szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Emlékszik a Paradise Cityre? És a Billie Jeanre? A Purple Rainre? Tudja melyik a világ egyik legjobb szomorú lemeze? A hvg.hu kultúra rovata felkért tucatnyi kritikust, szakírót, írót és a szavazataik alapján összeszedtük az elmúlt hatvan év legfontosabb zenei albumait. Hatrészes sorozatunkat a '80-es évek nagy lemezeivel folytatjuk.

1. Sonic Youth: Daydream Nation
(Enigma, 1988)

©

Talán meglepő, de nem egy kereskedelmileg kirobbanóan sikeres album lett listánkon a '80-as évek legfontosabb lemeze, hanem egy nagy hatású album. A zajos New York-i Sonic Youth sok mindent hordozott az amerikai alternatív/underground rock hagyományaiból (Velvet Underground, Television, hogy csak kettőt említsünk, de ott van benne Neil Young gitárnyüstölése), ezekkel együtt lett a '80-as évek független amerikai színterének talán legfontosabb zenekara, mely ezzel az 1988-as lemezzel tört ki végleg a föld alól, jellemző módon e dupla album után kapott az együttes nagykiadós lemezszerződést. "Ha nem lettek volna olyan zenekarok, mint a Sonic Youth, a nyolcvanas évekre tényleg csak mint a műanyag szintipop korszakra emlékeznénk. A Moore/Gordon házaspár vezette noise-rockerek nem csináltak rossz lemezt – ez a legjobb" – írja Nagy István zenei újságíró.

2. The Jesus and Mary Chain: Darklands
(Blanco y Negro, 1987)

©

A második helyre sem mainstream sikerzenekar került. A skót The Jesus and Mary Chain Psychocandy című kaotikus lemezével és botrányaival mutatkozott be 1985-ben, ez a második album azonban egészen másképp szól, mint a zajos debütalbum. Más a modora is. Sötét, esős, borongós, elégikus, a dalok dallamgazdagabbak, visszafogottabbak, pasztelesebbek. A kíséretet ez alkalommal nem hús-vér dobos (a későbbi Primal Scream-frontember, Bobby Gillespie) szolgáltatja, hanem egy dobgép, amitől a lemez kap még egy pluszréteg hűvös gépiességet. A zaj mögül kibúvó Reid-fivérekről pedig kiderül, hogy nagyszerű dalszerzők, a 35 perces lemez szinte mindegyik dala egy-egy emlékezetes mikrouniverzum. Az April Skies és Happy When It Rains ráadásul alternatív slágerek is.

A sorozat korábbi részei

A világ legjobb lemezei – az '50-es évek

A világ legjobb lemezei – a '60-as évek

A világ legjobb lemezei – a '70-es évek

3. Guns N’ Roses: Appetite For Destruction
(Geffen, 1987)

©

No, és akkor itt egy igazi nagy durranás a '80-as évek második feléből. Miközben Amerikában éppen dúl a hajmetál, és lássuk be, az nem annyira menő, jön egy szakadt rockzenekar, és újra izgalmassá teszi a rock and rollt, úgy, hogy közben nem érezzük kellemetlenül magunkat, ha eszünkbe jut róluk az Aerosmith, a Rolling Stones vagy a Sex Pistols. Pedig az a vicc, hogy nem olyan észveszejtően sokban különböznek ők a kor nagy glamrock-együtteseitől, mégis, éppen ez a különbség teszi őket rendben lévővé, a többieket meg túlstilizálttá és érvénytelenné. Az Appetite szinte hibátlan lemez, gyakorlatilag minden pillanata, minden gesztusa rendben van – jók a dalok, jók a szövegfordulatok, vannak emblematikus számok (Paradise City, Sweet Child O' Mine, Welcome to the Jungle), a zenészek meg őrületes fazonok. Mi kellhet még? Semmi.

4. The Cure: Disintegration
(Fiction, 1989)

©

Az album abban az évben jelent meg, amikor a Cure frontembere, Robert Smith betöltötte a harmincat, és annak a jegyében készült, mármint annak a félelemnek a jegyében, amit a gitáros-énekes érzett, hogy belép a negyedik ikszbe. A zenekar addig is csinált hideglelős lemezeket, de a Disintegration a maga módján a legegységesebben, legkonzekvensebben, már-már higgadtan szomorú Cure-lemez. Smithék korábbi lemezeiken kanyarogtak erre-arra, érintették a szintipopot, az előző albumokkal, a Head On the Dooral és a túláradó, dupla Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me-vel színes pop-rock albumokat készítettek, itt azonban visszatértek a korábbi Cure-lemezek deprimált világához. Abban, hogy ez egy ilyen súlyos lemez lett, közrejátszott az is, hogy Robert Smith rosszul lett a zenekar egyre nagyobb sikerétől, meg, hogy rákapott a hallucinogén drogokra.

5. The Police: Synchronicity
(A&M, 1983)

©

A '80-as évek egyik legsikeresebb gitárzenekara utolsó lemezével úgy búcsúzott el, hogy összehozta egyik főművét. Azt a főművet, ami nagyszerűségével egyben arról is üzent, hogy az együttes szétfeszíteni készül, sőt, talán már szét is feszítette saját kereteit. Hogy mindaz, ami bennük van, már nem biztos, hogy elfér a Police adta kereteken belül. Van itt sok minden: szintetizátorok, jazzes és avantgarde megoldások, perfekt popzene, rockos hasítás. A Police szinte sosem hangzott ennyire sokszínűnek, és talán nem tűnhetett volna ennél egyértelműbbnek, hogy ez a forma immár gátja a benne alkotók szabadságának. Nem is véletlen, hogy – miközben a zenekar feloszlását nem jelentették be – a Synchronicity után mindenki ment, amerre látott.

6. U2: The Joshua Tree
(Island, 1987)

©

A U2 tehetséges posztpunk-zenekarból a nyolcvanas évek közepére arénatöltő együttes lett, a folyamat már az 1983-as Warral elindult, aztán az 1984-es The Unforgettable Fire-rel még inkább folytatódott. Bonóék világsztár státuszát csak tovább erősítette az egy évvel később megrendezett Live Aid. Miközben a Joshua Tree a hangzása részben az Unforgettable Fire folytatása, másfelől egészen másfajta ihletek párlata. Az album a U2 ambivalens, de erős Amerika-viszonyulásának, a zenészeket a korábbi években ért kulturális sokkhatásoknak, és a reagani Amerikához fűződő szeretet-gyűlölet viszonynak a következménye. Modern-tradicionalista, hangtájképeken utaztató, de a dalokat a központba állító, bibliai idézetekkel sűrűn megszórt és költői képekben fürdetett, de mégis legalább annyira a földön járó és jelen idejű dalgyűjtemény.

7. The Smiths: The Queen Is Dead
(Rough Trade, 1986)

©

Az, hogy gyakorlatilag évente kerül elő az a téma, hogy kibékül-e a Smiths egykori énekese, Morrissey és a ma már szólóelőadóként működő gitáros Johnny Marr, elég jól jelzi, hogy mennyire kultikus a világ könnyűzenéjében ez a zenekar. A '80-as évek közepén Angliában szinte minden róluk szólt – a lemezekről, a dalokról, Morrissey személyéről, a szövegeiről. A Smiths ezzel a verbális flikk-flakkokat nélkülöző egyszerű névvel, meg a kor csilivili popzenéjével szembe menetelő, a '60-as, '70-es éveket idéző gitárzenéjével, a magányt, az elidegenedést felfestő egzisztencialista szövegeivel maga volt az instant lázadás, amire az angol fiatalok tömegei vevők is voltak. A csupán hét évig létező zenekar pályájának csúcsa az az 1986-os nagylemeze, amelynek tulajdonképpen minden pillanata hibátlan.

8. The Stone Roses: The Stone Roses
(Silvertone, 1989)

©

A nyolcvanas évek végén savas kölcsönhatásba lépett egymással a Nagy-Britanniában burjánzó elektronikus tánczene és a gitárpop. Ennek a folyamatnak a legnagyszerűbb eredménye a manchesteri Stone Roses, melynek zenéjét alulról táncos ritmusok, felülről a '60-as évek végét, a '70-es évek elejét idéző beates-csilingelős-pszichedelikus gitárzenék keretezték. Az együttes 1989-es első, cím nélküli nagylemeze a mai napig etalon, valós időben (akkor) óriási hatással volt sok mindenkire, a mindenidők-listák állandó főszereplője, de az öt év szünet után kiadott 1994-es Second Coming is izgalmas dalgyűjtemény. Nem véletlen, hogy a Smiths-hez hasonlóan a Stone Roses újrakezdése is állandó téma volt a zenei sajtóban – mígnem Ian Brownék 2012-ben újra színpadra nem léptek. Tavaly két új dalt is kiadtak, de új album nem érkezett.

9. Michael Jackson: Thriller
(CBS/Epic, 1982)

©

Egy kevésbé szubjektív listán, ami minden idők legsikeresebb lemezeit tételezné, ez az album egészen biztosan az élen szerepelne. 66 millió eladott példány, egészen elképesztő. Persze, sebaj, a Thrillerről azért itt is kijelentjük, hogy megkerülhetetlen. Bár 1972-ben adta ki első saját lemezét, Jackson úgy istenigazából az 1979-es Off The Wallal villantott először mint szólóelőadó. Aztán 1982-ben jött a nem csak kereskedelmileg, hanem művészileg is fantasztikus Thriller, amin pop, funk, diszkó, soul és némi rock fonódnak össze izgalmas és slágeres egységgé. Hogy mennyire ütős ez a lemez, arról többek közt az tanúskodik, hogy hét dalából lett kislemez, és ezek mindegyike az amerikai slágerlista első 10 helyezettje között landolt.

10. Prince: Purple Rain
(Warner, 1984)

©

És, ha Jacko, akkor nem maradhat ki a '80-as évek másik emblematikus amerikai fekete előadója, Prince sem. Amit a Herceg csinált, popkulturális bravúr volt: egyszerre hódította meg a számára alapértelmezettnek nevezhető afroamerikai közönséget (azt a világot, amiből jött) és a fehér new wave közeget, egyszerre tudott rock és több értelemben is pop, sőt: art lenni. Az évtizedet csúcsformában zenélte végig, és a csúcsteljesítményből még a '90-es évek elejére is maradt. Ennek az egyébként is elképesztő időszaknak az egyik csúcsteljesítménye a Purple Rain film-zene kombója olyan csodadalokkal, mint a címadó ballada, a Le's Go Crazy, vagy a Patti Smith által is feldolgozott When Doves Cry.

Ők segítettek a lista összeszedésében
A hvg.hu felkérésére Cserna-Szabó András, Forrai Krisztián, Greff András, Hó Márton, Jávorszky Béla Szilárd, Lang Ádám, Ligeti Nagy Tamás, Nagy István Steve, Reszegi László, és Süli András küldték el albumlistáikat, a hvg.hu részéről Balla István és Németh Róbert rangsorolták a popzene első hat évtizedének legjobb lemezeit.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
hvg.hu Kult

A világ legjobb lemezei – az '50-es évek

Tudja, melyik '50-es évekbeli lemezen zenélt együtt két korszakos zseni? És, hogy melyik csúcsművet ihlette szerelmi bánat? A hvg.hu kultúra rovata felkért egy sor kritikust, szakírót, írót, és a szavazataik alapján összeszedtük az elmúlt hatvan év legfontosabb zenei albumait. Hatrészes sorozatunkat az '50-es évek nagy lemezeivel kezdjük.

hvg.hu Kult

A világ legjobb lemezei – a '70-es évek

Tudja, hogy a 70-es években beindult a német könnyűzene? És hogy David Bowie egyebek közt ezért költözött Berlinbe? És hogy a Ramones első lemeze még fél óra sincs? A hvg.hu kultúra rovata felkért több kritikust, szakírót, írót, és a szavazataik alapján összeszedtük az elmúlt hatvan év legfontosabb zenei albumait. Hatrészes sorozatunk mai epizódjában a '70-es évek nagy lemezeivel foglalkozunk.

hvg.hu Kult

A világ legjobb lemezei – a '60-as évek

Miből lett a metál? És a modern elektromos gitározás? Melyik az a lemez, amiről a maga korában alig vettek tudomást, mégis kulcsfontosságú lett? A hvg.hu kultúra rovata felkért egy sor kritikust, szakírót, írót, és a szavazataik alapján összeszedtük az elmúlt hatvan év legfontosabb zenei albumait. Hatrészes sorozatunkat a 60-as évek nagy lemezeivel folytatjuk.