Jeroen Koolhaas és Dre Urhahn azzal váltak híressé, hogy időről időre a világ legveszélyesebb helyein vernek tábort és látnak munkához: 2007 és 2010 között például tizennyolc hónapot töltöttek a Rio de Janeiró-i drogbárók ellenőrzése alatt álló favelákban, azaz nyomornegyedekben, ahol méretes gépfegyvereket cipelő kisfiúk állnak a bandák szolgálatában.

Nem meglepő, hogy a riói Vila Cruzeiróba érve a párosnak először engedélyt kellett kérnie a helyi drogbárótól az alkotómunka megkezdéséhez, hogy elkerüljék annak az újságírónak a sorsát, aki 2002-ben kérdés nélkül állított be kamerájával a nyomornegyedbe, és akinek összeégett holttestét kilenc nap múlva találták meg a környéken.

A riói projekt után a Haas & Hahn 2011-ben az észak-philadelphiai Germantownba helyezte át ideiglenes székhelyét: 18 hónapot töltöttek a gettóban, ahol a szegénységi szint 167 százalékkal magasabb az állami átlagnál és a kábítószer-fogyasztás hozzátartozik a helyiek nagy részének életmódjához.

A gyakori és merész lakcímváltoztatás mellett a páros másik különlegessége az alkotásaik méretében rejlik: gyakran falfestménykészítőkként emlegetik őket, ám ez a meghatározás nem pontos. Ők nem csupán falakat, hanem épületeket, tereket, utcákat öltöztetnek színekbe. Rióban japán díszpontyokkal tarkított vízfolyamot varázsoltak egy kétezer méter hosszú vízelvezető csatorna beton burkolatára. Philadelphiában két háztömböt öltöztettek élénk csíkok kavalkádjába.

Egy ilyen projekt természetesen nem fogja megoldani a fennálló problémákat: a bérek nem emelkednek, a munkahelyek száma nem nő, de a helyiek viselkedése, hozzáállása változik - fogalmazott Urhahn, aki művészi képzettség hiányban a "beszélő" szerepét vállalta magára a csapatban, míg Koolhaas az introvertált művész figuráját adja. "Az emberek nagyobb büszkeséggel, törődéssel fordulnak az utcáikhoz, nem csupán azért, mert azok szebbek lettek, hanem, mert végre úgy érzik, némi figyelmet kapott a környékük" - tette hozzá.

A Haas & Hahn formáció iránt világszerte nagy a kereslet. Tudományos találkozókon szólalnak fel művészetük újító hatásáról, kiállításuk van a New York-i Storefront for Art and Architecture intézetben és 2011-ben a Vogue magazin brazil kiadása beválogatta az egyik általuk megfestett teret a világ tíz legszínesebb helye közé - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.

A párost a hip-hop zene szeretete hozta össze, amely azóta is visszaköszön munkáikban. "Először csak festeni akartunk, aztán változott a felelősségtudatunk - emlékszik vissza Koolhaas. - Mielőtt munkához látnál egy olyan környéken, amelynek az elmúlt harminc éve a hanyatlásról és a hamis ígéretekről szólt, először a beszédre kell koncentrálnod, nem a festésre. A környéknek tisztelnie kell téged és ez nem olyasvalami, amit megvehetsz vagy kierőszakolhatsz. Ki kell érdemelned, méghozzá azzal, hogy odaköltözöl, ott vásárolsz, ott bulizol és ott ünnepled a születésnapodat."

Sikerei ellenére a páros 2006 óta szinte máról holnapra él. Őket azonban hatalmas tervek fűtik: festékgyárat akarnak létrehozni és nemrég a Karib-szigetekre kaptak meghívást egy új projekt miatt.