercedes

Ilyen még nem volt, francia húsosok áradoznak a göndörszőrű magyar mangalicáról

Ilyen még nem volt, francia húsosok áradoznak a göndörszőrű magyar mangalicáról

Egy éjszaka alatt válsághelyzet alakult ki Dél-Franciaországban, hatan meghaltak az áradásokban

Egy éjszaka alatt válsághelyzet alakult ki Dél-Franciaországban, hatan meghaltak az áradásokban

Folytatódik a dízelbotrány? Házkutatást tartottak az Opel irodáiban

Folytatódik a dízelbotrány? Házkutatást tartottak az Opel irodáiban

Az USA néha úgy toloncol ki óvodáskorú gyerekeket, hogy senki nem várja őket hazájukban

Az USA néha úgy toloncol ki óvodáskorú gyerekeket, hogy senki nem várja őket hazájukban

Marad a rossz levegő - itt nem érdemes levegőt venni

Marad a rossz levegő - itt nem érdemes levegőt venni