szerző:
Szegő Iván Miklós

A tanú című film narancsepizódja miatt az ötvenes évek agrártragédiája viccé vált, de a valóság – importra szorultunk gabonából, miközben éghajlatidegen növények fagytak el a földeken – nem volt ennyire vidám. A tudósok között akadt, aki nagy erőkkel gyomnövényt telepített. Viszont volt állami citromfelelős, és komoly posztnak számított a szubtrópusi gyümölcsfák országos klímafelelőse is.

A déligyümölcsök termesztését annyira fontosnak tartotta a Rákosi-féle vezetés, hogy negyedévente citromértekezlet összehívásáról határoztak 1951-ben. Országos citromfelelőssé Porpáczy Aladárt, a Fertődi Kísérleti Gazdaság vezető kutatóját nevezték ki – erről a nemrég megjelent Vadhajtások című kötet két szerzője, Borvendég Zsuzsanna és Palasik Mária ír.

Fertődön – a „banángyártás” mellett – akkor már egy éve kísérleteztek citrusfélékkel, hiszen az akkori kommunista állampárt, az MDP Titkárságának 1950. augusztus 23-án született határozata szerint „1957-ig meg kell honosítani a citromot Magyarországon”. (Egyébként Porpáczy még teát is megpróbált termeszteni.) Ám amíg a tudományos igyekezet az üvegházakban esetleg még sikeres lehetett, a valódi kihívás a „nagyüzemi” citromtermesztés volt.

Villányi szőlőtőkék bánták a citrom-programot

Porpáczy később akadémikus lett, és megmaradt citromfelelősnek is (ma egyébként egy iskola őrzi a nevét), de befolyása kezdett elhalványulni a keszthelyi kutató, Jeszenszky Árpád mellett. Jeszenszky lett „a szubtrópusi gyümölcsfák országos klímafelelőse” – ő sem volt ismeretlen a tájidegen növények kutatásában. Keszthelyen a füge nagyüzemi telepítésével is foglalkozott, ami kiskertekben, egyedileg gondozva, ápolva valóban megél nálunk, de tömeges méretekben gazdaságosan nem termeszthető Magyarországon.

Bástya elvtárs beleharap a „magyar narancsba" A tanú című filmben
©

A citrusfélék nagyüzemi termesztése is iszonyatos pénzekbe került, és persze a magyar éghajlaton még kevesebb esélyük volt a túlélésre. De ne szaladjunk ennyire előre! Nagyon sok munkát igényelt ugyanis a citromfák kitelepítése az ország különböző részeibe, Fertődre, Tihanyba, Keszthelyre és Villányba. Különösen ez utóbbi helyen nemes szőlőtőkéket vágtak ki, majd árkokat ástak a citromnak. Az árkokban „takarták”, a fagytól próbálták mentesíteni a különösen a napi hőingásra érzékeny növényt, amely könnyen elvesztette virágait.

1952-ben a Szovjetunióból fagytűrőbb fajtákat rendeltek, és Jeszenszky irányításával Szarvason, a Pécs-Mecsekalján és máshol is telepíteni kezdtek citrusféléket. 7000 citrom-, narancs- és mandarinoltványt helyeztek ki, és kilenc kilométernyi árokrendszert ásattak. Ám később Jeszenszky beismerte: a tájkutatás nem volt megfelelő – azaz nem mérték fel jól a természeti adottságokat. Ráadásul 1951-52 hideg tele óriási pusztítást végzett a friss telepítésekben, de a következő mérsékeltebb tél is nagy károkat okozott.

A párt felső vezetésének is tudomásul kellett vennie

Végül 1953. szeptember 1-jén az országos citromértekezlet azt javasolta, hogy szüntessék meg az árkos citromtermesztést Szarvason, Kalocsán, Pusztakovácsin, a munkák pedig csak kísérleti szinten folytatódjanak Keszthelyen, Akaliban, Tihanyban, Badacsonyban és Pécs-Mecsekalján. Előzőleg az MDP vezetése már 1953 márciusában kihagyta a citromot a növénytermesztés fejlesztéséről szóló határozatából.

Palasikék szerint „a citrusokat nem lehetett a magyarországi éghajlati viszonyokhoz hozzáidomítani”, ezt a „párt felső vezetésének is tudomásul kellett vennie”. Végül 1953 októberében Rajki László, a Földművelésügyi Minisztérium Kísérleti és Propaganda igazgatóságának helyettes vezetője megállapította: „helytelen volt a citrusfélék árkos termesztésének nagyüzemi méretekben, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok bevonásával történő megindítása”.

Rajki utasítására végül Keszthelyre korlátozódott a további kísérletezés a citrommal, s a téeszek citromtelepítéseit is leállította. Porpáczy már korábban „kibukott” a citromügyből. Törölték a fertődiek feladatai közül a mediterrán növények honosítását, és ekkor jelölték ki kiemelt témaként számukra a bogyósgyümölcsűek termesztését. Villányban 1955 tavaszán tértek vissza a szőlőművelésre – a citromárkok ásása, takarása, a citrusfélék művelése helyett.

Tudatos akciók

Kádár János látogatása a Fehér Akác Termelőszövetkezetnél
©

Ezek a ma már komikusnak tűnő növénytermesztési akciók egy tudatos politika részei voltak. Átfogóan földrajzi nihilizmusnak nevezik a földrajzi környezet szerepének lebecsülését. Az ilyen elképzelések a társadalmi rendet tartják fontosabbnak a fejlődésben, ennek rendelnek alá minden más szempontot. Sok ilyen kísérlet zajlott a világon, de közülük a legnagyobb, legátfogóbb, legagresszívabb projektek a Szovjetunióban folytak – állapítják meg Palasikék.

De nemcsak a Szovjetunóban hajtották vége a tervet, hanem ezt ráerőltették a szovjet blokk más államaira is. Két nagy, háborús pszichózis utáni nekilendülésről van szó: előbb 1948-ban Jugoszlávia szovjet blokktól való elszigetelésekor, majd 1950-től a koreai háború miatt készültek a világkonfliktusra a döntéshozók. Ezt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetője, Gyarmati György is hangsúlyozza A Rákosi-korszak című könyvében: a hazai nehézipar aránytalan fejlesztésének is két üteme volt.

A sztálini természetátalakítás, a „természet legyőzése” több módon is megnyilvánult: a szocialista iparvárosok építésénél például figyelmen kívül hagyták a természeti adottságokat, így a különösen instabil lösztalajra építették fel Dunaújvárost, a vasművet és a hozzá kapcsolódó létesítményeket, lakóépületeket.

A másik természetátalakítási szféra a vízügy és az öntözés fejlesztése volt. A tiszalöki duzzasztógát nem csupán áramot termelt, hanem a környéken tervezett öntözéses gazdálkodást is hivatva volt segíteni. Ugyanakkor Borvendég és Palasik hangsúlyozza, hogy az öntözéshez szükséges beruházások csak félig készültek el az ötvenes években, így a kevés öntözhető területen nem a nálunk jó terméshozamot produkáló terményeket, a búzát, a kukoricát, hanem a gazdaságtalanul termő rizst és gyapotot locsolták. Közben feltörték a Hortobágy – ma már védett – legelőit, pusztáit és maradandó károkat okoztak a környezetben.

Romsics Ignác a Magyarország története a XX. században című munkájában is ír arról, hogy ebben az időszakban ipari növények termesztésére koncentráltak – ezekből több állt rendelkezésre mint a háború előtti időszakban. A búzatermelés ugyanakkor elmaradt a harmincas évek átlagától, 1952-ben és1954-ben több mint 20 százalékkal. Az ország lakossága viszont 6 százalékkal nőtt, így előfordult, hogy a minimálisan szükséges kenyérgabona egy részét importálni kellett.

Tudományos gyomtermesztés

A hadiipari felhasználással magyarázható a gumipitypang termesztésének erőltetése is, hiszen így akarták helyettesíteni az importból beszerezhető gumiipari alapanyagot. Szintén a katonai alkalmazás lehetősége magyarázza egy Észak-Amerikából származó gyomnövény, a selyemkóró termesztését 1951-től. A gyúlékony bóbibát termő gyomnövényt az amerikaiaktól irigyelték meg a kommunista szakértők.

A bóbitát az USA-ban ugyanis a pilóták mellényeibe steppelték, mivel kiváló víz-, hő- és hangszigetelő anyag. A selyemkóró termesztése azonban roppant gazdaságtalan volt, és visszafordíthatatlan károkat okozott az özönnövény. Ezt Paks mellett, Biritópusztán elsősorban Baranyai Rezső szakértő kezdte el ültetni. Manapság ez a környék a legszennyezettebb selyemkórószempontból hazánkban – a gyom terjeszkedésének megakadályozására még 2007-ben is született kormányrendelet.

Gyapotgyűjtő nők
©

Magyarországon, a Horthy-korban, sőt már a török időkben megkezdődött néhány olyan növény termesztése, amelyek amúgy tőlünk délebbre honosak. (Ám a második világháború előtt csak kísérletek folytak, nem nagyüzemi, gazdaságtalan termesztés.) Elsősorban a rizs volt az, amivel évszázadok óta kísérleteztek az ország délebbi tájain – és ott ma is sikeresen termesztik ezt a növényt.

A Rákosi-korban viszont a feltételezések szerint „igénytelen” rizs termesztését olyan vidékeken is erőltették, ahol ennek semmi értelme nem volt. Viszont rendkívül munkaigényes volt elárasztani az újonnan feltört földeket vízzel, és a vízelvezető csatornák karbantartása. A kitelepített kulákok – a hatalom által „túl gazdagnak” minősített parasztok – embertelen körülmények közötti dolgoztatására viszont kapóra jött a rizstermesztés az északi területeken. A nőket ősszel a hideg vízbe mezítláb vezényelték be, hogy a rizsföldeken dolgozzanak. Sokan betegedtek bele ebbe a munkába.

Víz helyett bort kaptak a gyerekek

A kuláküldözés emléknapja Magyarországon június 29. Kevesen tudják, hogy az ENSZ menekültügyi szabályozásába 1945 után svéd javaslatra kerültek be a társadalmi helyzetük miatt üldözöttek. E kategória a szovjet blokkban meghurcolt kulákok miatt szerepel a nemzetközi egyezményekben.

De akit nem üldöztek célzottan, azt is utolérhette a természetátalakítás dühöngő őrülete. 1951-ben a Munkaerőtartalékok Hivatala által a gyapotföldekre küldött gyerekek, fiatalok ellátásának hiányairól írt jelentést a korabeli kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ. Négynapos munkára küldtek ugyanis 4400 fiatalt a gyapotföldekre – késő ősszel! A vasúti állomásra késve érkezett azonban az ellátás, a vacsorát az ablakon dobálták be a gyerekeknek. A szállásokon nem volt fűtés – a jelentés október 31-én készült! – jobb esetben szalmazsákok várták őket, de a legtöbb helyen földre szórt szalmán aludtak (a gyerekeknek vinniük kellett pokrócot magukkal egyébként).

Az élelmezés olyan volt, mint az internálótáborokban Palasikék szerint: a gyerekek csak kis része kapott meleg ételt, a munkaterületre kiszállított ebédnél 423 gyerekre egy kanál jutott. Mosdási lehetőség nem volt, de még ivóvíz se! Ezt végül úgy oldották meg, hogy az egyik gazdaság felajánlott száz liter bort, amitől a gyerekek jelentős része egyszerűen lerészegedett.

A harmadik napon rendeződött csak a probléma, ekkor viszont Palasikék szerint „arcátlanul sok pénzt levontak az élelmezésért”. „A legmegrázóbb azonban az, hogy a déli határsáv aláaknázott területétől – mindössze ötven méterre dolgoztatták őket, anélkül, hogy figyelmeztettek volna a veszélyre!” – írják Palasikék.

Magyar banán, magyar narancs
Mementó-sorozatunkban már többször is írtunk azokról az értelmetlen és sok kárt okozó próbálkozásokról, amelyek az „éghajlatidegen” haszonnövények (gyapot, gumipitypang) meghonosítását szolgálták. De megemlékeztünk a gyümölcstermesztésről is. Így a szakirodalomban nagyrészt elfelejtett banán „előállításáról” Fertődön, illetve Bacsó Péter filmjét, a Tanút is felidézve a magyar narancs termesztéséről, valamint a Szegeden „beérő” citromfáról is.

 

 

 

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Tájfunok miatt borultak ősszel is virágba a japán cseresznyefák

Tájfunok miatt borultak ősszel is virágba a japán cseresznyefák

Budapesten is elvitték az első hajléktalant

Budapesten is elvitték az első hajléktalant

Rákkeltő méreg szivárog a Dunába Budapesten

Rákkeltő méreg szivárog a Dunába Budapesten

"Megvesztek ott az elvtársak"? 1,3 milliárd dolláros bírság veszélyes vakcina miatt Kínában

"Megvesztek ott az elvtársak"? 1,3 milliárd dolláros bírság veszélyes vakcina miatt Kínában

Népszavazást akar a Momentum a lakástakarékokról

Népszavazást akar a Momentum a lakástakarékokról

Ön is köztük volt? Már több mint 100 milliószor letöltötték az androidos játékot, a PUBG-t

Ön is köztük volt? Már több mint 100 milliószor letöltötték az androidos játékot, a PUBG-t