A sorozatban párhuzamosan futtatott három sztori közül leginkább a Prédikátor az, aminél nem árt a figyelmeztetés, a történet – főként vallásellenessége miatt - ugyanis még a felnőtt olvasókat is megosztja.

Az Egyesült Államokban 1995 és 2000 között megjelentetett Prédikátor főszereplője, Jesse Custer egy hitehagyott tiszteletes, aki Isten Szavát birtokolva, Texason átvágva menekül az őt üldöző Gyilkosok Szentje elől. Jesse szinte legyőzhetetlen, ám néha elkel a segítség: amit meg is kap bérgyilkosnak kiképzett barátnőjétől és egy alkoholt igen jól bíró, Amerikába vándorolt ír vámpírtól.

A cselekmény lassú lefolyású, az alkotók nem ritkán több füzeten át elkalandoznak az egyes szereplők, vagy szereplők felmenőinek múltjában (jó példa erre a vámpír Cassidy részvétele az ír függetlenségi háborúban vagy Jesse apjának vietnami kalandjai), többévszázados és kontinenseken átívelő keretbe helyezve ezzel Jesse modern roadmovie-western történetét. A magyar változat a nyolcadik résszel indul, a Prédikátor „elmebeteg vén kurva” nagyanyja fogságában meséli el Tulip nevű barátnőjének gyermekkora borzalmait.

A betegesen kegyetlen ábrázolásmód, a morbid humor, a vérfertőzés-dömping, a történetre jellemző fekete humor miatt a képregényt jegyző Garth Ennis-Steve Dillon páros művét sokan Quentin Tarantino filmjeihez hasonlítják. Nem csoda hát, ha már a megfilmesítés is szóba került: az HBO mozicsatorna tavaly jelentette be, hogy 2008-ra sorozatot készít a képregényből. A pilot forgatókönyvét a Daredevilt jegyző Mark Steven Johnson írja, a rendező pedig a Melrose Place első epizódját készítő Howard Deutch lesz.

A kötet másik darabja, a Constantine (Hellblazer) a Sin Cityhez hasonló, már-már művészi igényességű szövegének köszönhetően vált sikerképregénnyé, bár e sorok írója szerint Jamie Delano nyelvezete meg sem közelíti Frank Millerét. A látvány viszont gyönyörű, a természetfeletti ügyekre specializálódott nyomozó történetei hihetetlenül vad színkavalkádban, karakteresre rajzolt figurák főszereplésével bonyolódnak. A sorozat nyitó epizódjában az őt ért megpróbáltatásokban megkeményedett, cinikus Constantine egy New York utcáin őrjöngő éhségdémonnal veszi fel a küzdelmet, a harcban egy narkós ismerőse és egy vudu pap segíti, miközben rég elhunyt ismerősök szellemei próbálnak bűntudatot ébreszteni a főhősben.

A három közül a Vertigo legifjabb képregénysikere, az Y, az utolsó férfi. Ebben Brian K. Vaughan főhőse és annak házimajma éppen túléli összes hímtársa borzalmas és hirtelen halálát, ráadásul a szerencsés Yorick mezőgazdasági miniszter édesanyja lesz az Egyesült Államok elnöke. A magyar Vertigo-sorozat első két részében közölt epizódok alapján nehéz lenne a műről többet elmondani, a főcselekménybe időnként beszúrt párhuzamos helyszínek történéseiből azonban kiderül, hogy a Föld egyedüli férfijával több csoportnak is komoly tervei lesznek.

Ami a kivitelezést illeti: komoly és szép munkát adtak ki kezükből a magyar kiadók, igényes papírra, ragyogó színekkel. Egyedüli negatívumként csupán annyi említhető meg, hogy az alig több mint egyhónapos különbséggel megjelent két füzet mérete többcentis eltérést mutat. A gyűjtők az ilyet nehezen tolerálják, remélhetőleg a második kiadvány változtatásával sikerült megtalálni a megfelelő méretet, s további meglepetések e téren nem várhatók.