szerző:
Szegő Iván Miklós

A hruscsovi politika a nyugatinál is gyorsabb szovjet fejlődést vizionált, az „utolérni és túlszárnyalni” célkitűzés viszont sosem vált valóra: a Nyugatot nemhogy beérni nem tudta Kelet-Európa, hanem a rendszerváltás idejére drasztikusan le is maradt. Közben meghiúsult a szocialista országok tervutasításos szisztémáknál lazább összefogása, így a térség gazdasági felzárkózása még távolibbá vált.

A kádári reformok, az éllovas magyar „reformszerep” hangsúlyozása ellenére hasonló folyamatok zajlottak le Lengyelországban és Csehszlovákiában, mint Magyarországon. Mindhárom kelet-közép-európai szocialista országban többször nekilendült a politikai vezetés Sztálin 1953-as halála után az átalakításnak, de egyik állam sem produkált a többihez képest kimagasló gazdasági eredményt – erről beszélt egy napokban rendezett konferencián Mitrovits Miklós történész. A főleg Lengyelország történetével foglalkozó kutató azt állította, hogy végül is mindhárom ország egymáshoz viszonyított pozíciója ugyanolyan maradt 1953-73 között, amikor három reformhullám is végigsöpört térségünkön.

A keleti blokkon belül a hatvanas évek reformlendületében sokan a Nyugat utolérését próbálták hangsúlyozni. A hruscsovi Szovjetunióban erről az 1961-es pártkongresszus is tárgyalt, ekkor fogadták el az „utolérni és túlszárnyalni” célkitűzést, amely az 1980-as évekre tervezte a Nyugat lehagyását.

Nyikita Szergejevics Hruscsov és Gomulka 1960-ban
©

Lengyelországban azonban a pártvezér, Gomulka ebben nem hitt, s ezt Kádár Jánosnak személyesen is megmondta. Mitrovits szerint a lengyel vezető jól mérte fel az esélyeket: az államszocializmus semmiféle reformja, átalakítása – akárhogy is nevezték ezeket a programokat – nem vezethetett a Nyugat utoléréséhez, a két szisztéma közötti alapvető hatékonyságbeli, működésbeli különbségeket nem lehetett kisebb korrekciókkal áthidalni.

A reformok 3-3 periódusát mutatta ki Mitrovits a három különböző államban. 1953-55, 1956-59 és 1965-69 között egyaránt valamilyen átalakítási kísérlet történt Prágában, Varsóban és Budapesten is. Ráadásul a reformok eredményeként – amelyek hol az egyik országban voltak radikálisabbak, hol a másikban – nem változott a három ország és negyedikként a számításba szintén bevont Szovjetunió egymáshoz viszonyított gazdasági fejlettsége.

Így Magyarország a relatív egy főre jutó GDP tekintetében ugyanott állt 1953-ban (23 százalék), mint 1973-ban. A legfejlettebb ugyanúgy Csehszlovákia maradt (30 százalék), mint korábban. A Szovjetunió és Lengyelország aránya is egészen pontosan ugyanaz lett húsz év távlatában, azaz 25 és 22 százalékon álltak változatlanul.

A változások elmaradásának egyik oka az volt, hogy a Szovjetunió előbb-utóbb minden változtatásnak, reformkísérletnek gátat szabott – ez derült ki az előadást követő vitából (bár maga Mitrovits Lengyelországban például a belső ellenállást, az ottani, helyi tényezőket is fontosnak tartotta).

A másik okot azonban Feitl István történész, a Politikatörténeti Intézet főigazgató-helyettese előadásából sejthetjük: nem sikerült évtizedekig térségi gazdasági integrációt létrehozni a keleti blokkban. Ezt előbb Románia akadályozta, amelynek saját olaj- és gabonabevételei lehetővé tették, hogy a nemzeti önellátást erőltesse továbbra is, így a keleti blokk „regionális világgazdaságának” kialakítását sikeresen akadályozta a hatvanas évek elején.

Ekkoriban ráadásul már kezdtek kiéleződni a kulisszák mögött a magyar-román feszültségek. Baráth Magdolna könyvéből (A Kreml árnyékában), amely tavaly jelent meg, kiderül, hogy Kádár János magyar pártvezér 1964 elején a szovjet nagykövettel beszélgetve a Romániában élő magyar kisebbség helyzetét emlegette, és feltette az egyenes kérdést: „Hol van itt a lenini nemzetiségi politika?”.

Kádár János beszéde 1967. szeptember 7-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybe iktatásáról
©

Ráadásul az első számú magyar politikus igyekezett a románokat sötét színben feltüntetni az oroszok előtt. Baráth szerint „Kádár már 1963 nyarán panaszkodott román elvtársaira, akik kisebbíteni próbálták a Szovjetunió által nekik nyújtott gazdasági segítség jelentőségét”. Mindez összefüggött a KGST reformjával is: Kádár 1964 júniusában hangsúlyozta, hogy a KGST kérdésében „az SZKP KB álláspontján van”, azaz a szovjet állampárt központi bizottságával ért egyet.

Baráth a sokáig titkos szovjet iratok elemzése nyomán azt írja, hogy a hatvanas években a román politikusokról más magyar vezetők, így a rendkívül befolyásos külügyminiszter-helyettes, Erdélyi Károly is jelentett Moszkvának. Szovjetellenes megnyilvánulásokról számolt be Erdélyi: szerinte „a román politikusok rendkívül súlyos vádakkal illették a KGST-t, a szovjet vezetést és személy szerint Hruscsovot is: a KGST-t és a Szovjetuniót Románia gazdasági kizsákmányolásával, Hruscsovot belügyekbe történő beavatkozással, a szovjet diplomatákat kémkedéssel gyanúsították”. Ám a románok „beárulása” nem járt súlyos következményekkel: a szovjet pártvezetőt ugyanis hamarosan leváltották Moszkvában.

Az évtized második felében azonban a magyarok, lengyelek és csehszlovákok is előálltak a kommunista nemzetközi gazdasági együttműködés, a KGST átalakítási terveivel. Erről Feitl 2013-ban részletes tanulmányt jelentetett meg a Századok című folyóiratban, Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) címmel. Eszerint Budapest, Varsó és Prága a Szovjetunióval együtt, „Románia kiközösítése révén”, 1966-ban informális kezdeményezésre vállalkozott, egyfajta „szűk-KGST-t” létrehozva. A magyarok az ekkoriban előkészített Új Gazdasági Mechanizmussal, azaz a hazai reformtervekkel párhuzamosan a kelet-európai „Közös Piac” tervét is kidolgozták.

A magyar javaslat 1967-ben készült el: a világpiaci árak erőteljesebb figyelembevételét javasolta ekkor Budapest a KGST-n belüli kereskedelemben, de átalakították volna a tervezést is. Mindezt úgy egyszerűsíthetnénk le, hogy a tételes tervgazdasági utasítások, a kétoldalú kereskedelemben szigorúan megszabott kontingensek (árumennyiségek) helyett „tervszerű”, azaz inkább csak az irányok, tendenciák meghatározásán alapuló gazdálkodást és együttműködést javasoltak a magyarok.

Feitl szerint multilaterális (több országra kiterjedő) elszámolási rendszert is sürgettünk a hatvanas évek végén, illetve a közös hitelrendszert is fejlesztettük volna a KGST-ben. A szovjetek részéről már ekkor óvatosabb nézetek hangzottak el, ők a központi tervezést erősítették volna, de a pénzügyi elgondolásokat nem utasították el.

Ám a prágai tavasz leverése után, a csehszlovák reformmozgalom Moszkva általi letörése nyomán a hetvenes évekre elbukott a magyar kezdeményezés. Előbb szovjet-román-bolgár-NDK-s ellentábor formálódott a KGST-n belül, majd amikor egyértelművé váltak a moszkvai ellenérzések, a többi reformer – a lengyelek elsősorban, hiszen a cseheket katonai erővel verte le a többi, vele szomszédos kelet-európai ország, így Kádár Magyarországa is 1968-ban – meghunyászkodtak, és a magyar reformkezdeményezés ellen foglaltak állást.

A döntő vereséget, a magyar KGST-reform bukását Feitl így írja le: „1970. május 12-14-én került sor a KGST XXIV. ülésszakára. A tárgyalás alaphangját a szovjet miniszterelnök adta meg. Koszigin elutasítóan, helyenként gúnyosan fogalmazott az áru- és pénzviszonyokra alapozódó magyar koncepcióról. A lengyel miniszterelnök Fock Jenő (a magyar miniszterelnökről van szó – a szerk.) meglepetésére papagájként ismételte a szovjet álláspontot. A magyar pozíció nemcsak egyedül maradt, de időnként Focknak azért is harcolnia kellett, hogy hozzászólását elmondhassa. A bank-kérdésben, amit a magyar fél kérésére tűztek önállóan napirendre, a lengyel miniszterelnök mint levezető elnök nem hagyta szóhoz jutni a magyar delegációt. A magyar javaslatokat ugyancsak lesöpörték az asztalról.”

Magyarország a KGST-n belül a buszgyártásra öszpontosított
©

Mindehhez csak érdekességként tesszük hozzá, hogy a 45 éve bankügyben lehurrogott Magyarország tavaly újra csatlakozni kívánt ahhoz a Nemzetközi Beruházási Bankhoz, amelyet 1970-ben mégiscsak létrehoztak. Tehát sokat vitatkoztunk erről a pénzintézetről a többi KGST-tagállammal, majd 2000-ben kiléptünk a pénzintézetből. Alighanem a „keleti nyitás” jegyében azonban tavaly újabb fordulat történt: az Orbán-kormány felvételi kérelmét a KGST-utódbank cseh, orosz, kubai, mongol és vietnami tagjai 2014 végén elfogadták.

A hetvenes évek elején tehát részben megvalósultak a KGST-reform elemei, de ezek csak formailag hasonlítottak a magyar „piaci” javaslatra. Az intézmények nevei ugyanazok (mint például a banké) vagy hasonlók voltak, de a tartalmuk egészen más: az egész KGST-t ugyanis a szovjet blokk széteséséig a bürokratikus integráció, az adminisztratív jellegű munkamegosztás jellemezte, nem a piac koordinációja. Felülről vezényelt termelési kooperációk létrejöttek ugyan a keleti blokkban, de ez nem egy közös piaci szerveződés eredménye volt. Így aztán az egész térség jelentősen lemaradt a Nyugattal folyó versenyben, ami a rendszerváltáskor a különbségek rendkívüli megnövekedéséhez vezetett – derült ki Mitrovits előadásából.

A szerző az OSZK 1956-os Intézet munkatársa.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Frissítsen, ha még nem tette: veszélyben lehetnek a WhatsAppot használók

Frissítsen, ha még nem tette: veszélyben lehetnek a WhatsAppot használók

Önsíkosító óvszerektől remélik a fertőzések visszaszorulását

Önsíkosító óvszerektől remélik a fertőzések visszaszorulását

Demeter Márta megint árnyékra vetődhetett, ezúttal a letelepedési kötvények ügyében

Demeter Márta megint árnyékra vetődhetett, ezúttal a letelepedési kötvények ügyében

Jöhet a panorámaadó Siófokon

Jöhet a panorámaadó Siófokon

Budapest–New York járatot tervez a Wizz Air vezére

Budapest–New York járatot tervez a Wizz Air vezére

Hivatalosan még egy párt sem kezdeményezte a Fidesz kizárását az Európai Néppártból

Hivatalosan még egy párt sem kezdeményezte a Fidesz kizárását az Európai Néppártból