szerző:
B. Zs.

Lassan tudományos ténnyé válik, hogy az éjjel soha nem érhet véget, de be kell, hogy lássuk: a magyar szurkolók repertoárja egy kicsit szegényes a popdalokat illetően. Pedig Pataky Attila is énekelte már, hogy "Győzni fogunk", és a PUF is tud bulizásra bíztatni – arról nem is beszélve, hogy a Soho Partyban is van még bőven puskapor.

Bár a magyar válogatott szurkolói idén aztán tényleg kitesznek magukért, stadionon belül és kívül is, az azért mégis feltűnő, hogy a jól megszokott rigmusok (Ria-ria-Hungária, Ki a jobb? Magyarok!, különböző ááléézások) mellett egyetlen popdalt tudunk felmutatni – és az is a kilencvenes évek kitörölhetetlen eurodiszkójának egyik terméke, a híres-neves Náksi Attila tollából.

Persze máshol is nagy poén az ilyen retróságokra szurkolást építeni, elég csak az Eb egyik legnagyobb drukkerszenzációjára, az északírek Will Grigg's on Fire-jára gondolni, amit a méltán elfeledett olasz dance-énekes, Gala Freed from Desire című számának dallamaira vezettek fel.

A walesiek épp a Beach Boys Sloop John B című dalát szemelték ki, és ültették át a saját verziójukra, amelyben megénekelték Chris Coleman kapitány nagy álmát: öt védővel és igazi csatár nélkül nekimenni Európának.

De ha popdal-átiratról van szó, az angoloknak ott van a Football's Coming Home, az íreknek a Come On You Boys In Green (a Those Were the Days dallamára), a svájciak pedig a The Lion Sleeps Tonightra énekelnek.

Az MLSZ is hiába adott ki egy válogatáslemezt, a Bon Voyage tényleg inkább utazáshoz, mintsem szurkoláshoz az igazi – egy Ganxsta Zolee-futamra vagy egy Irie Maffia-raggára azért mégsem kezdhetnek rá nézők ezrei. Az album több daláról pedig az sem tiszta, hogy miként is kapcsolódik a focihoz, igaz, azt megnéznénk, ahogy az ultrák Myra Monoka sorait üvöltik, miszerint:

Ha mi csináljuk a bulikát, az olyan lesz, mint egy hurrikán.

Szerencsére azért akadtak olyan szerzemények a kis magyar poptörténetben, amelyek így vagy úgy, de alkalmasak lennének arra, hogy teli torokból üvöltsük őket a válogatott buzdítására, akár már most vasárnap, Toulouse-ban.

Jó, lássuk be, van valami a Soho Party-jelenségben, ami megfogta az éneklésre is hajlandó magyar szurkolói közeget, hát akkor ne is kanyarodjunk olyan messzire. Itt van például a dance-kollektíva egy másik alkotása, Betty Love szavait ez esetben is jól artikulálhatóan lehetne előadni, és a szöveg is találó, van benne szó repülésről és az álmok valóra váltásáról is.

A trió igazán kitett magáért, hogy könnyen idézhető sorokkal fogja meg a sportszimpatizánsokat. Az alábbi, a Pa-Dö-Dővel közös dalból azonban mégsem a "Kondíció, erő, izom / Reggel-este tejet iszom" rímpárt emelnénk ki, hanem a bármilyen sportágra felhúzható refrént:

Maradjunk még egy kicsit ebben a mesés korhangulatban: egy másik eurodance-alapvetés, a Bestiák legnagyobb slágere több fronton is megállná a helyét a szurkolóknál. A reggel túl messze van már címében is Az éjjel soha nem érhet véget analógiájára fűzhető fel, de a "Bravó, é-é! / Kiabálj, é-é!" hangzatú kiállásból is kitűnő rigmus születhetne.

Gyakorlatilag ugyanezt az életérzést járja körbe – csak eggyel alternatívabb közegben – a Pál Utcai Fiúk A bál című száma is: "A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig" egyértelmű örömünnep-rigmus, de a már dicsőséges Eb-szereplés után sokáig énekelhetnénk, hogy "Hány évig tart még a nyár? / A szívünkben örökké talán".

A "Nincsen hangotok" típusú zrikák egyik újabb kulcsmomentuma lehetne az is, amikor ünneplés közben azzal hergelik egymást a szurkolók, hogy "Nem táncolsz jobban, mint én".

Az egyértelmű, buzdításra utaló cím mellett az első másodpercekben hallható kis dallamot is simán átvehetnék a drukkerek Nagy Ferótól, szépen összefoglalja ez a nettó két sor, hogy a magyarok nem állnak meg, akár kirúgjuk a világ oldalát is.

Most, hogy az Álmodtam egy világot című dalra már nincs szükségünk, és a Háromszort is letudtuk a portugálok ellen, nem jöhet más az EDDA Művektől, csakis a Győzni fogunk.

A Kispáltól is szerettünk volna ajánlani valamit, mert hát búcsúzó zenekar, így illene, de az a daluk, amiben ott van a "védhetetlen gól", nem épp nemzetközi tornára való sorokkal kezdődik, úgyhogy az esetleges büntetések elkerülése végett nem bátorítanánk erre a szurkolókat.

Ön is kíváncsi, miért énekli a B-közép, hogy az Éjjel soha nem érhet véget?

A csonttörő, petárdázó, üvegdobáló B-közepet is elvarázsolta egy 18 éves szerelmes dal, tegnap óta pedig a franciák is kérdezgetik, mi zengett a bordeaux-i utcákon az osztrák-magyar előtt. Utánajártunk, miért nem érhet véget az éjjel.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!