Rost Andrea operaénekes |
„Félénk, visszahúzódó, szégyenlős kislány voltam, de amint felmentem a színpadra és énekelni kezdtem, élveztem a figyelmet, a tetszést, a csillogást” – meséli magáról az operadíva. Négyéves korától a nagyszülei nevelték, a szüleit csak a hétvégéken látta. Tizennégy éves korától jegyezte el magát az énekléssel. Énektanára neheztelt, amikor musical–operett szakra felvételizett a Színművészeti Főiskolára. „Vonzott benne, hogy színészi kvalitást, tánctudást és énekhangot egyszerre igényelt. Mégis hálás vagyok Vámos László tanár úrnak, hogy az utolsó fordulóban kipenderített.” Az operát „eleinte távolinak éreztem magamtól, Renata Scotto Tosca-fellépése azonban lenyűgözött” – indokolja, hogy végül a Zeneakadémiára jelentkezett. Másodszorra vették fel, Bende Zsolt növendéke lett. 1989-ben kezdődött a karrierje, amikor főiskolásként elénekelte a címszerepet Gounod Rómeó és Júliájában az Operaházban. A nagy sikerű indulás magánénekesi szerződést hozott a bécsi Staatsoperbe. A Poppea megkoronázása című salzburgi előadással került Riccardo Muti karmester látókörébe, aki 1994-ben a milánói Scalába szerződtette. A legjelentősebb Verdi-, Puccini-, Mozart-, Gounod-szopránszerepekkel végigturnézta a világot. Partnerként említi Plácido Domingót, Leo Nuccit, José Curát és Luciano Pavarottit. Nyolc évig Budapest és Berlin között ingázott második férjével, Theo Ligthart holland képzőművésszel. 2010 óta itthon él. Harazdy Miklós zongoraművésszel kötött első házasságából született gyermekei közül a lánya operaénekesnek tanult a Zeneakadémián, később a fotóművészet felé fordult. Zürichben élő fia a Tesla cégnél találta meg a számításait. Ő kikapcsolódásként a Budapesthez közeli otthonában a kertimádatának hódol. |

HVG: Mindent és mindenkit alárendeltem a művészi hivatásomnak – mondta korábban. Megsínylették az emberi kapcsolatai?
Rost Andrea: Nem így mondanám. A környezetemnek szolgálnia kellett az elhivatottságomat. Akik nem tették, idővel lemorzsolódtak. A gyerekeim pedig olyannak szeretnek, amilyen vagyok.
HVG: A „body smoking” viseletet, a szadomazó megjelenést is vállalta a Frenák Pállal közös ének-tánc esten. Elege lett a szabálykövetésből?
R. A.: Próbálok kitörni az operaénekesekről kialakult sztereotípiákból, a három sor gyöngy, beállás, dekoltázs kliséjéből. Idolom és példaképem, Maria Callas „csúnya” hangokat is elő mert venni a torkából, amikor a karakter azt megkövetelte.
HVG: Pasztellfinom, harmonikus külsejének megfelelően visszafogott, vagy azért dúlnak a mélyben indulatok?
R. A.: Egy Vezúv van a lelkemben, ami drámai helyzetekben természetesen kitör a színpadon. Néha az életben is elfogy a türelmem, és drama queen vagyok, de szerintem sokkal jobb kiereszteni az érzelmeket, mint lefojtani.
HVG: Pályafutása legizgalmasabbnak, legnőiesebbnek tartott szerepétől, Salométól visszalépett. Nem tart attól, hogy szeszélyes, kiszámíthatatlan hírét kelti?

R. A.: Erénynek tartom a mai világban, hogy valaki akkor is mer nemet mondani, ha megkövezik érte: nem pár nappal, hanem másfél hónappal a premier előtt léptem vissza. A lelkem kívánta a szerepet, de a torkom nem. Vicces módon, amikor valaki Salomét énekli, még a szakma is arra vár, hogy eltáncolja.
HVG: Lírai szopránként az áldozati szerepkörre „szakosodott”, a Toscával átigazolt drámai hősnőnek. A korral jobban igényli a női dominanciát?
R. A.: Szeretném, ha a XXI. században a női energiák erősödnének a kétezer éves férfidominancia, a maszkulin erőből teremtés helyett. Az Atya és a Fiú után most már jöjjön a Szentlélek, a lelki töltődés.
HVG: Sztárallűrök, hisztérikus megnyilvánulások témában hogy áll?
R. A.: Kizárólag olyan allűrjeim vannak, amik azt szolgálják, hogy jól tudjak teljesíteni. Ha megérkezem a színházba vagy a koncertterembe, legyen nyugodt szobám, ahol felkészülhetek, várjon felhangolt zongora, némi víz, esetleg gyümölcs. Előfordult, hogy elmentem egy koncertről, mert a zongora hamis volt. Aki ezt szóvá teszi, arra rögtön rásütik, hogy hisztis.
HVG: Miért függesztette fel 2012-ben az MMA-tagságát, és miért lépett vissza 2018-ban?
R. A.: Akkoriban is, ahogyan most is, mélyen egyetértek azokkal a gondolatokkal és nyilatkozatokkal, amelyeket Novák Ferenc, Bukta Imre, Cserhalmi György és sokan mások tettek. Ettől teljesen függetlenül ezekben az években a szerződéseim, a felkéréseim főként külföldre szólítottak, és nem tették lehetővé az aktív közreműködésemet. 2015-től már elsősorban itthon vállaltam fellépéseket, a 2017-ben megválasztott új MMA-vezetőség elképzeléseivel szimpatizálok, ezért a – korábban felfüggesztett – tagságomat 2018-ban megerősítettem.
HVG: Tíz napot töltött Nepálban, egy buddhista meditációs központban folytatott spirituális gyakorlatokat. Megvilágosodott?
R. A.: Megnyugvásra, kapaszkodóra volt szükségem. Némi tudásszikrát hoztam magammal Nepálból, de ettől még nem lettem Buddha, aki egy fa törzsénél ülve az élet értelméről meditál. Azt is ott tanultam meg, hogy a matériához ragaszkodás az egyik legnagyobb fájdalomforrásunk.
HVG: Japán szinte a második otthona, ott van a legnagyobb külföldi rajongói köre. Régi álma, hogy az új császár beiktatásán énekelhessen. Lát rá esélyt?

R. A.: Évek óta visszajárok fellépni és tanítani a Kirisimai Fesztiválra, amelynek az elnöke Cucumi Cujosi kiváló csellista, a császári család barátja. Megkérdezem majd őt, lát-e esélyt erre. Érdekes összefüggésnek tartom, hogy harminc év után köszön le a mostani császár, harminc éve vagyok a színpadon, az utódja pedig velem egyidős. Nagyon tisztelem a japán kultúrát, a szertartásokat, az öltözködési, étkezési szokásokat. Több mint rokonszenv, amit érzek.
HVG: A társadalmi szerepvállalás jegyében segíti jószolgálati nagykövetként a Pető Intézetet?
R. A.: Amit hivatalosan társadalmi szerepvállalásnak neveznek, nem egyéb, mint hogy az embernek jó szíve van, szeret adni, érzékeny mások fájdalmára, elesettségére.
HVG: Az ékszertervezésben a luxus szeretete mutatkozik meg?
R. A.: Vonz minden, ami szép, minőségi, időtálló. Erre mondják azt, hogy luxus. Az ékszerben a csillogás vonzott. Egy magamfajta énekesnő szereti, ha valami nem talmi. Nem kell fél kiló gyémánt, elég egy pöttynyi is, csak igazi legyen.
HVG: A zárt körű Rost30 Gildától Toscáig hangverseny után Orbán Viktor posztolta közös fotójukat a Facebook-oldalán. Jó viszonyt ápol a hatalommal?
R. A.: Közös emlék köt össze a miniszterelnök úrral. Huszonöt éve a scalabeli debütálásomon is ott volt Göncz Árpád társaságában. Az ország első embereként a tiszteletét fejezte ki azzal, hogy Trump elnökkel való találkozója előestéjén eljött a feleségével a koncertre. Az egész pályám a politikától függetlenül alakult. Szabad művész vagyok.