A “pécsi Radiohead” – melyről legutóbb egy éve írtunk, akkor is egy új album, a Yellow Stage volt az apropó – 2014 végén alakult, akkor még trióként (Irsik Bence, Szula Gergely, Borbás Máté Olivér), aztán az elsõ két EP után két újabb taggal bõvült. Az elsõ nagylemezük Long Play címmel jelent meg 2017-ben, ezt követte a már említett, az elődjéhez hasonlóan instrumentális, 2018-as Yellow Stage.címet kapta. Azon az albumon már egyre kevésbe játszottak szerepet az elektronikus részek, helyüket átvette az instrumentális hangszeres játék.
A zenészek azt mesélik, hogy mivel a Yellow Stage a Long Play után nem volt akkora változás, mint szerették volna, így mindenképpen frissíteni akarták a repertoárt. Végül úgy döntöttek, hogy az addig instrumentális zenét játszó együttesbe bevesznek egy énekest. Érthető módon a számírási stratégia is megváltozott ezzel. Az Of Vampires, Witches, Priests and Other Human Beings című lemez közel egy évig készült. Elõfutára a Station című dal volt. Az új dalok között közt van funkos pop (On the Seventh Day), rockzene (Basogape), pörgõs indie-szám (Crocodile Priest) de persze instrumentális hagyományoktól sem fordulnak el Kaktusék, akik stílusukat art-rockként definiálják.
“A kérdések adottak voltak: hogyan lehet ebbe az eddig többnyire énekmentes zenébe értelmes módon beépíteni az éneket, és miről szóljanak a dalok?”, teszi fel a kérdést a már említett új tag, az énekes, Kárai Bence, “Az album írása közben kialakult egy munkametódus, ami megoldotta számomra a dalszöveg-kérdéseket. A srácok hozták a dalokat, mint mindig, ezeknek az alaphangulatától pedig kialakult egy kép a fejemben. Hogy egy példát mondjak: a Jumanji elején megszólal egy már-már törzsi-jellegű dob, erről pedig az jutott eszembe, hogy “oké, ennek egy dzsungelben kell játszódnia”.
“Nagyon sok terhet vett le a vállamról az, hogy instrumentálisan is ennyire leíró tud lenni a Kaktus zenéje, ami a helyszín, a díszlet, a karakterek – én pedig majd beletettem ebbe a cselekményt és a narrációt – meséli. – Két szám kivételével egyáltalán nem is éneklek semmi személyeset, és még az a kettő se teljesen személyes. Úgy gondoltam, jobb lenne karaktereket alkotni, és az ő sorsaikat kibontva mondani valami érdekeset, mintsem a saját nem létező problémáimat boncolgatni a dalokban.”
És akkor az új Kaktus-nagylemez, az Of Vampires, Witches, Priests and Other Human Beings:
