J. K. Rowling brit írónő meglepő bejelentést tett a minap: Harry Potter-történeteit keresztény hite ihlette. Ez ügyben való évtizedes hallgatását törte most meg a dollármilliárdos írónő, aki ezzel rendet vágott a varázslótanonc-rajongók két, egymással vitában álló tábora között. Az elmúlt hetekben az USA-ban tett útján nyilvánosan beszélt arról, hogy a széria utolsó darabjában valóban keresztény allegóriákat használt. Bevallása szerint azért hárította el a könyvek vallásos ihletésére vonatkozó korábbi kérdéseket, mivel meg akarta akadályozni, hogy olvasói kitalálják, milyen fordulatot vesznek majd az események a hetedik - legutolsó -, júliusban megjelent részben.

Az önkéntes titoktartás alól felszabadulva Rowling most már megvallotta, hogy számára mindig is nyilvánvalóak voltak a vallási párhuzamok. Persze nehéz is lenne ezeket - különösen az utolsó kötetben - letagadni, a történeten ugyanis vörös fonalként vonul át a keresztény tanítás átcsomagolt üzenete, miszerint a szeretet képes megmenteni a haláltól, illetve a szeretet nevében hozott önfeláldozó tett védelmet nyújt a gonosz ellen. A 16. fejezetben az a bibliai idézet olvasható Harry szüleinek sírkövén (Pál apostolnak a korinthosziakhoz írt első leveléből), hogy "mint utolsó ellenség töröltetik el a halál". A bibliai világképet pedig a Dumbledore professzor anyjának és testvérének sírján olvasható, Máté evangéliumából származó idézet teszi teljessé: "Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."

Az igazi Potter-rajongókat persze nem érte meglepetésként a hír. Bakonyi Dóra nyelvész, aki az ELTE-n Harry Potterből írta a szakdolgozatát, a HVG-nek elmondta: már eddig is sejthető volt a párhuzam, sőt korábban maga Rowling is elismerte, hogy a megváltás és a bűnbocsánat allegóriája egy lehetséges olvasata könyveinek. Bakonyi Dóra azt is jónak látta hozzáfűzni, hogy az utolsó kötetben felerősödnek a keresztény utalások: a gonosz Voldemort nagyúr lelke például csak úgy nyerhetne örök életet, ha alapos bűnbánatot tartana.

Rowling nemrégiben tett nyilatkozatában elmondta, jóllehet az anglikán felekezetben nőtt fel, s ma a 600 ezer főt számláló protestáns presbiteriánus skóciai egyház tagja, néha még ma is elbizonytalanodik a túlvilági léttel kapcsolatban, ámbár többnyire elfogadja a mennyország létezését. Úgy fogalmazott: "Graham Greene-hez hasonlóan néha én is csak abban hiszek, hiszem, hogy nemsokára visszatér a hitem".

Kérdés, Rowling coming outja eloltja-e a korábban a varázslófiú kalandjait mereven elutasító keresztény felekezetek Potter-ellenes tüzét. A Potter-tagadó lelki vezetők éveken át attól tartottak, a regények a gonosz szellemvilág iránti káros nyitottságra nevelhetik a gyerekeket, egyes ügybuzgó teológusok egyenesen "sátáni alkotásnak" minősítették őket. Néhány éve Joseph Ratzinger bíboros, a mai XVI. Benedek pápa azzal seprűzte ki Pottert az istenes világképből, hogy a történetet az ifjú keresztény lelkekre nézve károsnak minősítette, görög ortodox vallási vezetők sátáninak bélyegezték azt, muszlim jogtudók közül többen online fatvában figyelmeztettek a Harry Potter veszélyeire, míg Iránban cionista propagandának titulálták a keresztény Rowling művét. Amerikai neoprotestáns lelkészek szerint sok millió gyermek fog a pokolra kerülni a könyvek és a filmek miatt, ezért még könnyen fogyasztható propaganda-képregényben is támadták azokat.

A negatív kampány felerősödéséhez a The Onion című amerikai élclap 2001-es álhíre is hozzájárult. E szerint egy sátánista főpap elismerően nyilatkozott a Harry Potterről, és a cikk kitalált statisztikákat is közölt, amelyek szerint a gyerekek körében vészesen megnőtt a sátánisták száma. Keresztény teológusok komolyan vették a viccet, körlevelekben idézték hiteles forrásként a The Onion cikkét, miközben vad átkokat szórtak Harry Potterre.

Mások azonban nem voltak ilyen szűkkeblűek: Rowling korábbi felekezete, az anglikán egyház például a hetedik rész megjelenésével közel egy időben külön kézikönyvet adott ki ifjúsági lelkészek számára, amely azt taglalta, milyen módszerekkel lehet Harry evangéliumát összhangba hozni a keresztény hittel, s hogyan kell a hallgatóságot a regények cselekményének magyarázatával Krisztushoz vezetni. A 24 éves szerző, Owen Smith pedig olyan vallásos ihletésű klasszikusokhoz hasonlította Harry Pottert, mint J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényciklusa vagy az oxfordi irodalomprofesszor C. S. Lewis Narnia-szériája.

A Potter-relativizáló papok viszont már isteni jegyeket is felfedeztek a történetben, például azt, hogy Lily Potter, Harry édesanyja saját életét adta fiáért, mintegy Krisztust mintázva meg (HVG, 2006. február 25.). John Killinger amerikai presbiteriánus lelkész pedig odáig ment Isten, az ördög és Harry Potter című könyvében, hogy kijelentette: Harry Potter tulajdonképpen egy 21. századi Krisztus-ábrázolás. Rowling vallomását pedig mintegy megelőlegezte az amerikai John Granger három éve megjelent könyve, a Looking for God in Harry Potter (Istenkeresés a Harry Potterben), amely szerint minden név, szereplő és esemény valamilyen módon a kereszténységre utal. Szerinte a könyvekben szereplő kentaurok is keresztény szimbólumok, elvégre Krisztus szamárháton ment Jeruzsálembe, arról nem is szólva, hogy a Biblia többször is fazekasként utal Istenre, márpedig a főhős neve, a Potter angolul éppen ezt jelenti.

E túlzó értelmezésekkel Rowling nem feltétlenül ért egyet, ám a könyvek üldözése sem zavarja. Állítása szerint kifejezetten büszke arra, hogy némely vallási csoportosulások indexre tették a könyveit. "Rendszeresen járok templomba" - vallotta meg a minap, majd hozzátette: "nem vállalok felelősséget saját vallásom holdkóros szélsőségeseiért".

IZSÁK NORBERT