„Köszönöm a döntéshozók bizalmát és a társulat támogatását. Amennyi erőt ad ez a támogatás, akkora felelősséget is ró rám” – kezdi Rudolf Péter a Színház Online-on megjelent nyilatkozatát.
Hangsúlyozza, hogy kivételes megtiszteltetés a Vígszínház igazgatójának lenni, de hozzáteszi, ezek most nem lehetnek az öröm pillanatai. „Túl sok fájdalom, túl sok indulat tört felszínre az elmúlt hetekben. Abban reménykedem, hogy minden, ami most történik a színházi szakmában és a világban, az tisztulást hoz, katarzist.”
Arra is kitér, hogy sem a színház, sem a világ nem lesz már ugyanolyan, mint annakelőtte. Nem tudhatjuk, mikor áll vissza a rend, mikortól tehetjük újra a dolgunkat.
„Örülni majd csak akkor lesz okom, okunk, ha újra felmegy a függöny, ha teltházak előtt tudunk megharcolni szereppel, önmagunkkal. Ha újra béke lesz bennünk és a világban. Addig is, teszem a dolgom, és minden erőmmel azon leszek, hogy a Vígszínház készen álljon az újraindulás pillanatában.”
