Tompa Andrea: Veszélyes egy magányos zsarnokot felelőssé tenni egy rendszerért

HVG: Befolyásolja a könyvvásárlói kedvet a Libri-díj, amelyet Omerta című nagyregényéért megnyert?

Tompa Andrea: Sose gondoltam, hogy ilyen sok olvasóhoz jut el a könyvem. Írás közben semmiféle következménnyel nem lehet törődni. Ha sikeres mű születik, az váratlan jó, ha nem, akkor onnan kell folytatni. A mi kultúránk inkább a kudarcra kondicionálja az embert, arra, hogy ha elbukik, abból okulhat. A sikerből keveset lehet tanulni, legfeljebb azt, hogy nagyobb nyilvánossággal jár, amiben az ember próbál felelősen megszólalni. A sok fotózás volt a legnehezebb, óriásplakátra pedig életemben nem kívánkoztam.

HVG: Nem fedezték fel maguknak a „kultúrharcosok”? Romániai magyar származása és Erdélyben játszódó három regénye példaértékű alkotóvá tehetné a szemükben.

T. A.: Attól tartok, nekem legfeljebb azért szeretnének helyet csinálni ennél a tűznél, hogy forgassanak kicsit a nyárson. Kiről-kiről már az attitűdje alapján tudhatják a „fiúk”, hogy bevehetik-e a buliba, vagy engedhetik-e önjelöltként beszállni. Az én gondolkodásomban a harc szó nem hozható össze a kultúrával, ami az ember és a világ megismerésének a lehetőségét vagy az arra törekvést jelenti. Nem is igen mérgezem magam a karaktergyilkosságok tüzetes tanulmányozásával, sem a továbbforgalmazásával a közösségi térben. Nem érdekel, mit írnak Radnóti Sándorról. Elolvastam a könyveit, láttam a kiállását, és ezt a képet nálam nem fogja besötétíteni egy támadó cikk. Legfeljebb olyan végletes gondolatokat ébreszt, ha fél szemmel belenézek egy ilyen írásba, hogy világgá kell menni, vagy beszerezni egy machetét, mert ebben a dzsungelben csak azzal lehet közlekedni. Az előbbi áll hozzám közelebb. A mocskolódó szavak azonban cselekvésbe fordulnak át.

Tompa Andrea

Fazekas István

HVG: Propagandaművek megjelentetésére gondol, vagy pozíciófoglalásra, mint a színházi világban történt?