Alison Klayman Kínáig követte a lázadó művészt kamerájával, ahol attól félt, a jelenléte csak tovább hecceli a hatóságokat. Amúgy szereti a helyieket, a kínai konyhát és elismeréssel szól a budapesti fogadtatásról.

hvg.hu: Érti Ai Weiwei művészetét?

A.K.: Azt hiszem, sokféleképpen érthető a művészete, de talán bennem már kialakult egy különleges látásmód, miután annyit forgattam róla, alkotásáról, módszereitől, miután ennyi időt együtt töltöttem vele, és hogy oly sok háttérkutatást végeztem a munkáiról.

A műremekei rengeteg történetet ölelnek fel, történelmi és aktuális eseményekre sűrűn hivatkoznak. Mindezeken túl az is a megértést segítő kontextus része, hogy milyen eszközökkel készültek. Bármelyik alkotásáról önálló filmet forgathatnánk - a nyersanyagból meg sosem fogyok ki.

cinefilco

hvg.hu: Mi jut először eszébe arról a szóról, hogy FUCK?

A.K.: Nos, ez is a kontextustól függ.

hvg.hu: Melyik a kedvenc Ai Weiwei alkotása?

A.K.: Nem szeretem, ha csak egyet választhatok. Nagyon kedvelem a Szotyolamagokat, ez a filmben is szerepel, de ugyanúgy kedvelem a Puhapadlót is, amit 2009-ben készített a Haus der Kunst számára. Ez a Haus [kemény] padlójának pontos másolata, de ezúttal szőnyegként készült el egy pekingi gyárban. Szintén szeretem a “Tündérmesét”: 1001 kínait hívott meg Németországba, Kassel-be a dOCUMENTA-ra, és erről filmet forgatott. De rajongok sok-sok fotójáért, köztük a New York-i sorozatokért.

hvg.hu: Fimlje politika vagy művészet?

A.K.: Az én filmem egy művészről szóló történet.

hvg.hu: Hogy tetszik Kína?

A.K.: Igazán élveztem a kínai életet, szerettem az embereket, a konyhát, az ország dinamikus társadalmát. A legrosszabb a pekingi életben a légszennyezés, a forgalom, és az internet cenzúrája.

Fuck az egtész világ

hvg.hu: Hány magyar nézőre számít?

A.K.: A csillagos ég a határ. De komolyra fordítva a szót, fantasztikus reakciókat kaptam a magyar rajongóktól, amiben részt vállalt a film plakát-pályázata és a városszerte megjelenő bemutatós grafikák. Úgy érzem, Ai Weiwei szelleme él a magyar rajongókban is.

hvg.hu: Világturnéra indult filmjével, ez egy jól ismert promóciós tevékenység. Mégis, miért ezt választotta a sok más lehetőség közül?

A.K.: Inkább úgy érzem, hogy a metódus választott engem, mivel ez a film lett a legkeresettebb dokumentumfilm az idei fesztiválokon, járjunk bárhol a világon. Amúgy imádok utazni és kalandozni: ha tehetném, akkor mindenhol tovább maradnék, semmint egy premier idejére, de még rengeteg helyre kell elvinnem a filmet..

Azt gondolom, hogy minél több országgal kell megosztanom a filmemet. Ai Weiwei egy világszerte ismert szereplő, de történetei és azok üzenete is univerzális jelentőségűek – a szabad önkifejezésről, a közösségi médiáról, mint a változás eszközéről, a joguralomról, az átláthatóságról és az egyén bátorságáról szólnak.

hvg.hu: Mi volt a legnagyobb meglepetés és a legnagyobb csalódás a turnén?

A.K.: A legnagyobb meglepetés a globális megjelenés maga. A film tényleg különleges történet egy bizonyos művészről, de az ügyek, amiket feldolgoz, a világ minden közönsége számára relevánsak. Más országok népei is hasonló társadalmi problémákat látnak, és azt látják, hogy bátorságra és kreativitásra van szükségük ahhoz, hogy változtassan a világon és megvédjék a szólásszabadságot.

Alison Klayman: sosem fogy ki a nyersanyagból

cinefico

A legnagyobb csalódás pedig az volt, hogy Ai Weiwei útlevelét még mindig maguknál tartják a hatóságok, így ő nem tudja a filmet elkísérni az útján.

hvg.hu: Miért ő?

A.K.: Miért ne ő?

hvg.hu: Mi volt az első benyomása Ai Weiwei-ről?

A.K.: Karizmatikusnak találtam már az első találkozás alkalmával. Az életnél is nagyobb, meggyőző személyiség, már-már kissebbségi érzetet kelt. És bár meggyőződtem, hogy a látszat nem csal, és bár igen komoly kérdéseket feszeget, nem veszi túlságosan komolyan magát, sőt, humoros. Tehetséges művész mellett kiváló társalgó.

hvg.hu: Megvolt a film koncepciója, mielőtt találkozott vele? Megváltozott, miután találkoztak? Jót tett a változás vagy kompromisszumként éli meg?

A.K.: Nem nagyon ismertem találkozónk előtt, és nem is volt előzetes elképzelésem arról, hogy milyen legyen a film, eltekintve attól, hogy a lehető legmélyebben szerettem volna feltérképezni személyét, és abban nem csupán a művészt, hanem a politkiai szereplőt és a magánembret is.

Őszintén érdekelt, hogy kicsoda Ai Weiwei, mi motíválja a művészetét, mi minden történhet vele, mennyire őszinte buzgalma. Bár nem tudtam, hogy mit fogok találni, de egy valamiben biztos voltam: vilegszerte az emberek valami újat megtanulhatnak Kínáról azáltal, hogy Ai Weiweit bemutathatom nekik. Most azt látom, hogy jól becsültem meg a feladatot.

hvg.hu: Hogyan fogadta a kínai hatóság a projektjét? Miként reagáltak, amikor Kínában forgatott?

A.K.: Akreditált újságíróként dolgoztam Kínában, sosem futottam problémába. A legfeszültebb alkalom talán az volt, amikor elkísértem Ai Weiwei-t Szecsuán tartományba, Chengdu-ba, amikor panaszt kívánt tenni egy rendőri túlkapás miatt. Attól féltem, hogy a munkám bajba sodorja őt, vagy azokat a kínaiakat, akik kísérték. Úgy érteztem, hogy ők sokkal nagyobb kockázatot vállalnak mint én.

Amióta a filmet bemutattuk, csupán egyetlen incidens történt, amikor Kína reagált a munkánkra: a kínai delegáció kizárta a Sheffield Doc/Fest rendezvényről júniusban. Amúgy semmilyen hivatalos visszajelzést nem kaptunk.