szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Demeter Szilárd az általa benyújtott, közel 25 milliárdos forrásigényű magyar könnyűzenei stratégiáról, regionális kreatívközpontokról és az általa elképzelt úgynevezett társadalmiasításról beszélt egy podcast adásban. Arra is kitért, hogy nem őszinték a fővárosi, elit közönségnek tartott könyvbemutatók, és megmagyarázta, hogy szerinte miért kockázatosabb egy szabadtéri koncert, mint egy focimeccs.

A Wanted közel egyórás podcastjának vendége volt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, illetve a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztos. Leginkább most utóbbi minőségében szólalt meg, de - mint arra később kitérünk még - azért irodalomról is szó esett. Interjújának apropóját az adta, hogy nemrég nyilvánosságra kerültek az általa benyújtott döntéselőkészítő anyag, a Magyar Könnyűzenei Stratégia egyes részeltei, például az, hogy szerinte a hazai zeneipart 5 év alatt 24,5 milliárd forint ráfordításával lehetne megreformálni.

Még mielőtt a podcastban kitértek volna a stratégia boncolgatására, megkérdezték Demeter Szilárdot Gulyás Gergely nagy visszhangott kiváltott szavairól, miszerint a focimeccsekkel szemben zenés rendezvényeket azért nem lehet tartani, mert az alkoholfogyasztás miatt a koncertezők kevéssé tartják meg a távolságot. Demeter virulógusokkal beszélt erről, és - mint az adásban elmondta - a szakemberek szerint azért biztonságosabb egy focimeccs, mint egy koncert, mert az előbbin ültetett nézőtér van, nincs dühöngő, mindenkiről pontosan tudni lehet, hogy hova szól a jegye, és mivel a stadionok egy része be van kamerázva, a kontaktkutatás is egyszerűbb, ha valakiről esetleg kiderül, hogy szuperhordozó.

"Én erre azt tudtam mondani, hogy jó, akkor rendezzünk koncerteket stadionokban. Az is megoldás, mert akkor nincs dühöngő, mindenki ül, kontaktkutatást meg lehet csinálni. Ebben szerintem van értelem, csak nyilván a stadionfenntartókat nehéz lesz meggyőzni arról, hogy az újrafüvesítés költségeit nem az állam állja" - kommentálta a problémát a miniszteri biztos.

Minek kell a könnyűzenének stratégia?

Demeter Szilárd kiemelte, hogy a Magyar Könnyűzenei Stratégia azért jó, mert valamivel meg kell indokolni az adófizetőknek, hogy miért adjanak milliárdokat a hazai zeneipar támogatására. Demeter egyik érve, hogy a magyar könnyűzenét egész egyszerűen nem veszik komolyan, pedig nagy tudású zenészek dolgoznak benne, akiknek kijárna végre a tisztelet. Azzal is kell valamit kezdeni, ha komolyan vesszük a kultúrpolitikát - tette hozzá -, hogy a fiatalok jelentős része a film mellett a zenén keresztül fogyaszt egyedül kultúrát, tehát a zenei nevelésre nagy hangsúlyt kellene fektetni a jövőben. Azt is hozzátette, hogy szerinte egységesíteni kéne a kulturális ÁFA-t, mert most az van, hogy míg fesztiváloknak jár az adókedvezmény, addig kluboknak nem, vagy míg a hanghordozón kiadott hangoskönyv kedvezményes, addig a streamelt 27 százalékos ÁFA-val terhelt.

Az elsődleges feladat azonban az egyébként basszusgitározó Demeter elképezlése szerint az infrastruktúrafejlesztés, vagyis - ahogy ő fogalmaz - a társadalmiasítás. Ez azt jelenti - mondja -, hogy minél szélesebb rétegek számára kell elérhetővé tenni valamit. Ha zenéről beszélünk, akkor próbatermeket kell biztosítani országszerte, a művelődési házakat meg kell nyitni a zenekarok előtt, hogy próbálni tudjanak, vagy koncertezni.

"Lehetővé kell tenni a zenélést, és ahhoz, hogy a zenei nevelés megvalósuljon, járási szintekre lebontott zenei képzésben gondolkodtunk elsőként. (...) Kárpát-medencei méretű tehetségkutató-rendszert képzeltünk el, regionális ökoszisztémában megmutatkozási lehetőségeket" - fogalmazott.

Tartalomgyárakban állítanák elő a regionális zenei kultúrát

Megosztotta nagy vízióját is a regionális központokra osztott hálózatáról. Szerinte elsősorban nem egy új Petőfi Rádiót kéne létrehozni országos frekvencián, amely innovatív szemlélettel ismét minőségi könnyűzenét sugározna (ahogy az a régi időkben történt), hanem "kreatív központokat, tartalomgyárakat" kéne megalkotni. Ezt Demeter Szilárd így fejtette ki: "Mi nem rádióban, meg nem honlapban, magazinban, meg Youtube-csatornában gondolkodunk, hanem abban, hogy ezeknek az együtteséből, regionális együttműködések keretében létre kéne hozni egy regionális hálózatot, minden régióra leképezve létrehozni különböző platfromokat, amik egymást erősítik. Utaztatott tartalmakban gondolkodunk, hogy kialakítanánk ezeknek a regionális médiakomplexumoknak országos sávokat, amikor ugyanaz szólna mindenhol. (...)

Megnézzük, hogy melyik régióban milyen típusú médiumok vannak már, milyen rádiók, kikkel lehet együttműködni. Azt mondhatnánk, hogy akkor most van egy ilyen regionális központ, mondjuk a Kelet-Magyarországi Kreatív Központ, ami begyűjti ezeket a kreatív tartalmakat. Benne van a stratégiában, hogy mi masszívan megtolnánk az audiovizuális tartalmak gyártását, ezeket regionális szinten kell először strukturálni, majd ezeket a kis központokat összekapcsolni egy hálózatba, és ezután utaztatni a tartalmakat, tehát, mondjuk, amit Debrecenben állítanak elő, és meghallgatják délután 4-kor, utána aztán 6-kor már a győriek is átvegyék, mert mondjuk, annyira jó, hogy muszáj leadni azt a koncertfelvételt. (...) Tartalomgyárakban gondolkodunk, és a tartalmakat, az MTI-modell alapján, szabad rablásban bárki leközölheti."

Majd leszögezte, hogy egy új rádiócsatorna vagy a Petőfi Rádió megreformálásának terve nem igazán van napirenden: "nem venném magamnak azt a jogot, hogy belenyúljak a közmédia bármely csatornájának a szerkesztésébe, nem az én feladatom. "

A zenét felfejleszteni, az irodalmat meg le?

Szóba került az is, hogy míg Demeter azt szeretné elérni, hogy a könnyzene terén vidéken, akár egy kis faluban is edukáltabbak legyenek az emberek, és ne csak a "Bunyós Pityura" akarjanak mulatni, addig az irodalom népszerűsítését illetően más irányokat képzel el. Mint kifejtette: "A kortárs magyar irodalom jelentős része elvált az olvasójától. Magukra hagytuk azokat az olvasókat, akik nem az elit részei vagy nem a fővárosban élnek. Biztonsági játék az, ha a PIM-ben tartunk könyvbemutatót, mivel a PIM-ben mindenki hazudik mindenkinek, ez az elitkultúra. Nem tudsz olyan könyvbemutató tartani, hogy valaki azt mondja, borzasztóan unalmas verseket írsz, hanem azt fogják mondani, hogy, 'hű de fasza verset írtál, nagy vagy öcsém'. Miközben, ha kimész vidékre, - nekem ez a vidékezés nagyon nem tetszik - , tehát ha Budapesten kívülre mész, és ott találkozol a közönséggel, ők őszintébben reagálnak. Az elején kíváncsiak, de ha unalmas, amit csinálsz, akkor azt elkezdik látványosan unni. Látod, hogy a sisakrostély leereszkedett, rég elvesztetted őket. Jót tenne a magyar irodalomnak, ha kimenne olyan olvasókhoz, akik nem azt a kódot, nyelvet beszélik, amit Budapesten megszoktunk."

Azt a kérdést kissé megkerülte, hogy de miért nem lehetne inkább az irodalom terén is edukálni az embereket - ahogy azt a zenében is elképzeli. "Ki kell vinni ezeket az embereket (az írókat - a szerk.), és meg kell mutatni. Van rengeteg költőnk olyan, hogy én sem értem, mit akar írni, nem értem, mit akar mondani. Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok a hülye, vagy nem mond semmit. És ez csak éles helyzetben (értsd: vidéki író-olvasó találkozókon - a szerk.) fog kiderülni".

A teljes podcastot itt lehet meghallgatni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!