A város, ahol először "győzött 56"
Az 1956-os forradalom ötvenötödik évfordulóján érdemes megemlékeznünk egy olyan vidéki megmozdulásról, amelyről sokszor megfeledkezünk. A köztudatban a budapesti megmozdulások élnek elsősorban, pedig az országban először – három órával a főváros előtt – Debrecenben vonultak utcára a diákok, és itt lőttek elsőként a tömegbe az ávósok is.
„Az egyetemi ifjúság tüntetése Debrecenben” – ezzel a címmel jelent meg a Néplap 1956. október 24-én Debrecenben. Az MDP, vagyis az akkori kommunista állampárt Hajdú-Bihar megyei bizottsága és a megyei tanács lapja másnap így számolt be erről: „Forró és sodró események színhelyévé vált tegnap Debrecen városa. Több éves zsibbadás után az egyetemi fiatalság a cselekvés merész talajára lépett s utcai felvonuláson adott kifejezést azoknak a vágyaknak, gondolatoknak, amelyek a fiatalokat oly régen foglalkoztatják. Impozáns és hatalmas megmozdulása volt ez a debreceni fiatalságunknak, méltó ezekhez a történelmi hagyományokhoz, amelyek Debrecen falait belengik, s amelyek oly mélyen ott élnek az emberek lelkében.”
Győztek?
„Tegnap délelőtt 11 órakor egy emberként szökkent talpra a Kossuth Lajos Tudományegyetem hatalmas terén a három egyetem ifjúsága. A nagygyűlésen megjelentek az egyetem dolgozói és oktatói, csatlakozván a fiatalok megmozdulásához. Az összesereglettek előtt újra felolvasták azokat a pontokat, amelyek a követeléseket tartalmazták. A tegnapi rendkívüli kiadásban közzétett határozati pontokat az egyetemi fiatalok nagy lelkesedéssel fogadták, azokkal egyetértettek” – írja tovább a tudósító a szöveget.
Mit követeltek a debreceni fiatalok október 23-án? (Részletek az egyetemisták és főiskolások 20 pontjából.) |
- Hívják össze a KV ülését azonnal, a sztálinista politikában kompromittáltakat váltsák le. Nagy Imre elvtársat helyezzék vissza párt- és állami funkcióiba. Rákosi Mátyást fosszák meg minden funkciójától, párttagságától és magyar állampolgárságától.
- Sajtószabadságot, és a rádió zavarásainak megszüntetését. Vezessék be az általános, titkos, személyre szóló választási rendszert.
- Emberibb életmódot követelünk a munkásoknak, emeljék a reálbéreket. A parasztság érdekében csökkentsék az adót és töröljék el a beadást.
- Illetékes nemzetközi fórumon foglalkozzanak a romániai és más külföldi államokban élő magyarok ügyével.
- A kormány lépjen érintkezésbe a népi demokráciák, Ausztria és Jugoszlávia kormányával egy közép-európai konföderáció megvizsgálása céljából.
- A magyar-szovjet kapcsolatokat a szovjet hadsereg kivonásának ügyét, a belügyi és gazdasági függetlenség kérdését, a Szovjetunióban lévő hadifoglyok hazahozatalának ügyét azonnal rendezzék. |
De mi is volt ez a rendkívüli kiadás? A Néplap különszáma ugyanis tényleg megjelent október 23-án, méghozzá 35 ezres példányszámban. Mondhatnánk azt is, hogy az 1956-os forradalom első győzelme volt ez: a debreceni tüntetők ugyanis elérték, hogy a város és a megye pártvezetői engedélyezzék 20 pontból álló követeléseik kinyomtatását. Vagyis 1848. március 15. hangulatát idézték a debreceni 56-os események, a 20 pont pedig az ország más pontjain, így Pesten vagy Pécsett az egyetemisták által megfogalmazott hasonló követeléseket idézte.
„Felhangzik a Talpra magyar”
Nézzük, hogyan idézte fel az előző nap történteket a Néplap: „A határozatok felolvasása után az egyetem fiatalsága fegyelmezett zárt sorokban elindult a megyebizottság felé. Soraikat zászlóerdők színesítették, s azok a demokratikus követeléseket tartalmazó feliratok, amelyek a fiatalok hitétől új tartalmat és szépséget kaptak. Régi, negyvennyolcas és forradalmi dalokkal vonultak a Simonyi úton és a Péterfián a márciusleheletű októberi délelőttben.”
„Az utcára ezrek és ezrek sereglettek, akik lelkesen tapsoltak a fiatalok megmozdulásának és köszöntötték őket. A nézők közül százan és százan csatlakoztak a fiatalok hadoszlopához s mire beértek a Nagytemplom elé, soraik több ezerre duzzadt. A megyei pártbizottság előtt csatlakoztak hozzájuk a középiskolás diákok, s itt lelkes s forró hangulatban újra felhangzottak azok a követelések, amelyeket az egyetemi hallgatók fogalmaztak” – írja a megyei újság. Majd a tudósító hozzáteszi: „Szinte ünneppé fokozódtak ezek a percek, s a Himnusz hangjainak felcsendülése után felhangzottak a Talpra magyar mindig esküre buzdító sorai. Megjelent a fiatalok között Görbe János Kossuth-díjas színész is, aki Petőfi Sándor A nép nevében című versét szavalta el.”
Később a megmozdulások folytatódtak, és a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában gyűltek össze a fiatalok. A Néplap hangneme ekkor megváltozik: az egyetemi nagygyűlést „a városból érkező zavartkeltő hírek megzavarták”. „Az ifjúság kimondta a MEFESZ megalakulását és fegyelmezett sorokban indultak be a városba, azzal a szándékkal, hogy a zavartkeltőket biztos magatartásukkal leszereljék. Miután az ifjúság meggyőződött róla, hogy ez céltalan, fegyelmezett sorokban vonult vissza az egyetemre.”
A MEFESZ megalakulása
A MEFESZ október 16-án alakult Szegeden: a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megbontotta az addigi monolit ifjúságpolitikai struktúrákat – Szakolczai Attila írása szerint -, és a párttól független szervezetet alakítottak diákok Csongrád megyében. „Demokratikusan, maguk választották vezetőiket, állították össze programjukat, és felhívásukban szorgalmazták a szervezet országossá bővítését. Kezdeményezésükre országszerte diákgyűléseket tartottak, az elfogadott programokban egyre nagyobb teret nyertek és élesedtek a politikai követelések” – fűzi hozzá Szakolczai. A MEFESZ nagy visszhangot váltott ki országszerte: Pécsett és a Budapesten is október 22-én tartottak gyűléseket például a diákok, és a debrecenihez hasonló követeléseket fogalmaztak meg – amint azt már említettük.
Visszatérve a debreceni október 23-ai gyűlésre, így folytatódik a hivatalos pártlap október 24-ei írása: „Az egyetemi ifjúságnak a demokratizmus kiszélesítésére irányuló felvonulását rendbontó és provokatív szándékú csoportok zavarták meg. Ezek a felelőtlen elemek középületeket támadtak meg és komoly anyagi károkat okoztak. Megtámadták többek között a rendőrség épületét és az épület védelmére felsorakozott fegyveres erőket téglával dobálták meg úgy, hogy a katonák kénytelenek voltak előbb riasztó, majd önvédelmi lövéseket leadni a támadók felé. Sajnálatos tény, hogy a fegyverhasználat következtében életüket vesztették vagy megsebesültek olyan személyek is, akik nem tartoztak a támadókhoz.”
Az áldozatok
A cikkből az is kiderült, hogy a lövöldözésnek két halottja és hat sebesültje volt. „Életét vesztette Gorzsás István 56 éves cipész és Ács Zoltán 22 éves bádogos. Súlyosan megsebesült a 18 éves Gazdag Ibolya, a Járműjavító Vállalat dolgozója, Szabó László 19 éves, a Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozója és Vass Gábor 16 éves tanuló. Könnyebben sebesült meg Mugdi Zoltán 16 éves tanuló, Tömöri Gábor 17 éves segédmunkás és Kálmánchelyi Sándor 30 éves, a Tejipari Vállalat dolgozója.”
A Néplapban mindemellett rövid közlemény jelent meg október 24-én: „Tekintettel arra, hogy Budapesten felfegyverzett fasiszta elemek felhasználva a munkásosztály és a diákság rendbontás nélküli felvonulását, középületeket támadnak és rongálnak meg, veszélyeztetve emberi életet, népi és polgári vagyont. Az előállott rendkívüli helyzetben a Hajdú-Bihar megyei Honvédelmi Tanács CSOPORTOSULÁSI TILALMAT rendel el. Ez vonatkozik mindennemű csoportosulásra.” Cinikus közlemény ez, különösen annak tekintetében, hogy nemcsak Budapesten, például a rádió ostrománál alakult ki tűzharc október 23-án, hanem Debrecen városában is halálos áldozatokat követelt a tömeg lövetése.
Emlékezés
Az október 23-ai vérengzésre, az első 56-os sortűzre ma emléktábla emlékeztet Debrecenben a Kossuth utca 8. szám alatti épületen. Az eseményekről Filep Tibor így ír a debreceni 56-ról szóló művében: „Október 23-án fél hat és fél hét között a tüntető tömeg már-már körbefogta a rendőrkapitányság épületét. Katonák érkeztek, puskával, géppisztollyal voltak felfegyverkezve. Az ÁVH-katonái füstgránátokat dobtak, riasztó lövéseket adtak le, majd élessel lőttek. A tömeg futásnak eredt, többen megsebesültek. Ács Zoltán és Gorzsás András életét vesztette. Ezt követően az ÁVH lezárta a Kossuth utcát, az utca két oldalán teherautók sorakoztak fel, a platójukon golyószórós katonák foglaltak tüzelőállást. Fékevesztett lövöldözés kezdődött, és a tüntetőket kiszorították a Kossuth utcáról a főutcára. Az ÁVH-sok ekkor már a tömeg feje fölé, az ég felé lőttek.”
Debrecenben 1956 idején különböző történetek keringtek az október 23-ai tragédiáról. Történészek kutatásai és más vizsgálatok máig nem derítettek fényt arra, hogy ki adta ki a tűzparancsot, vagyis ki felelős személy szerint az első 1956-os sortűzért.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Túl korán temették a Rákosi-rendszert
1956. október 6-án újratemették az 1949-ben koncepciós perben halálraítélt Rajk Lászlót. A keménykezű és kíméletlen kommunista ex-belügyminiszter felravatalozása nem az ő személye miatt volt érdekes, hanem mert egy egész szisztéma, a Rákosi-rendszer temetését jelentette. Igaz, a tömeg és a szónokok túl korán búcsúztatták a Kerepesi úton a rendszert, és hiába ígérgette Apró Antal, hogy többet ilyesmi nem lesz Magyarországon, mert 1958-ban Nagy Imrét még felháborítóbb eljárás után végezték ki.
"Minden perccel közelebb kerülünk a szocializmushoz"
Ötvenöt év távlatából sokaknak úgy tűnhet, hogy ami Magyarországon 1956. október 23-án történt, az hirtelen forradalmi kitörés volt, amelynek szinte csak napokkal korábban volt némi előzménye, az egyetemi ifjúság jól ismert szerveződése. Valójában azonban a hangulat már szeptemberben „forradalmi” volt, és nagyon sok ember érzékelte a változásokat. Ezt illusztrálja egy párizsi tudósító korabeli beszámolója is.
Átadták hazánk hatodik leghosszabb folyóját
1956 nyarán adták át a Keleti-főcsatornát, amely Tiszalöktől kezdve a Tiszát és a Berettyót kötötte össze csaknem 98 kilométeren át. A kommunista pártlap, a Szabad Nép úgy ünnepelte az eseményt, mint hogy "átadták rendeltetésének" az ország hatodik leghosszabb folyóját.
Hatalmas viharokkal indult a nyár ötvenöt éve is
Ötvenöt évvel ezelőtt is rendkívüli volt az időjárás Magyarországon: a január enyhe, a február roppant hideg, majd márciusban áradások jöttek, júniusban pedig viharszezon és hihetetlen lehűlés következett: 1956. június 22-én például Pécsett egész nap a 10 fokot sem érte el a hőmérséklet.
"A marxista szellem napvilága ragyog fel hétről-hétre"
1956 júniusában úgy tűnt, hogy Magyarországon a kommunista pártvezetés hagyja a demokratikus átalakulást. A Szabad Nép, a kommunista pártlap hatalmas cikket jelentetett meg a Petőfi Körről, amelynek vitáiról kifejezetten kedvező hangnemben, dicsérőleg nyilatkozott. Pár nap múlva azonban vészesen megfordult a politikai irányvonal, újra a sztálinisták vettek lendületet, és egy héttel később már felléptek a demokratikus kezdeményezések ellen.
Mementó 56: a Petőfi Kör betiltása
A Petőfi Kör 1956 tavaszától a demokratikus törekvések "melegágya" volt, amit a kommunista vezetés '56 júniusáig tűrt meg. A Petőfi Kör legnevezetebb rendezvénye az úgynevezett sajtóvita volt, amelyen gyakorlatilag kimondták, hogy a szocialista rendszer rossz. A kört ezek után betiltotta a belügyminiszter, de a demokráciát követelő fiatalokat ezzel már nem lehetett megállítani.
Rákosi leváltása: már ’56 nyarán feltűnik a kádári elit
A kommunista sajtóban általában a sorok között kellett olvasni, és az elejtett megjegyzésekből lehetett a valós folyamatokra következtetni. Nem volt ez másképp Rákosi Mátyás leváltásakor sem, igaz, kissé nevetséges formában. Ugyanis ebben az esetben a sorok között „elrejtett” információ nyomtatott nagybetűkkel kiemelve szerepelt a szövegben: párthatározat „RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS FELMENTÉSÉRŐL”.
Mementó '56: kísérleti magyar banán Pesten, beszédértő írógép Párizsban
Magyarország végzetes technológiai és technikai lemaradását jól szemlélteti, hogy míg 1956 nyarán nálunk a fertődi "kísérleti banán" pesti felbukkanása okozott szenzációt, Párizsban már a "gépíró nélküli írógépeket" tesztelték, vagyis mesterséges intelligenciát fejlesztettek.
Apró Antal bukott ötlete: a meg nem valósult Békés-Csongrád megye
A kommunista diktatúra egyre bizonytalanabb és hektikusabb lett 1956 őszén, hetekkel a forradalom kirobbanása előtt. Így amikor szeptemberben bejelentették, hogy átszervezik a megyéket és a járásokat, még Apró Antal nyilatkozott büszkén a tervekről. Aztán lefújták az akciót, és a Szabad Népben Szabó László magyarázta a visszavonást.
