A sör népszerűsége közel hétezer éve töretlen az emberiség történetében, jelenleg a harmadik legnagyobb mennyiségben fogyasztott italunk a víz és a tea után. A Big Think foglalta össze, hogyan kapcsolódik össze a sörfőzés története a nők történetével – és a nyugati kultúrában a boszorkánysággal.

A polihisztor apáca, aki komlót használt

A régészek szerint a sört sokáig szinte kizárólag nők főzték. A teljesen klasszikus példával: míg a férfiak elmentek vadászni, a nők összegyűjtötték a hozzávalókat, és elkészítették a főzetet. Azokban a korokban, amikor az ivóvíz gyakran igencsak megkérdőjelezhető minőségű volt, a sör vitális szerepet játszott a közösségek életben maradása szempontjából.

Találtak a sörfőzésre utaló leleteket a mai Irán területén az i.e. 5. évezredből, és úgy gondolják, hogy a világ legidősebb irodalmi művének számító Gilgames-eposzban is van utalás egy sörfőző asszonyra. Mezopotámiában tehát nők készítették a sört, a felemelkedő egyiptomi kultúrában találkozunk először férfi sörfőzőkkel.

Bingeni Szent Hildegárd, a polihisztor sörfőző

Wikipedia

Később Észak-Európában – igen, itt a viking-germán területre gondolunk – is elsősorban női munkának számított sört készíteni. Ez a gyakorlat aztán a középkorban indult hanyatlásnak, mikor egyre több férfi szállt be a sörbizniszbe. Ez persze nem tartotta vissza a nőket a főzéstől, például apácazárdákban is főztek sört. Állítólag a német polihisztor apáca, Bingeni Szent Hildegárd ajánlotta először, hogy komlót tegyenek a sörbe, annak gyógyító hatása és kesernyés íze miatt.

Aztán megindultak az európai boszorkányüldözések, és a sörfőzés hirtelen életveszélyessé vált a nők számára.

Kalap és seprű – hogy jön ez a sörfőzéshez?

A középkorban a sörfőző nőknek volt néhány jellegzetes tárgyuk, amiket részben a korabeli reklámozási technikához használtak.

Először is, hogy észrevegyék őket a piac forgatagában, magas, hegyes kalapot viseltek. Mikor a főzet elkészült, kitették az ajtajukba a seprűjüket, így adva tudtára a nagyérdeműnek, hogy lehet jönni inni.

Mindennapos látvány volt náluk a habzó üst, a hatágú csillagokkal pedig a sör szigorúan szabályozott minőségét jelölték.

Végül pedig, macskákat tartottak, nehogy a sör alapanyagául szolgáló gabonát felfalják az egerek.

A nők – vesztükre – egy olyan üzletet tartottak a kezükben, ami elég jövedelmezőnek és politikailag is vonzónak bizonyult. A German Beer Institute szerint ráadásul:

Egy olyan kultúrában, ahol a sör az identitás része, központi kérdéssé válik, hogy ki irányítja a sörfőzést.

A sörfőzés minőségi követelményeinek törvényi szigorításával az 1500 évekre a nők zöme kiszorult a piacról, mivel nem tudták fedezni az előállítási költségeket. Néhány száz év alatt a férfiak teljesen monopolizálták a sörfőzést.

Ezek ugyebár ugyanazok az évek voltak, mikor elég veszélyes volt, ha egy nő értett a gyógyfüvekhez – márpedig a sörfőzés egyik titka éppen a növények alapos ismeretében rejlett. És nem kellett sok rosszindulat, hogy a helyi sörfőző asszonyt összekeverjék egy boszorkánnyal.

Persze az sem volt mindegy, hogy egy nő mihez kezd az idejével, míg még termékeny korban van. 1540-ben az angol Chesterben például megtiltották a 14-40 éves nőknek, hogy sört főzzenek.

Nyugaton most nem, de másutt igen

Míg a nyugati országokban a sörfőzés már jó ideje a férfiak kezében van, Latin-Amerikában és Afrikában még mindig a nők feladata maradt.

Azokat a nőket tehát, akik ma elkezdenek sört főzni, sok-sok generáció előzte meg. És ha üstös-seprűs boszorkányt lát valahol, a babonák helyett gondoljon inkább az asszonyokra, akik évezredeken át gondoskodtak biztonságosan iható folyadékról a közösségükben.