Richard Curtis tulajdonképpen a romantikus komédiák újkori atyaúristene. Olyan felejthetetlen darabok forgatókönyvét írta, mint az Igazából szerelem, a Notting Hill vagy a Bridget Jones.

És bizony Curtis írta a Négy esküvő és egy temetést is, ami 1994-ben megalapozta Hugh Grant karrierjét mint a félénk, kedves romantikus hősszerelmes. Csakhogy Curtis eredetileg Alan Rickmant akarta Charles szerepére, mert Hugh Grantről azt gondolta,

egy kicsit irritáló, túl jóképű és túl elegáns.

Összesen 70 színészt hallgattak meg a szerepre, Curtis pedig Alan Rickmanért kampányolt. A 2016-ben elhunyt Rickman akkoriban tört be a nemzetközi köztudatba a Die Hard és a Robin Hood, a tolvajok fejedelme főgonoszaként, tehát az arca ismerősebb lett volna a nézőknek, mint Granté.

Curtist végül leszavazták, és ő minden bizonnyal megbékélt Granttal, hiszen a későbbi filmjeiben is fő(bb) szerepeket kapott: ő volt a táncos miniszterelnök az Igazából szerelemben, a félszeg könyvesboltos a Notting Hillben vagy a gátlástalan nőcsábász könyvkiadó a Bridget Jonesban.

Curtis a Cheltenham Literature Festivalon azt is elárulta, hogy eredetileg az Igazából szerelem két cselekményszálának is külön filmet szánt. Aztán mikor rájött, hogy önmagukban egyik sem lett volna sikeres, a jobb ötleteket inkább beledolgozta minden idők egyik legnépszerűbb szerelmesfilmjébe.