Három évvel ezelőtt, 2016 áprilisában sokkoló volt a hír, hogy Kulka János sztrókot kapott, kórházba szállították és életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Reménykedésre adott okot, hogy már másnap magához tért és javult az állapota, de csak fokozatosan tudtuk meg, hogy min ment keresztül – mert ő nagyon sokáig ezt nem tudta elmondani. A színészt gyógytornász és logopédus segítette, hiszen a sztrók során sérült a beszédközpontja is, afáziás lett.

Jól vagyok! Végre jól vagyok! Ne féltsetek engem, ismét minden jó lesz!

– üzente nyáron, amikor először adott interjút. Az viszont nagyon sokáig reménytelennek tűnt, hogy ne csak interjút adjon, hanem fel is lépjen.

2016 szeptemberében részt vett a Színházak Éjszakájára rendezett A nagy tapsrend című produkcióban, ahol hatalmas ováció fogadta, de ez nem az a fellépés volt. Együtt kellett élnünk a gondolattal, hogy Kulka János visszavonult a színészettől.

Tavaly nyáron aztán többször is felbukkant különböző tévéinterjúkban, ahol logopédusával közösen beszéltek felépüléséről. Hatalmas hír volt, hogy elvállalt egy kisebb szerepet Ujj Mészáros Károly X – A rendszerből törölve című filmjében, novemberben pedig már arról írhattunk, hogy a Dollár Papa Gyermekei társulat legújabb előadásában, az Árvácska című darabban újra visszatér a színpadra.

Talán sosem akart még annyira bejutni közönség előadásra, mint a szerda esti bemutatóra, a tömegben pedig újra meg újra azt hallottuk, „olyan jó, hogy visszatér” és „úgy izgulok”.

Kulkának ebben a darabban sincs szövege, viszont végig jelen van: Árvácska nem hal meg a tűzvészben, hanem felnőttként meséli el neki, milyen borzalmakat kellett átélnie, amikor az állam nevelőszülőkhöz adta. Móricz Zsigmond és Csibe története ma is megrázó: a legenda szerint az író épp akkor talált rá a fiatal lányra, amikor az az akkori Ferenc József hídról akart a Dunába ugrani. Az egykori állami gondozott lány hosszú évekig mesélt Móricznak, az író pedig róla mintázta Árvácskát. Itt vesszük fel a fonalat, Árvácska átfagyva fekszik az úton, mígnem egyszer csak megjelenik Kulka János köntösben, és önkénytelenül is elmosolyodik a fele nézőtér.

Ő is tudja, mi is tudjuk: nagyon jó látni.

Egyébként nagyjából csak egy pillanatig tart az egész, hiszen a darab brutalitása nem is engedi, hogy sokat gondolkozzunk ezen: Árvácskáról hirtelen lekerül a ruha és az első (több is van) véres jelenetre sem kell sokat várni. Az előadás zsenialitása egyébként mégis abban rejlik, hogy nem akar hatásvadász lenni, minden pofonnak, meztelenségnek megvan a helye, arra hivatott, hogy eligazítson minket azzal kapcsolatban, hogy mi motiválja szereplőinket. Árvácska (a lenyűgöző Simkó Katalin) pedig csak mesél és mesél a férfi ágyában dideregve, közben pedig belép az elmesélt szituációkba: a karizmatikus férfi a foteljében ülve követi az eseményeket és mindenre reagál. Egyetlen szót sem kell mondania, a tekintete pont elég ahhoz, hogy vele érezzünk borzasztó dühöt és tehetetlenséget, miközben a kislányt válogatott kínzásoknak vetik alá.

Az előadás a Trafó Nagytermében zajlik, tehát három oldalról is körbevesszük a színészeket. Az már az első néhány percben kiderült, hogy nem volt célja az alkotóknak, hogy modernizálják a darabot, tehát számíthat rá a néző, hogy az erőszak is kendőzetlenül jelenik majd meg. Ilyen kis térben úgy kell fröccsennie a vérnek, úgy kell a parázsnak a kézre kerülnie, hogy minden pillanatában az eset szemtanújává tegye a nézőt és főleg: őszinte legyen. A Dollár Papa Gyermekeinél pedig ez iszonyúan jól működik. Olyannyira, hogy csak bénultan tapsolunk a végén, de a sokk után kicsit újra örülünk.

Úgy tudjuk, már a márciusi előadásokra is elfogytak a jegyek, és nagyon sokan gondolják úgy, hogy az Árvácskát látni kell. Nem csak Kulka János miatt – akinek, egyébként úgy tűnik, igaza volt:

ismét minden jó lett.