© sxc.hu

Kevéssé ismert, hogy nemcsak a képzőművészet terén döntött tabukat a pop-art atyjaként máig kultuszfiguraként tisztelt Andy Warhol, hanem egy kósza ötletével a viselettörténetbe is beírta nevét: bő három évtizede ő vett fel elsőként - egyből divatot teremtve - farmernadrágot inggel, nyakkendővel és zakóval. Ezzel sokak megdöbbenésére az alkalmi ruhák szintjére emelte a néhány évtizede még lenézett melósnacit. Nem véletlen, hogy az első gyártó, a Levi's nemrégiben az ipari sokszorosítást művészetté emelő kreátor, valamint Gyár nevű New York-i műtermének tiszteletére Warhol Factory X Levi's néven egy répaszárú változatot dobott piacra.

Warhol mindazonáltal csupán epizódszerepet játszott a kék nadrág befuttatásában, hiszen a farmer - amelynek történetét és stílusváltozatait a Néprajzi Múzeumban novemberben megnyílt, Az örök életű farmer című kiállítás mutatja be - már évekkel korábban kikerült a munkaruházati státusból. Ezzel pedig része lett azon emblematikus munkaruháknak, amelyek a második világháborút követő évtizedekben előbb polgárpukkasztó ifjúsági dacviseletté, majd szalonképes divatcikké váltak.

Hasonlóan a lezser átlagöltözetként világszerte régóta elfogadott kockás flanelinghez, a farmer is - melyből az átlag amerikai szekrényében hét darab sorakozik - az 1940-es években szabadidőruhaként bukkant fel az amerikai egyetemi campusokon. Akkor már hetvenéves karrier állt a farmer mögött, hiszen Jacob Davis nevadai szabómester 1870-ben varrta az első elnyűhetetlen melósnadrágot, míg a divattörténelembe favágóing néven bevonult, eredetileg fekete-fehér kockás ing húsz évvel korábban tűnt fel a kanadai erdőségekben.

E két ruhadarab, valamint a 19. század közepe óta a mezőgazdasági, majd gyári munkások védőöltözete, az overall nagyjából egy időben, az 1960-as években léptek ki az üzemek és szerelőcsarnokok félhomályából. "Az 1968-as diáklázadások idején a fiatalok öltözködésükkel is tüntettek. A farmerral és a többi, munkásruhából átalakult darabbal a konvenciók, a származásbeli különbségek ellen léptek fel" - vélekedik F. Dózsa Katalin művészettörténész, hozzátéve, hogy később a botránykeltő hatás jelentősen mérséklődött. Figyelemre méltó, hogy míg Nyugaton a szóban forgó ruhaneműk viselőjük baloldali elkötelezettségéről is árulkodtak,

Magyarországon éppen ellenkezőleg, e sokáig nehezen megszerezhető darabok "a kapitalista divat majmolását" jelentették - hívja fel a figyelmet a jelenség eltérő társadalompolitikai vetületeire Valuch Tibor történész. Szerinte például az, hogy Presser Gábor az LGT-vel az 1970-es évek elejétől kertésznadrágban, vagyis egyfajta overallvariációban lépett fel, egyben a zenész nonkonformitását is jelezte. A hazai pártelit feltehetően annál is kevésbé örült a nyugati proletariátusviselet kultuszának, mivel saját, hasonló erőfeszítései lényegében kudarcot vallottak: a sötét zakóra kihajtott gallérú fehér ing, az olcsó konfekciókosztüm vagy az ellenzős micisapka nem váltak áhított divatcikkekké. (Utóbbi talán azért sem, mivel eredetileg elitviselet volt, a micisapka ugyanis először az 1900-as évek elején tűnt fel autóssapkaként, csak később lett a hivatásos sofőrök, majd a szerelők viselete.)

A szórakoztatóipar sztárjai is sokat tettek azért, hogy a munkásruhák a munkásság körein kívül is divatba jöjjenek. Miközben a farmert a rockerek, például a The Rolling Stones tagjai, de leginkább mégis a "lázadó fiatal" szerepét játszó filmszínészek - többek között James Dean és Marlon Brando - húzták magukra, a favágóinget az elsők között a brit beatnikek, például a Beatles-fiúk népszerűsítették. De 1960 és 1980 között az amerikai countryénekesek, köztük Dolly Parton vagy Johnny Cash is ezzel fejezték ki a "néphez" való tartozásukat. Utóbb pedig brit popzenészek (így Bono, a U2 frontembere) tűntek fel kockás ingben, de ugyanez vált a védjegyévé a seattle-i grunge-zenésznek, az 1994-ben öngyilkosságot elkövetett Kurt Cobainnak is - olvasható Ingrid Loschek és Beate Schmid német divattörténészek

A divat klasszikusai című, nyolc évvel ezelőtt megjelent könyvében. Az overall - amelyben az 1940-es években Winston Churchill brit miniszterelnök is előszeretettel juttatta kifejezésre a munkássággal való szolidaritását - szintén az 1970-es évek elején jutott be a sztárok gardróbjába. A Woodstock-generáció tagjainak bejött az uniszex, sehol nem szorító, minden szempontból szabadságot biztosító ruhanemű, majd - Yves Saint Laurent francia divatkreátor 1975-ös kollekciója után - annak testre simuló, szupernőies változata is. Az ABBA nőtagjaitól kezdve a hazai énekesnőkig egyre többen tűntek fel overallban - idehaza például Koncz Zsuzsa és Szűcs Judith.

Nem csak a 20. században befolyásolta az öltözködést ideológia. A 16. századi német és svájci protestáns otthonokban - hoznak példát divattörténészek - azért válhatott a fehér kötényből a polgári szalonokban is akceptált ruhadarab (azaz hordták olyanok is, akiknek semmi tennivalójuk nem volt a konyhában), mert a protestáns puritanizmus a dolgos, házias nőt tette ideállá. De hasonlóan elvi alapokon változtatott állítólag a felvilágosodás kora a ruhaaljakon. A 18. század végén ugyanis a magasabb társadalmi osztályokba tartozó hölgyek az egyenlőség jegyében - a mosónőkkel "szolidarítva" - egyik napról a másikra a felsőbb szoknyarétegeket feltűrve kivillantották alsószoknyájukat.

Volt azonban olyan munkásviselet is, amely csupán a praktikusság okán kapott helyet a gardróbban. "Ilyen a gyerekruhatárak nélkülözhetetlen kelléke, a gumicsizma, amely az idei fiatalos trend része is" - említ egy példát Simonovics Ildikó művészettörténész. A 19. század közepén először angliai mezőgazdasági munkások körében elterjedt lábbeli - a divatkutatók szerint - a Jurij Gagarin 1961-es Föld-kerülésével kezdődő űrkorszaknak köszönheti karrierjét. A futurisztikus ruhaneműikről ismert André Courreges és Pierre Cardin francia tervezők az először sokkoló, ám azóta legendássá vált 1965-ös párizsi divatbemutatón hozták e tematikát divatba. (Ugyancsak az ő találmányuk volt a ma is divatos kötényruha megtervezése, amely éppen emiatt nem hozható kapcsolatba a fentebb említett köténnyel.) Műanyag alapanyagú fényes kabátba, nadrágba bújtatva küldték modelljeiket a kifutóra, hozzá ultramodern, geometrikus mintákkal díszített gumicsizmát párosítottak, ami az első modelleknél még a normál csizmára húzható felső csizma, afféle kalucsni volt. A gumicsizma azonban abban is különbözik a többi, egykor botrányosnak számító, mára köznapivá szelídült munkásruhától - mondja F. Dózsa Katalin -, hogy a mai napig kifejezetten excentrikus maradt.

Sindelyes Dóra