Gimesi Dóra öreg, kövér, káromkodó tündérekkel a valóságot is becsempészi varázslatos történeteibe, nála a királylányok a Királyi Szimplakertben söröznek. Interjú.
HVG: Nem furcsállják, amikor kiderül, hogy bábdramaturg?
Gimesi Dóra: Képzelje még ehhez hozzá, hogy az egyik legjobb gyerekkori barátnőm szexuálpszichológus, a másik pedig a római korra szakosodott régész. Amikor a szombat esti buliban a pasik megkérdezik a pultnál, hogy mivel foglalkozunk, kinevetnek, felhorkannak vagy egyszerűen nem hisznek nekünk. Én amúgy csak színházi közegben mozgok, a párom is mindig szakmabeli volt.
HVG: Mesehősei sem szokványosak, vannak köztük a Királyi Szimplakertben sörözgető királylányok.
G. D.: Sok a magánéleti szál a meséimben. Eleinte nem is voltam tudatában annak, hogy gyerekkönyvet írok, de ma már sokkal inkább abban vagyok. Miközben használom a klasszikus mesei alapokat és fordulatokat, szeretem kicsit másképpen láttatni azokat. Még sosem írtam olyan történetet, amelyben a fiú és a lány első látásra egymásba szeret. Ha van erkölcsi útmutatásom, üzenetem a gyerekeknek, az valami olyasmi, hogy az emberi kapcsolatok bonyolultak, és nem kell félni ezt megélni. Ahogy a mesékbe is szeretem beleírni, hogy megéri változni, belátni a hibákat, és bocsánatot kérni.
HVG: Tündérei nem is Barbie babák angyalszárnyakkal, hanem mind zűrösek. Honnan ez a sajátos tündérológia?
G. D.: Az angolszász kultúrában a tündérek néha jók, néha rosszak, nemegyszer megtréfálják az embert, gondoljunk csak a Szentivánéji álomra. Eszembe jutott, mi lenne, ha ennek a mintájára megnéznénk, kitalálnánk, hogy milyen tündérek lakhatnak Budapesten. Már gyerekként is inkább problémás figurákkal tudtam azonosulni. Így lettek az én tündéreim hol öregek, hol kövérek, frusztráltak vagy görcsösek; káromkodnak, tériszonyuk van. De akadnak köztük pocakosak és szakállasok, férfias alkatúak is. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, mert ha túlontúl lerángatjuk őket a földre, akár pocsolyában tapicskoló fehérnéppé is válhatnak.
HVG: Mi történik, ha egy mese túlságosan elvarázsolt?
G. D.: A Csomótündérben a válás témája azzal lesz könnyen fogyasztható a gyerek számára, hogy a témát eltávolítjuk a valóságtól. Az anyát és az apát királylány és királyfi személyesíti meg. Apollónia, az 532 éves tündér egyszer otthon felejti a 38 dioptriás szemüvegét, és véletlenül Menyus királyfi és Panni királylány cipőfűzőjére köti az örökcsomót. A mese azzal végződik, hogy Apollónia elvágja az örökcsomót, és elválnak, mindkettőnek más lesz a párja. Ha a gyerek ezek után összekapcsolja a történetet a valósággal, beszéljük meg vele őszintén. Ha viszont a mese világában akar maradni, hagyjuk meg neki ezt az illúziót. Mivel gyerekenként változó, ki mikor áll készen arra, hogy kibújjon a varázslat hatása alól, figyelek arra, hogy ne legyenek túlságosan elbűvöltek a meséim és az előadásaim. Az élet magától is elég hamar valósággá válik. A csoda esélyét mégis meg kell tartani, mert az időnként a hétköznapokban is megesik.
| Első szerelem |
„Michael Endét máig nagyon szeretem, a Jane Eyre pedig nagyban meghatározta a férfiideálomat, és hogy milyen nő lettem. Alice-től, Pán Pétertől és Pinokkiótól viszont mindig is szorongtam” – meséli a Budapest Bábszínház 35 éves dramaturgja, aki büszke különleges, a világ minden tájáról származó, hatalmas mesekönyvgyűjteményére. Szerencsésnek tartja magát, mert már szülővárosában, Szegeden is „isteni jó” szellemi közeg vette körül. Édesanyja orvos, édesapja szintén az egészségügyben dolgozik, emellett még hobbigeológus is – a kövek nyelvén, piritül, bazaltul és smaragdul is beszélő királyfiról szóló meséjét ő ihlette. A több nagy sikerű mesekönyvet, köztük az Év Gyerekkönyve díjas A Macskaherceg kilencedik élete, illetve az Időfutár című ifjúsági regényfolyamot társszerzőként jegyző író harmadéves egyetemista kora óta vesz részt bábelőadások készítésében, és ír önálló darabokat. Időközben a doktori iskolát is elvégezte, és tanít több egyetemen, többek közt egykori alma materében. „Elsős koromban sétáltam a Színművészeti folyosóján, és szembejött egy felsőbb éves srác, aki a végzős bábosztály vizsgaelőadására készült, és szólt, hogy kellene nekik egy dramaturg. Elmentem, és ott ragadtam. A következő elsőéves bábosztály már lecsapott rám. Aztán lett ott egy szerelem is, ahogy az lenni szokott. Most meg itt vagyok. Valószínűleg nagyrészt azért, mert a bábosok iszonyú jó fejek, közvetlenek, és elképesztően jó a humoruk, ami összefüggésben van a műfajjal, a gyerekkultúrával. Számomra a humor különösen fontos, máshogy nem is lehet túlélni ezt az országot és a rengeteg érzelmi vihart, amit megírok.” |
HVG: Feladja a meseírónak a leckét a mai gyerekek szupergyors tempója?
G. D.: A bábszínházban az a jó, hogy bármi megtörténhet, simán eldobhatod az agyad. Gyorsulni is remekül lehet. A mai gyerekeknél jelentős különbség, hogy bonyolult dramaturgiai szerkezeteket is képesek befogadni. Egy átlagos Pixar- vagy Disney-film tele van flashbackekkel, a történet összevissza ugrál az időben. Egy mai 7–8 éves tökéletesen beszéli, megérti ezt a nyelvet. Még 5 évvel ezelőtt is azt mondtam volna, hogy egy alsós általános iskolásoknak szóló történet lineáris, ma már máshogy gondolom, és máshogy is írok. Persze az óvodásoknál továbbra is fontos ez a fajta történetszövés, nekik még az a kaland, hogy mi a valóság és mi a fikció.
HVG: Mit szól ahhoz, hogy a színikritikusok a kortárs bábszínház megújítójaként emlegetik, aki újra rangot adott a bábszínházi szövegnek?
G. D.: Jó ideje tart a hazai bábműfaj megújulása, csak épp most lett látható az eredmény, ami jórészt az én generációm küzdelme. A bábművészet mindig is megújuló, útkereső műfaj volt. Elég csak Blattner Géza 1920-as, 1930-as évekbeli avantgárd bábos fordulatára gondolni – neki Eisenstein és Picasso voltak a haverjai.
A szocializmusban két irányzat élt: színvonalas, de gyakran erősen didaktikus és szigorúan paravános bábtechnikákra épülő előadások a gyerekeknek, és voltak a felnőtteknek szóló, témaválasztásban és formailag is újító szelleműek. Az Állami Bábszínházban mutattak be először Beckett-darabot, mert azt ott el lehetett rejteni, és azt gondolták, úgyis csak néhányan lesznek rá kíváncsiak. Ráadásul az 1960-as, 1970-es években jelentős írók, mivel máshol nem igazán publikálhattak, felnőtteknek is szóló bábszínházi műveket alkottak úgy, hogy a gyerekeket is komolyan vették.
HVG: Megpróbálnak most túllépni ezen a két örökségen, az erőltetett tanulságon, illetve a rétegműfajiságon?
G. D.: Igen, ezért kortárs szerzőket próbálunk a bábszínházba csábítani. Fontos, hogy a feldolgozott történetek reflektáljanak a mai gyerekek mai problémáira, kérdésfelvetéseire. Nyilván tabutémák is előkerülnek, amelyek ugyanúgy megjelennek a népmesékben és a klasszikus művekben is. Ma nincs aktuálisabb Lázár Ervin Gyere haza, Mikkamakkájánál, amikor Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon befenyíti az egész erdőt, hogy jönnek a pomogácsok, akiktől félni kell. Csak senki sem látott még pomogácsot. Jó ideje játsszuk a harmadikos-negyedikes korosztálynak a Hétfejű Tündért, ami egy fiúról szól, akivel elhitetik, hogy a tündér miatt csúnya, ezért elindul, hogy megölje őt. A mese félelmetes, pedig alapvetően arról szól, hogyan fogadjuk el magunkat. Manapság, amikor már a kilencéves gyerekek is szelfiznek, és leginkább csak a máz, a külsőségek számítanak, ez egyre aktuálisabb.
HVG: Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényéből készült legutóbbi bábszínházi darabja viszont vidám, utazós, kalandos, színes-szagos, állatos előadás. Hogyan lehet ezt a nagyszabású művet kétszer 35 percbe sűríteni?
G. D.: Sok kalandot ki kellett hagyni, de Vernét és a térképészetet nem, mert az velem van gyerekkoromtól. Sokat forgattam a térképet, amikor annak idején apukámmal kirándultunk, és sokszor azt játszottuk, hogy megpörgetjük a földgömböt, rábökünk egy pontra, és elképzeltük, milyen lenne ott élni. Ilyet most is játszunk, csak nem az apukámmal. Nekem máig sikerélmény-kategória mindaz, ami a térképhez és a tájékozódáshoz kapcsolódik. És a Verne-regény kapcsán csoda arról fantáziálni, hogy Phileas Fogg és útitársai a Földet megkerülő versengés során milyen járművel melyik városig mennek el, és hova utaznak tovább. Régi vágyam volt, hogy Vernével foglalkozzunk, és ezzel szerencsére nem voltam egyedül: a próbák alatt a társulat is átment gyerekbe. Amikor a vonat tetején párbajozós jelenetet próbáltuk, mindenki azt érezte, hogy újból 12 éves, és indiánosdit játszik.
HERCSEL ADÉL
Nem várom, hogy Magyar Péter a liberális demokrácia helyreállításának bajnoka lesz, de attól sem félek, hogy Orbán Viktor után újra diktatúrába rántja az országot – mondja Kis János filozófus, a rendszerváltó ellenzék vezető alakja. Szerinte most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Szívbillentyű-megnagyobbodása volt Ujhelyi Istvánnak, így műtőasztalra kellett feküdnie.
Ellenzéki össztűz zúdult a Parlamentben a miniszterelnökre.
Szentkirályi Alexandra csomagtartós túszejtésekről álmodozik, Orbán Viktor pedig már egyenesen azt állítja, hogy a gyerekeink fognak meghalni az ukránok miatt.
