Méhes Márton Bizakodó programigazgató © Pécs2010

Méhes Márton: Sokszor beszélgetek más aktuális vagy leendő kulturális fővárosok művészeti vezetőivel: a helyi kezdeményezések és a sztárok meghívása tekintetében a jó arány eltalálása a kulcskérdés. Neves fellépőkre és a helyi művészeti-kulturális körök bevonására egyaránt szükség van. Hiszen a célközönség is a lehető legszélesebben értelmezendő: a külföldi turista, aki egy szuperkoncertre megy és azután éttermeket keres, ugyanúgy fontos nekünk, mint a pécsi gimnazista, aki iskolai fotópályázaton vesz részt, vagy önkéntesként használja angoltudását. Jelentős külföldi művészek "megszerzésére" minden kulturális fővárosnak jó esélye van. A helyi, szervezeti problémák az impresszáriókat nem érdeklik, tudják, hogy a projekt komplexitása miatt ilyesmi mindenütt előfordul. A lényeg az, hogy közben megy a munka, és nyugodt szívvel dolgozhatok együtt a "sztárok" ügyében akár a Művészetek Palotájával, a Szegedi Szabadtéri Játékokkal, a Zenei Exportirodával vagy éppen a Budapesti Tavaszi Fesztivállal. Utóbbi kettőnek a vezetői - Szép Fruzsina és Zimányi Zsófia - a művészeti program országos tanácsadó testületének is tagjai. De természetesen komolyan gondolkozunk például a Pécsi Rendezvényszervező Kht.-val, akik idén José Carrerast hozzák Pécsre. A legfontosabb azonban, hogy az előszerződéseket a legnagyobb fellépők impresszárióival még ebben az évben meg kell kötni.

hvg.hu: A felvezető évre (2008) kiírt programpályázatukra impozáns mennyiségű javaslat érkezett. A jellegükről keveset tudni. Milyenek ezek? És miért gondolja, hogy ezekre az "alulról jövő" javaslatokra kellene felfűzni a programot - akár 2010-ben is?

M.M.: Először is óriási öröm számomra, hogy ennyien magukénak érzik a Pécs 2010 programot, ill. úgy gondolják, hogy hozzá szeretnének tenni valamit. A jellegük következik a pályázati kiírásból, hiszen abban komoly tartalmi elvárásokat, tematikus íveket fogalmaztunk meg. Olyan koncepciókhoz illeszkednek a pályázatok, amelyek a 2008-as felvezető év mottójához, a környezet- és egészségkultúra évéhez kapcsolódnak, de láttak fantáziát a pályázók a többi tartalmi ívben, így az esélyegyenlőség kultúrájában, a reneszánsz évhez való csatlakozásban, a civil közösségek és a lakosság bevonásában. De a program nemzetközi kiterjesztéseiben, így a Déli Kulturális Övezetben vagy a Ruhr 2010-zel és az Isztambul 2010-zel való együttműködésben is. Megfelelő szűréssel igen színvonalas programcsomagokat fogunk tudni összeállítani. Nem a programot fűzzük fel az "alulról jövő" javaslatokra, hanem e javaslatokat illesztjük a koncepcióhoz. A felvezető éveket egyébként nem szabad összetéveszteni magával a 2010-es évvel. Azért felvezető évek, hogy lehessen tanulni, felkészülni, esetleg még kísérletezni is.

hvg.hu: Takáts József, az EKF-pályázat írója sajnos már rég nincs a projekt körül. De a szavai talán még érvényesek. Szerinte az lett volna Pécsen a tét, hogy Magyarországon létrejöhet-e Budapesten kívül is más kulturális centrum? Intézményekkel, önálló karakterrel. Az Ön által elképzelt programok ehhez a kérdéshez hogyan viszonyulnak?

M.M.: A "Budapesten kívül" vagy "Budapesttel szemben" - megközelítéseket nem tartom szerencsésnek. Pécs nem a fővároson "kívül" szeretne maradni, hanem a fővárosi intézményekkel és szellemi tényezőkkel együtt tud feljebb emelkedni, és regionális kulturális centrummá válni. Erre – mármint a regionális szerepre – nem csak  szándék van, hanem igény is, hiszen itt vagyunk 30 kilométerre a horvát határtól, természetes régiónk Észak-Horvátország, Szerbia, Szlovénia és persze a Dél-Dunántúl. Erre a határokon átívelő területre lehet kisugárzása Pécsnek, ezt csak a 2010-es programmal lehet elérni. A tét az, hogy provincia helyett régió jöjjön létre - gondolom nagyon is érthető a különbség. Ehhez az kell, hogy minden közösség lássa magát kicsit kívülről is, és bekerüljön az EKF segítségével egy európai diskurzusba. Ehhez segítség az öt kulcsberuházás, amelyek megadják funkcionálisan egy regionális kulturális központ rangját, kiállításokkal és hangversenyekkel. Olyan új nagyprojektekhez is belépőjegy az EKF, amelyek európai hálózatokba kapcsolják be Pécset.

hvg.hu: Az EKF-et a hvg.hu-n kritizáló Kornai Gábor szerint aránytévesztésben van a projekt (Pécs a legnagyobb esélyt puskázza el éppen; hvg.hu, július 2.). Szerinte Pécsnek nem kell kongresszusi- és hangversenyközpont, nem kell új kiállítótér, mert 2010 után ezeket nem lehet majd rentábilisan működtetni. Ön mit gondol erről? Van ehhez arrafelé szakértelem?

M.M.: Talán érthető, hogy a művészeti igazgató alapvetően örül, ha színvonalas rendezvényi helyszínekkel gazdagodik a város, hiszen az elképzelt regionális szerephez ezek is fontosak. Az viszont, hogy gazdaságossági számításokat végezzek, nem feladatom. Ezért dolgozik a fenntarthatósági tanulmányt készítő tanácsadói konzorcium, és ősszel e tekintetben is okosabbak leszünk. A szakértelem csakis közös tudáson alapulhat, vagyis ami a művészeti programalakításra vonatkozik, abban segítségére tudunk lenni a konzorciumnak, csakúgy, mint a pécsi kulturális rendezők vagy éppen a külföldi, hasonló helyzeteket átélt szakemberek.

hvg.hu: A vitaindítóban Kornai azt is mondja, a programnak már 80 százalékig késznek kellene lenni 2010-re, s már árulni kellene a jegyeket egy ötnyelvű internetes portálon keresztül. Igaz ez Ön szerint?

M.M.: Ideális volna, ha már itt tartanánk. De hadd hivatkozzak - óvatosan - akár a Linz 2009-es vagy a Ruhr 2010-es programra. Ha megnézi a portáljaikat, semmi ilyesmit nem talál, hiszen mindenütt tudják, hogy nem fesztiválról van szó, amit sietve tető alá hozunk, és aztán elkezdjük a jegyértékesítést a jó nagy haszon reményében. Nálunk Pécsett, meg Linzben és a Ruhr-vidéken is építkezés folyik, különböző rétegek megszólítása, cselekvésre bírása, meggyőzése, bevonása. A program alapja és ereje a párbeszéd.

hvg.hu: A magyar kulturális életben elindult egy különös trend. A Szépművészeti Múzeum megatárlatai óta azok lettek a "jó" kiállítások, amelyek nagy tömeget vonzanak. Minden város ezt a - szinte követhetetlen - precedenst tekinti mintának. Pécsett is vannak ilyen elvárások a megyei múzeumokkal szemben. Csak éppen pénz nincs. Mit gondol Ön a kiállítások jelentőségéről, jellegéről a 2010-es program szempontjából?

M.M.: A kiállítások jelentősége óriási az EKF szempontjából. Pécsnek igazi képzőművész tradíciói vannak, csak éppen ott tartunk, hogy egy rangos időszaki tárlatot akkor tud fogadni a város, ha pl. a Vasarely-anyag vándorúton van. De ugyanígy jó példa a modern magyar gyűjtemény, amelynek számos jelentős alkotása a raktárban pihen, mivel nincs hely kiállítani, holott másutt múzeumokban sokkal kevésbé értékes művekre büszkék a helyiek. Ezért van szükség az új, nagy kiállítótérre. A 2010-es évre már több terv is van, sőt a projektek előkészítése és a kutatási munkák is elindultak. A felvezető éveknek éppen ez az előnye: a város és a kormány forrásainak köszönhetően fix büdzsé áll rendelkezésünkre a felvezető időszakra, így valóban elő lehet készülni. Így indulhatott el a Bauhaus nagykiállítás és a Nyolcak című tárlat is, ráadásul úgy, hogy mindkettőnek van pécsi, országos és nemzetközi vetülete is. A múzeum művészettörténészeivel és vezetővel pedig igen jó, napi munkakapcsolatot és szakmai együttműködést sikerült kialakítani.

hvg.hu: Pécs e pillanatban az ország egyik legforróbb pontja a kortárs populáris zenei életben. A "nagy öregnek" számító Kispálék óta számos új zenekar jelentkezett Pécsről. Mi lesz a popkultúra helye a 2010-es programban?

M.M.: A napokban zajlik Pécsett az ICWIP, a tizenegyedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Kultúrhét több mint 300 egyetemistával az egész világról - az EKF felvezető évének támogatásával. A fesztivál programjában a pécsi könnyűzenei élet csakúgy jelen van, mint a szerb vagy a horvát. Ami - véleményem szerint - a pop- és rockkultúrában kidolgozandó 2010-re, az éppen ez a vélt vagy valós kapcsolódás a balkáni, dél-kelet-európai zenei áramlatokhoz. Tőlünk délebbre pezseg ez a közeg, igen jó lesz velük együttműködni, s tartalmat adni a "Balkán felé való nyitás" pécsi mottónak, ami persze sok esetben azt jelenti, hogy nekünk mediális szerepünk van. Örülnénk, ha ezek az együttesek - a pécsiekkel és magyarokkal együtt - Pécsen keresztül jutnának el az európai köztudatba. A kérdés abszolút aktuális; éppen holnap fogok tárgyalni egy városon kívüli szabadmezős helyszínre tervezett könnyűzenei fesztiválsorozat ügyében. Kíváncsian várom a szervezőket.

hvg.hu: Bizonytalan, vajon mi lesz a Zsolnay kreatív negyed sorsa, megvalósul-e egyáltalán. Pedig – megítélésünk szerint - ez volna az egyik legígéretesebb fejlesztés a városban. Hogy látja az esélyeket, s Ön, mint programigazgató lobbizik-e ezért a helyszínért?

M.M.: Minden épeszű kulturális és politikai vezető lobbizik a Zsolnay Kulturális Negyedért. Ma már tudható, hogy amikor a nemzetközi és országos zsűri Pécsett járt 2005-ben, bizony valóban a Zsolnay negyed tehette fel az i-re a pontot. E helynek szellemisége van, ízig-vérig pécsi hely, ugyanakkor elég izgalmas ahhoz, hogy a külföldi turistától a pécsi egyetemi hallgatóig mindenkinek nyújtson valamit. Legutóbb Keserü Ilona képzőművész vezetésével egy pannófestészeti mesterkurzusra került sor az egyik nagy csarnokban, amelyet lenyűgöző kiállítás követett. Részemről a lobbizás egyik eleme, hogy például ezt a mesterkurzust - külföldi hallgatókat is bevonva - évről-évre támogatjuk és propagáljuk. A másik tartalmon alapuló lobbizás a Labor Kísérleti Kulturális Tér támogatása. Ez a fiatal művészcsoport kiállító- és egyéb rendezvényi helyszínt hozott létre a volt nagyfeszültségű laboratórium épületében a mi támogatásunkkal. Itt azóta is megtalálható, azaz "ideszokott" Pécs művészeti szcénájának egy része. Ez számomra valódi eredmény, ugyanis beindult az a sokat emlegetett civil művészeti mozgás is, amelynek a szereplőiről azt állították, nem találja velük az EKF vezetése a hangot. Nagyon várom a Zsolnay negyedet, építek rá, és meggyőződésem, hogy a jelenleg is érvényes ütemtervnek megfelelően elkészül.

hvg.hu: Mennyire érkezik nyomás azpktól, akik a pénzt adják (illetve elosztják) a programokra? Az országos politika; illetve az egyre diszfunkcionálisabbá váló megye mennyire erőlteti a maga művész-klientúráját?

M.M.: A megyék működését nem vagyok hivatott elemezni itt. A művészeti programfejlesztés egyébként - hála istennek - nem a politika irányából közelíti meg a dolgokat, hanem integrálni igyekszik minden tenni vágyót. Ilyenek pedig szép számmal akadnak városi, megyei és országos szinten egyaránt, függetlenül a pártbéli hovatartozásuktól. Lám, erre is jó példa az általam felkért országos szakértői testület. Azt pedig, hogy mennyire nincs nyomás a programalakításon a politika részéről, a 2007-es felvezető év programjának összeállítása bizonyítja a legfényesebben. Február 28-ra elkészítettem az éves programtervet, amelyet számos fórumon prezentáltam a városban, majd a kulturális miniszter is jóváhagyta - változtatás nélkül. Egy dolgot meg kell érteni: a forrásokat biztosító állami szervek, az önkormányzat és az országos kormányzat felelős azért, hogy például a művészeti igazgató jól használja-e fel az ország pénzét. Nekem is biztonság, ha van egy kontroll, vagy ha jobban tetszik, csapatmunka, ami viszont nem a szakmai döntések megkérdőjelezésére irányul.

hvg.hu: Az eredeti pályázat sokat hivatkozott a pécsi modernista tradícióra. Nem lehetetlen, hogy éppen emiatt is sikerült meggyőzni a zsűrit; hiszen ez beilleszthető az európai művészeti hagyományba, kontextusba. Ön is hivatkozik erre?

M.M.: Már emlegettem a Bauhaus kiállítást és kutatást, ami ennek a vonalnak a kidolgozására irányul. Ebből következik, hogy igen, építek e hagyományokra, no meg főleg arra is, hogy a tradíciókhoz mindig párosítsunk kortárs reflexiót is. A képzőművészeten belül nagyobb tematikus ív bontakozik ki a geometria és művészet viszonyát elemző rendezvények (kiállítások és konferenciák) sorából. 2010-ben szeretnénk ennek a témának a világkonferenciáját, a BRIDGES-t Pécsre hozni. Ezzel a "műfajjal" ismét olyan témát erősítünk, amelynek van pécsi múltja, például Vasarelyvel, van pécsi jelene Lantos Ferenccel és lehet pécsi jövője pl. az EKF-programmal!