Verdi: A végzet hatalma
karmester: Kocsár Balázs, rendező: Vidnyánszky Attila
augusztus 3., Magyar Állami Operaház
A BudaFest nyári zenei fesztivál keretében

Vidnyánszky Attila, rendező Gegekkel zsúfolta tele © Gramofon

A Magyar Állami Operaház a tervek szerint néhány estére novemberi programjába illeszti a darabot. A háznak egyetlen mentsége lehet: látatlanban vette meg a produkciót. Sovány mentség. A recenzens pedig kardjába dőlhet, hiszen régóta monomániásan írja, hogy a magyar operajátszást egységként kellene kezelni. A gazdag országok, bőségben élő operaházak és fesztiválok rutinja az együttműködés, a közös produkciók létrehozása. Vajon miért nem lehetséges ez egy szerény méretű és anyagi erejű országban is? Pozitív, bár nem makulátlan példa a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, amely szívósan kísérletezik határon belül és túl a koprodukcióval. Igaz, a fesztivál élén olyan vezető áll, aki jár-kél a nagyvilágban, és kellően tájékozott: miféle tendenciák érvényesek minimum Európában.

A BudaFestnek is van művészeti vezetője, legalábbis az eseményeket beharangozó sajtótájékoztatón Kesselyák Gergely karmester e szerepben nyilvánult meg. Neki, aki Miskolcon fesztiválalapító volt, a budapesti Operaházban egy ideig magas – művészeti irányítói – posztot viselt, és maga is sűrűn vendégszerepel külföldön, látnia-hallania kellett volna, hogy ez a produkció – a Debreceni Csokonai Színházé - méltatlan arra, hogy az Ybl-palota színpadára kerüljön, akár „csak” alkalmi, turisztikai eseményként. Méltatlan a szereposztás miatt: a női főszerepet, Leonórát éneklő Paola Romano legfeljebb egy műkedvelő társulatban énekelhet primadonna szerepet; nemcsak avítt gesztusai miatt, hanem mert a hangja csúnya, az intonációja bizonytalan. Az orosz Mikhail Agafonov Alvaro alakjában szerzett néhány jó pillanatot. Tiszta, erős matéria, bár kevéssé hajlékony. Erika C-nek maszkírozva Bódi Marianna operett szubrettet formált az erős karakterű Preziosillából. Szvétek László viselte a Pater Gvardian csuháját. Súlyos basszus az előírás, a szólamnak megfelel Szvétek orgánuma, amelyet egy jó énekmester segítségével érdemes óvnia. Fra Melitone figurájában Haja Zsolt szuverén egyéniségnek mutatkozott.

Alekszandr Belozub az aszketikus színház mellett tesz hitet egy interjúban. A végzet hatalmához tervezett díszlete rideg: egy félig nyitott, körbe forgó fém rotunda, amely piactér és kolostor, palota és fogadó is lehet, és akár funkcionálhatna is. De túl sokat döngetik kémlelőnyílásait, ajtóit, ami nyilván nem Belozub bűne, hanem Vidnyánszkyé, aki az ízléstelenséget azzal tetőzi be, hogy Alvaro krétával szívet, Melitone szárnyakat rajzol a falra. E tekintetben versenyben van a szerzetesek közösségi lábmosó jelenete is (a lavórforgalmazó mindenesetre jó üzletet kötött a színházzal).

A végzet hatalma fontos állomás Verdi pályáján, és hiányzik a Magyar Állami Operaház repertoárjáról. Az intézmény honlapja szerint a novemberre tervezett előadásokat Kesselyák Gergely vezényli. Egy koncertszerű előadás volna a korrekt megoldás.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely