„Amikor az új demokrácia kezdetén a nagyszüleim elkezdték kihallani a két háború közötti úrhatnámságot a politikai elit megszólalásából, rögtön megrettentek, hogy hoppá, ez hátramenet” – teszi hozzá. Háy János úgy gondolja: „aki a Horthy-korszakot isteníti, nem tudja, miről beszél, és itt nemcsak és nem elsősorban a zsidótörvényekre gondolok, hanem arra az általános áldatlan állapotra, ami az akkori életet jellemezte, a szegénységre, az antidemokratikus társadalomszerkezetre, s persze a rasszizmusra is, ami ellen az akkori értelmiség legjobbjai küzdöttek, többek között a népi írók is.”
Az interjút, amelyben egyebek mellett az oktatás helyzete és a társadalmi felemelkedés lehetősége is szóba kerül, a HVG e heti számában olvashatják.