A kezdőmondat a legnehezebb

– mondja szerepéről Zsigmond Emőke, aki az Örkény Stúdiójában készült Az üvegbúra című előadásban Esther Greenwoodot alakítja.

"Belenézek a nézők szemébe, és tudom, ormótlan hazugságot kell magabiztosan állítanom: 'Egyszerűen bármibe is fogok, sikerül.' Hatszor veszek levegőt előtte. Nem a darab végkifejlete ismeretében érzem ezt hazugságnak, hanem azért, mert próbálok mindent a legigazabbul magamra venni a szerepből, de itt Esther is hazudik. Személyesen ismerem a belső vívódásait: mire vagyok elég, érdekes tudok-e lenni akkor is, ha vállalom magamat? Elég-e ez a környezetemnek, vagy mást várnak tőlem, mást gondolnak rólam, és egyáltalán, hogyan tudom meg, mi kell nekik belőlem?" – teszi fel a kérdést a HVG hetilapnak adott interjúban a színésznő.

Úgy véli, az ilyen belső tépelődések teszik időszerűvé a darabot, különösen a zsúfolt nagyváros frusztráló versenyhelyzetében élők számára.

Ma egy családnak azért is tepernie kell, hogy ott legyen a lakcíme, ahonnan a gyerekét jó iskolába írathatja be. A gimnazistáktól megkövetelik, hogy tudják, mit akarnak elérni az életben. De miért kellene ezt tizenévesen eldönteniük?

Zsigmond Emőke szerint generációja színész tagjai figyelnek egymásra: két barátnőjével, Mészáros Blankával és Szabó Erikával nemcsak bulizni járnak, hanem véleményt is kérnek egymás alakításairól. Azt mondja, mivel egyetemi osztálytársak voltak, mindent tudnak a másikról, és könnyen le is buknak egymás előtt. "Ők ketten jelentik nekem az origót. Ugyanarról az előadásról az egyik néző azt mondja, hogy zseniálisan játszott Zsigmond Emőke, a másik ellenkezőleg: katasztrófa, amit művelt, leveti őt a színpad. És mindkettőnek van igazsága. Elengedhetetlen mankó ilyenkor az ő irigység, hamisság nélküli visszajelzésük."

A teljes interjút elolvashatja a friss HVG hetilapban.