Élni és halni hagyni – Sir Roger Moore emlékére
Roger Moore tovább volt katona, mint drámaiskolás, mégis úgy lett egyszerre film- és tévésztár, ahogy senki más. James Bond, Simon Templar, Lord Sinclair, Ivanhoe – számos ikonikus karaktert köszönhettünk a 89 évesen elhunyt színésznek, aki egy félig magyar filmben játszotta egyik utolsó szerepét. Láng József, a színész állandó magyar hangja is megszólal a Moore életpályájára visszatekintő cikkünkben.
Újabb popkulturális legendától búcsúztunk ma, Sir Roger Moore 89 évesen vesztette el a rákkal való küzdelmét. A színész nevéről valószínűleg a legsármosabb Bond jut eszébe a többségnek, pedig – és ezt Magyarországon nem kell nagyon fejtegetni – tévében legalább akkora sztár volt, mint a 007-es filmekben. Mindemellett még arra is jutott ideje, hogy humanitárius ikonná váljon – II. Erzsébet is jótékony munkássága miatt ütötte lovaggá az angol színészt.
Bár lehet, hogy Sir Roger lenne az utolsó, akit bántana ez a leegyszerűsítés, legalábbis a Guardiannek adott nyilatkozata szerint:
Annak, hogy az emberre örökké James Bondként emlékeznek, nincs semmi hátránya.
Az 1927 október 14-én, Londonban született Moore a II. világháború miatt többször kényszerült iskolaváltásra, így az sem meglepő, hogy a világhírű Royal Academy of Dramatic Art is csak fél évig tudhatta hallgatói közt, mielőtt a kisebb, de fizetős színészi munkák felé fordult. A rövid előkarriernek a katonaság vetett véget, 18 évesen, épp a világháború vége után csatlakozott a sereghez, ahol hadnagyként, majd századosként húzta le a maga három évét.
Visszatérése után először reklámmodellként helyezkedett el (a kötött áruktól a fogkrémig terjedt a palettája), 1954-ben pedig megkötötte az MGM stúdióval a fényes karriert előrevetítő hétéves szerződését, amelyet aztán két év múlva bontottak is vele, miután mindössze három filmjéből kettő csúnyán megbukott.
A hollywoodi mozik helyett így egy brit tévésorozat hozta meg első nagy sikerét: a Sir Walter Scott lovagregényéből készült Ivanhoe hősies címszerepét leginkább annak köszönhette, hogy a sorozat amerikai koprodukcióban készült, ezért kellett egy, az ottaniak számára viszonylag ismert név, akivel el lehet adni a nagyon angol sztorit. Moore annyira komolyan vette a forgatást, hogy a technikásabb részeket sem engedte át kaszkadőrnek, így egy harcjelenet során három bordáját törte, egy másik alkalommal pedig eszméletét vesztette, miután egy csatabárd eltalálta a sisakját.
Egy évvel később, 1959-ben már Amerikában kapott sorozatot, ám a The Alaskans című aranyásós westernre mindig is rossz szájízzel emlékezett, mert azt az alaszkai helyszín ellenére egy kaliforniai stúdióban forgatták, nagy hőségben. Sokkal inkább feküdt neki egy másik westernszéria, a Maverick, amelyhez három év után csatlakozott, egy olyan szerepben, amit korábban Sean Connery visszautasított. Közben a mozis pályát sem akarta feladni, de próbálkozásai rendre elbuktak.
Harmincöt éves koráig kellett várnia az igazi világsikerre, ekkor kapta meg az sármos volvós kalandor, Simon Templar karakterét, akit Leslie Charteris regényeiből Nagy-Britanniában már évtizedek óta ismertek. Az Angyal című sorozatban gyakorlatilag a mindennapok James Bondját játszotta – világmegmentés helyett kisebb bűnügyeket oldott meg, de ugyanazzal a precizitással és eleganciával, mint az ugyancsak 1962-ben induló 007-es filmszéria főhőse. Mire ‘69-ben véget ért a sorozat, Moore már a tengerentúlon is azonnal felismerhető arccá vált, így több filmbe is hívták – saját bevallása szerint legjobb alakítását is egy ekkor készült moziban, a Lélekszakadt hajszában nyújtotta, amelyben egy személyiségzavaros férfit játszott.
A halhatatlanság felé vezető út utolsó előtti állomása egy újabb tévés munka volt, az ITV-nek ugyanis sikerült hazacsábítania Az Angyal egyik kései epizódjára alapuló Minden lében két kanál másik főszerepére, miután az egyikre Tony Curtis már rábólintott. A szerte Európában forgatott, készítése idején brutálisan magas büdzséből készült sorozatban egy amerikai olajmilliomos és egy autómániás angol gentleman a börtön elkerülésének érdekében oldottak meg különböző ügyeket egy bíró megbízásából. Bár népszerűsége alapján simán lett volna kereslet a folytatásra, az már sokak szerint csak a folyamatosan füvet szívó Curtis és a fél lábbal már James Bond szerepében lévő Moore hullámvasútszerű kapcsolata miatt sem készült el.
James Bond szerepére először 1966-ban merült fel a neve, de tévés kötelezettségei miatt ekkor még nem vállalhatta el az álomszerepet. 1972 augusztusában már semmi nem állt az újtába, elfogadta Albert Broccoli ajánlatát, és bár eleinte nem rajongott az ötletért, hogy le kellett vágatnia a haját, és leadnia pár kilót, de az Élni és halni hagyni egy évvel későbbi premiere után már nem volt megállás. További hat Bond-filmben játszott, 12 évig töltötte be a leghíresebb kém szerepét, és 58 évével ő volt a legidősebb 007-es, a Halálvágta című filmben.
„Te Pista ott áll a Roger Moore!”
A magyar nézők számára Roger Moore Láng József hangjával fonódott össze, a jelenleg a József Attila Színházban aktív színész ugyan visszavonult a szinkronizálástól, de Sir Moore miatt még idén is vállalta, hogy magyar hangja lesz a legendás alaknak. „1962 óta, 55 éve szinkronizálom Roger Moore-t, elsőként Az Angyal-filmekben és sorozatban, később a Minden lében két kanálban majd a Bond-filmekben is én kölcsönöztem magyar hangot neki. Nagyon sajnálom, hogy elvesztettük őt. Legutóbb egy igazi karácsonyi moziban, a Karácsony a kastélyban voltam szinkronhangja, ahol egy idős angol grófot alakított” – mesélte kérdésünkre Láng József.
A magyar színész háromszor találkozott személyesen Moore-ral, ebből az első rendezett randevú volt a Magyar Televízió egyik műsora számára, ezt egy remek fotó is megörökítette, amelyen a két színész a Duna-parton parolázik nevetgélve. Lángra a rendezett találkozás ellenére komoly benyomást tett angol kollégája. „Nagyon elegáns, rendkívül kedves ember, egy igazi angol úr, szivarral a kezében. Látványnak sem volt utolsó” – emlékezett vissza Láng az első találkozóra.
A második közös emlék azonban már jóval spontánabb körülményeknek köszönhető. „Moore a Fabergé cég vezetőségi tagja volt, így amikor a cég filmes leányvállalata, a Brut Productions a Pannónia Filmstúdiót kérte fel a Hugó, a víziló című animációs film elkészítésére, a színész Budapestre látogatott. A gyártásvezető mondta neki, hogy a közelben épp a Minden lében két kanál szinkronján dolgozunk. Mi, Sztankay Istvánnal viccelődve vettük fel a részeinket a stúdióban, amikor egyszer csak hátrafordultam és megláttam Roger Moore-t. »Te Pista, ott áll a Roger Moore!« – mondtam, amit Sztankay elsőre nem vett komolyan. »Ne hülyülj már, nincs időnk erre« - válaszolta, de nem engedtem, »mondom, hogy gyere ide, és nézd meg a saját szemeddel« – bíztattam. Így már tényleg elhitte, erre aztán nevetve bemutatkoztunk egymásnak, immáron másodszorra.”
Lángnak egyértelműen Az Angyal a legkedvesebb, legemlékezetesebb szerep Moore-tól. „Akkor az volt a krimi. Tényleg szinte kiürült a város, amikor sugározták. Ebben nem volt vér, meg autós karambolok, csak borzongatták a nézőt. Moore-nak még a legnagyobb verekedés után is jól állt a haja, egyszerűen jelenség volt, akinek volt valamilyen különleges varázsa.”
Abból is kisebb botrány kerekedett a hetvenes években, amikor Sztankayt és Lángot új szinkronhangokra akartál lecserélni a Minden lében két kanálban, mondván kiöregedtek a szerepből. Végül a közönség tiltakozása miatt bocsánatot kértek mindkettejüktől, és velük vették újra a szóban forgó epizódokat.
Az egyik utolsó szerep egy magyar vonatkozású filmben
Talán kevesen tudják, de az egyik utolsó film, amelyben Roger Moore feltűnik, magyar-angol koprodukcióban készült. A 2016-ban hazánkban is bemutatott JutalomJáték (The Carer) című filmben egy rövid videóüzenet erejéig látszik a színész. A film történetének középpontjában Michael Gifford egy visszavonult színészlegenda (Brian Cox) és az ápolását vállaló magyar származású ápoló (Coco König) áll, a történet szerint maga Moore köszönti a színészt egy díjátadón. Edelényi János, a film rendezője elmondta, hogy személyesen nem találkozott a színésszel, de így is különös jeletősége volt a rövid cameójának.
"Ugyan Roger Moore ingyen vállalta a közreműködést, arra mégsem jutott pénz a szerénynél is szerényebb költségvetésünkben, hogy én is felkeressem svájci otthonában, így a film egyik íróját, barátját és a kapcsolat megteremtőjét, Tom Kinninmont-ot kértem meg, hogy egy helyi stáb segítségével vegye fel a filmben videóüzenetként szereplő közreműködését. Ami nem a starpower miatt volt számunkra fontos, hanem mert abban a pillanatban, amikor kimondja: szívből gratulálok, Michael, öreg haver, a filmbéli, fikciós Sir Michael hús-vér valósággá válik. Egyébként ő, és a filmbéli Sir Michael megtestesítője, Brian Cox annak idején egyszerre járt a királynőnél: míg Brian a Birodalom Parancsnoka (CBE) címet kapta, Moore-t őfelsége lovaggá ütötte" - mesélte a filmről Edelényi.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
