Eurovíziós Dalfesztivál: diplomáciai ki-nyer-ma?

„Időközben ez a rendezvény [...] egy olyan himihumi-versennyé változott, mely a hazai zenei szcénának teljességgel jelentéktelen” – nyilatkozta az ORF programigazgatója még 2001-ben, amikor arról kérdezték, miért nem vesz részt Ausztria az Eurovíziós Dalfesztiválon. Pedig volt lelkesebb is a nyugati szomszédunk, hiszen majdnem a kezdetektől, 1957-től küldött produkciót, sőt 1966-ban Udo Jürgens Merci, Cherie című dala meg is nyerte a nemzetközi dalversenyt. A többi szereplés sikertelensége azonban jobban megmaradt az emlékezetükben, voltak évek – három is – amikor összesen nulla pontszámmal méltatták a versenytársak az osztrák előadását.

 

A 2008-as (majd a következő két évben) távolmaradásukat már nem a megmérettetés jelentéktelenséggel magyarázták, hanem kerek-perec kijelentették: igazságtalannak tartják a pontozási rendszert, mely óhatatlanul a keleti és a nyugati országok blokkosodásához vezet. Wolfgang Lorenz szerint az Eurovíziós Dalfesztivál "nem egy nemzetközi szórakoztató program, hanem egy politikai talajgyakorlat, ahol nem a produkciók minősége, hanem a származása alapján döntenek”.

Pánszláv összeesküvésről is rebegtek az elégedetlenek akkoriban, illetve arról, hogy a kelet-európai zenei ízlés olyannyira különbözik a nyugatitól, hogy képtelenség „igazságos” eredményről beszélni. Való igaz, hogy a 2007-es szerb győzelem után az oroszok nyertek 2008-ban, ami akár be is tudható a szláv népek egymás iránti elkötelezettségének. A szavazási szabályokat ezek után megváltoztatták, és lám-lám 2009-ben már a norvégok győzedelmeskedtek. A mostani voksolási rend szerint ugyanis újra fele-fele arányban számít a szakértő nemzeti zsűri, és a fesztiválrajongók szava. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség kilincselésre. Csak most már kétfelé mennek a producerek.

Szabó László, a 2011-es magyar részvétel szervezőjének, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatója őszintén elmondta kérdésünkre, hogy valóban komoly diplomáciai érzék kell ahhoz, hogy sikert érjen el egy dal. „Az énekes teljesítménye csak az egyik összetevő, a delegációk lobbizása és a megfelelő helyeken való haknizás ugyanolyan fontos”.

A magyarok sem voltak mindig készek belemenni a játékba, bár a kommunikációban ezt pénzhiánnyal indokolta a magyar közszolgati televízió például tavaly. Ha mélyebbre ásunk, akkor kiderül, hogy nem csupán a nevezési és szervezési díj miatt anyagiaskodott az MTV az előző években, hanem mert komoly egyéb anyagi és emberi erőforrást kell megmozgatni ahhoz, hogy egy nemzet labdába rúghasson.

Most – talán a fideszes „forradalmi hangulat” utózöngéjeként – azonban minden követ megmozgat a kormánypárti emberekből összerakott MTVA, és a Rákay Philip, az ugyancsak fideszes MTV intendáns, hogy eredményesen szerepeljen a magyar küldönc. „Még az RTL Klub is felismerte az ügy fontosságát!” – utal Szabó arra az gesztusra, melyet a kereskedelmi csatorna tett az M1 felé, amikor úgy döntött, hogy a szombati Csillag születik című tehetségkutató műsor szokásos vetítési időpontját eltolták az Eurovíziós Dalfesztivál javára. „Sőt egy meglepetéssel is szolgál majd a kereskedelmi csatorna szombaton” – titokzatoskodik a kommunikációs igazgató. Hogy az udvariaskodás mögött milyen valós, akár politikai érdekegyeztetések folynak, persze nem derült ki, az RTL Klub mindenesetre alásszolgája’ az MTVA-s törekvéseknek, hisz egyrészt hamar kiengedték kezük közül az X-faktoros Wolf Katit, másrészt folyamatosan promótálták műsoraikban a készülődést.

Wolf Kati menedzsmentje is készséges volt, és már hónapok óta azon dolgoznak, hogy kitapossák az utat a remélt győzelem felé. Ők fizették például a Szerelem miért múlsz című klipet, a számos promóciós médiamegjelenést és határontúli haknit, mely segítségével a szomszédos országok szavazásra jogosult rajongóira próbáltak hatást gyakorolni.

A szabályok értelmében ugyanis magyar előhívószámmal nem lehet voksolni Wolfra, a végeredményben ötven százalékot kitevő nézői szimpátiát tehát érdemes előre bebiztosítani, legalábbis ott, ahol erre van esély, azaz esetünkben a határontúli magyarok körében. A kissé bonyodalmas szabályrendszer azonban adott egy kis izgulásra okot az elődöntőben: „mivel az első körben csak azoknak az országoknak a nézői szavazhattak, akik benne voltak az elődöntős mezőnyben, megijedtünk, hisz a szomszédaink közül csupán a szerbek szerepeltek velünk együtt” – magyarázza Szabó. A második fordulóban lépett fel Románia, Ausztria, Ukrajna, Szlovákia és Szlovénia, így ezen országok szimpatizánsai nélkül kellett összeharácsolni a megfelelő számú rajongói szavazatot, illetve reménykedni a másik ötven százalékot kitevő zsűri ítéletében. Az, hogy összejött csak részben Wolf Kati felemásan sikeredett három percének volt köszönhető.