Úgy teszünk, mintha Wolf Kati tavaly megnyert vagy legalábbis jó eredményt ért volna el az Eurovíziós Dalfesztiválon. Pedig nem így volt. A döntőbe bejutott, de a 25-ből, csak a 22. lett. Ezt a tényt még mindig nem hajlandóak elfogadni az MTVA-nál, az Eurovíziós Dalfesztiválért felelős magyar szervénél, legalábbis erre utal az, hogy a 2012-es induló kijelöléséhez nem csupán a tavalyi indulót kérte fel, de Rakonczai Viktort is, aki évek óta ott lebzsel a dalfesztivál körül, lássuk be: nem nagy sikerrel.

Bár a sikert mindenki máshogy definiálja, Rákay Philip, az m1 és m2 intendánsa például kikerekedett szemekkel reagált, amikor azt kérdeztük tőle, hogy milyen új diplomáciai stratégiát próbálunk bevetni most, miután a tavalyi nem jött be. Köztudott, sőt már popolimpiai disszertációk szólnak arról, hogy a dalfesztivál az országok versenye, nem a daloké.

„Hát, mi más lenne?” – reagált Rákay a keddi sajtótájékoztatón, ahol mindenki más is azt hajtogatta: „Mi hisszük, hogy ez csak és kizárólag a dalok versenye.” Ennek alátámasztásaképpen pedig Wolf kirobbanó szereplését bizonygatják, azt a hatalmas páneurópai szeretetet, amit Düsseldorfban kapott, hogy mindenki hirtelen magyarul akart tanulni, és hogy a német rádiók és újságok ők hozták ki favoritként.

Elfeledkeznek viszont a német fogadtatás másik oldaláról, hogy a Spiegel például csúnyán lehúzta a dalt és az énekesnőt is, amikor idegtépőnek és hamisnak titulálta, a Tageszeitung pedig azért utasította el, mert Orbán országából érkezett.

Ennyit arról, hogy az esemény a dalok versenye, de ne legyünk igazságtalanok, valóban könyvelhetett el elismerést Wolf dala: a fesztivál után volt olyan ország, ahol az iTunes-os letöltési listákon szebb helyen szerepelt a műsor után egy-két napig, mint az Eurovízión, és mókás feldolgozások is készültek a dalból, méghozzá világszerte: na, jó egy németországi hálószobában és egy karaokebárban, illetve egy holland "díva" előadásában, de a Youtube kitágítja a világot.

Aztán volt egy francia C kategóriás popsztár is, aki szívesen felhasználta volna, de aztán mégsem, a brit melegszcéna is próbálkozott a Szerelem, miért múlsz honosításával információink szerint, de a megkereséseket mind figyelmen kívül hagyta vagy elutasította Wolf menedzsmentje. Kati azóta sem világturnézik, de még Japánban sem készül lemeze, mint Szandinak vagy a Neoton Famíliának egykor.

Viszont kezdjük elölről a hitegetést, méghozzá a „nyertes” csapat végső döntési jogkörével. Az az előzetes ígéret ugyanis, hogy a közönség dönt az indulóról, csak részben valósul meg. Mert valóban küldhetnek sms-t a kétfordulós elődöntőben (január 28-án és február 4-én), és a tíz-tízből egyet-egyet tényleg a nézők szavaznak be, hármat-hármat pedig a zsűritagok (Wolf, Rakonczai és Rákay mellett Csiszár Jenő szakértésével), valamint a döntős nyolcból ugyancsak választhat a pórnép február 11-én az A Dal című műsorban, de az utolsó négy közül már csak a zsűri fogja kiválasztani képviselőnket.

Nem mintha ennek bármi jelentősége lenne, ugyanis a dal szempontjából, úgy tűnik, teljesen kiszámíthatatlan, mi a nyerő. Minden évben más jellegű, színű, szagú, dallamú, jelmezű és felállású előadás nyer, tavaly például az azerbajdzsáni páros, amely állítólag évek felkészítő munkája után aratott sikert. Előttük 2010-ben a német üdvöske Lena vitte a pálmát, egyszerű és akcentusos angolnyelvű dalával, míg korábbi években az oroszok, ukránok, szerbek taroltak, nyugati recept alapján készült slágerrel, avagy teljesen ellentétes stratégiát választva: ősi, nemzeti bukéval.

Az, hogy a magyar zenei világ hogyan készül az Eurovízióra, kedden kiderült. Azt persze nem tudni, milyen volt a 202 dal, melyet összesen 170 pályázó küldött be a nyílt pályázatra, de azt már igen, milyen a zsűri által kiválasztott húsz: feltűnően Megasztárt megjárt válogatás néhány, a mainstream és az underground határvonalán táncoló „független” produkcióval: mint a Compact Disco és a Fábián Juli & The Zoohacker. Fábiánék például azért jelentkeztek, hogy „valami igényes” is szerepeljen a mezőnyben, és persze az sem utolsó, hogy országos hírnevet szerezhetnek a kiválasztó show-knak köszönhetően.

Az igazi médiapörgésben szereplő hazai előadók közül Tóth Gabi és a Molnár Tamás-féle Anti Fitness Club is indul. Az előbbi sztáralkata miatt esélyes, és gyúr is rá erősen, ambícióira vonatkozó kérdésünkre például csak sebtében küldte a csókokat és úgy reagált: "az emberek szívét szeretném megnyitni, és a stresszintjüket csökkenteni". Molnár szerint, akit régen az emó kategóriájába soroltak, ma már a fogalom elavult, így mi nyávikolós rocknak hívjuk, ami azonban egész hiteles, és az is egyre meggyőzőbb, amit szövegíróként teljesít. Molnár Tóth Gabinak is besegít, az AFC versenyműve így hirtelen felindulásból született, elmondása szerint ezért aztán nincs is különösebb elvárása: "lesz, ami lesz", erről énekel a dalban is, melyről "azt sem gondoltam volna, hogy beválogatják az első húszba" - nyilatkozta a hvg.hu-nak.

A 20 között akad két páros próbálkozás is - talán Ell&Nikki tavalyi sikerén felbuzdulva, Kökény Attila és Bencsik Tamara volt megasztárosok például egész stadiont betöltően eresztik ki hangjukat, eurovíziós szívdobbanásra ütemezve, aztán vannak hármasok, mint a híres-hírhedt Király testvérek, Lindával és Viktorral, és a harmadikkal, Bennel egyetemben, nyugati, erősen Lady Gagára emlékeztető stílusjegyekkel.

Néhány kakukktojás is szerepel a legjobb húszban. A Sophistic női hármas például igencsak rácáfol nevére: nem szofisztikáltak, leginkább egyszerűek - a korántsem bonyolult Yeah OK! című dalt elhallgatva komoly kétségek merülnek fel, hogy élőben helyt állnának-e Azerbajdzsánban. Náluk tapasztaltabb hazai előadónak is sikerült már lebőgnie a világot jelentő deszkákon - emlékezzünk csak a Nox ugyancsak nagyreményű Forogj világ című nótájára 2005-ből, melyre még a kevésbé vájt fülűek is felfigyeltek, a Youtube-on található felvételen például az élő adást közvetítő német műsorvezető is a hamisságot emelte ki a produkció után:

A húszas listában vannak még felejthető (Dancs Annamari, Kiss Gina), tinglitangli (Gyurcsik Tibor), diszkósított lélekpop (Caramel) és instant gyönyör (Tolvai Renáta), az épp aktuális nemzetközi trendek akkordjaival, hangszereivel és imázsával machinálók (Kállay-Sanders), meg pikánsak is, mint Pély Barna magát újradefiniáló nemzeties blues zenéje Szalonnával (Pál István) és pálesszel nyakonöntve.

Az, hogy angol, vagy magyar nyelvű dalt kellene-e küldeni, örök dilemma, azért a kulcsszavakat nem maradnak el semelyik nyelven: a szív, heart, szerelem és love szinte mindegyikben szerepel, vagy címben (Sound of our hearts, Európa, egy a szívünk, I love you, Open your heart vagy This love), vagy refrénben, alkalmazkodva az Eurovíziós Dalfesztivál arculatát is meghatározó alapgondolathoz: szeressük egymást és felebarátainkat. Legyünk jóban, legfőképp szomszédainkkal. Sok sikert nekünk!