Anoushka Shankar: Sudakshini
Június. 3., Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Anoushka Shankart legutóbb öt éve hallottam, a bécsi Staatsoperben, ahol a Ravi Shankar nyolcvanötödik születésnapja tiszteletére rendezett koncerten lépett fel édesapjával. Az ötödik emeleti oldalerkélyről szemlélve már akkor feltűnt, hogy kiegyensúlyozott pályán halad az a fiatal lány, akinek elképesztően nehéz feladata van. Ravi Shankar a 20. század egyik örökérvényű életművel rendelkező zeneművésze, akinek hatása alapjaiban meghatározta a zene teljes egészét a kortárs klasszikustól a jazzen át a popzenéig. Ekkora géniusz árnyékában általában nem tudnak virágok nyílni. Ráadásul Anoushka igen korán a zeneiparban találta magát, amikor az EMI szerződésével a legkülönfélébb zenei feladatoknak kellett eleget tennie. Ezek közül nem egy korán érte: sokan joggal beszéltek arról, hogy szitártudása még igencsak hiányos, és ezzel együtt mindenféle populáris zenei produkció tizedeli energiáját, elvonva azt további fejlődésétől.

Anoushka Shankar

Danubius Music

Ám öt éve nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Anoushkában rengeteg tartalék van. Akkori játéka, technikai és művészi teljesítménye egyaránt meggyőzött arról, hogy komolyan veszi a hivatást, amit az élettől kapott. Hasonlóan pozitív élmény volt most önálló zenei produkcióját is hallgatni. A Sudakshini címet viselő zenei program érdekessége, hogy összehozza India két nagy zenei dialektusának, az északi hindusztáni és a déli, úgynevezett karnatak zenének a képviselőit. A két zene között jelentős különbségek vannak, és mindig egzotikumnak számít még Indián belül is, amikor északi és déli zenészek összemérik tudásukat. Anoushka szitárjátékát ezúttal a két régió ütőhangszeresei, illetve egy szintén dél-indiai fuvolista kísérte.

A program-összeállítás jóval feszesebb volt egy szokásos, indiai klasszikusokból álló koncertnél: bár többnyire tradicionális anyagból válogattak, a témák kibontása inkább a jazzre emlékeztető rövidséggel zajlott, érzékeltetve, hogy a válogatás nyugati közönségnek szól, akiknek szeretnék az indiai zene minél szélesebb spektrumát bemutatni. Anoushka játékával kapcsolatban feltűnt hangszerkezelésének rendkívüli könnyedsége, szólóinak invenciózussága. A műsorban saját kompozíciók is megszólaltak, amelyek természetesen ezer szállal kötődnek az indiai zenei szabályokhoz, és rendkívül szellemes ritmikai megoldások tarkították őket.

A ritmusszekció számomra külön is meglepetést okozott: Tanmoy Bose tabláművész a legendás Alla Rakhá halála óta Ravi Shankar kísérője volt, így Anoushka nyilván apjától „kölcsönözte” a turné idejére. Játéka inkább a szólista kíséretében jeleskedett egyedi színekkel, szólói viszont dinamikailag és technikailag egyaránt aránytalannak bizonyultak. A másik ütős, a bangalore-i illetőségű Pirashanna Thevarajah a döbbenetes erejű dél-indiai mridangamon játszott. Amellett, hogy az otthoni, gazdag zenei közegben nagyjából középszerű, de korrekt hangszeresnek számítana, a Sudakshiniban meggyőzően állta a helyét. Szólói tömören, de nagy erővel bontották ki az indiai ritmus lehetőségeit, észbontó metrikai transzponálásokkal, poliritmikus megoldásokkal kiteljesedve.

H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely