A poptörténeteket néha forgatni kell, kicsit élezni, szépíteni vagy csúnyítani, hogy végül kijöjjön belőlük egy rendes sztori, egy tisztességes életrajzi film, vagy egy erős könyv. Tina Turner életét nem kell, és sosem kellett fűszerezni, az ő személyes útja és a pályafutása enélkül is kész regény.
Már a gyerekkora sem volt egyszerű. Az Anna Mae Bullock néven anyakönyvezett énekesnő 1939-ben született, a család a Tennessee-i Nutbushban élt (a településről meg is emlékezik egy Ike & Tina Turner-dal, amit aztán szólóban is feldolgozott), apja mezőgazdasági munkásként dolgozott. Később, amikor a második világháború alatt a szülők egy fegyvergyárban kaptak munkát, őt és két nővérét „szétosztották” a rokonság között. Anna a nagyszülőkhöz került, aztán a család a háború után visszaköltözött Nutbushba. Az anyja néhány évvel később elhagyta a családot, elmenekült bántalmazó férje elől, aki hamarosan újraházasodott, a gyerekek pedig ismét elkerültek otthonról, ezúttal anyai nagyanyjukhoz, akinek a halála után Anna ismét odébb állt, és akkor már anyjához költözött St. Louisba.
Itt indult Tina Turner zenei pályája. Egy helyi klubban látta későbbi férje, Ike Turner Kings Of Rhythm nevű zenekarát, aminek aztán tagja is lett. Első lemeze az 1958-as Box Top, amin Little Ann néven szerepel többek közt a férje társaságában. Tina Turner néven először két évvel később, 1960-ban szerepelt az A Fool In Love című dalban, amit Ike Turner eredetileg egy másik énekesnek írt, ám végül a későbbi Tina énekelte el azt. A névadást a dalt kiadó lemezcég, a Sue Records vezetője javasolta, aki felismerte az énekesnő kiemelkedő tehetségét, és azt is mondta Ike Turnernek, hogy Tinát helyezze a koncertjei fókuszába. A Tina Turner nevet egyébként Ike Turner választotta, a Queen Of The Jungle képregény Sheena nevű figurája nyomán. Egyből le is védette a nevet, hogy ha Anna esetleg távozna, más is használhassa azt.
Tina Turner 1985-ben
AFP / Paul Cox / NurPhoto
Turner megfogadta a tanácsot, mármint, hogy innentől Tina legyen a sztár. Megalakult az Ike and Tina Turner Revue, amelyben Ike Turner inkább már csak a háttérben szerepelt. A nagyobb sikerek a hatvanas évek második felétől jöttek, ekkor készült el a River Deep – Mountain High kislemez az őrült-zseni producer, Phil Spector irányításával, melynek angliai sikere nyomán a Rolling Stones előzenekarnak hívta Turneréket 1966-os brit turnéjára. 1967 újabb mérföldkő, nem csak Tina Turner, hanem az egész popkultúra történetében: Tina volt az első női popzenész és az első fekete előadó, aki a Rolling Stone magazin címlapjára került. 1969-ben ismét a Stones-szal turnéztak, ezúttal az Egyesült Államokban, ezzel hazai népszerűségük is jelentősen megugrott. Legnagyobb sikerüket a Creedence Clearwater Revival Proud Maryjének feldolgozásával aratták, ezért Grammyt is kaptak.
A hetvenes évek közepére – miközben a produkciójuk szárnyalt – Tina és Ike kapcsolata tarthatatlanná vált. Ike Turner durva kokainfüggőségbe csúszott, többször megverte az énekesnőt, aki egy újabb eldurvult vita után 1976. július 1-én 36 centtel és egy bankkártyával meglépett abból a dallasi hotelből, ahol megszálltak. Egy hónappal később a válást is kimondták. Ike Turnerrel, aki 2007-ben drogtúladagolásban halt meg, soha többé nem váltott egy szót sem, csak a nevét tartotta meg. Még akkor sem álltak egy színpadra, amikor 1991-ben együtt kerültek be a rock halhatatlanjai közé, Ike ugyanis éppen börtönben ült kábítószerbirtoklásért.
Az évtized második fele csendesebb időszak a pályáján, fellépéseivel próbált a felszínen maradni, koncertezett többek közt Las Vegasban, lemezeket is adott ki, próbálta meglovagolni a diszkóhullámot, de nem kavart különösebb hullámokat. Olykor munkát vállalt, vagy segélyen élt, hogy képes legyen eltartani gyerekeit.
AFP / DDP / MICHAEL GOTTSCHALK
A nagy visszatérés a nyolcvanas évek elején jött. Az első jel a Let’s Stay Together című Al Green-feldolgozás volt, ami a listákra került, de az igazi nagy durranás az egy évvel később megjelent Private Dancer című nagylemez lett. John Carter, a Capitol lemezkiadó munkatársa a cég ellenállása ellenére nagyon hitt abban, hogy újra lehet indítani Tina Turner pályafutását, és ezért meg is tett mindent. Végül igaza is lett.
Összerántott egy csomó neves producert és zenészt, többek közt Rupert Hine-t, Terry Bittent, Martyn Ware-t, az akkor menő újhullámos Heaven 17 tagját, végül, de nem utolsó sorban Mark Knopflert, a Dire Straits vezérét, aki megírta a lemez mindent vivő címadó dalát.
Tina 45 éves volt ekkor, mások ilyenkor abbahagyják, ő egy elképesztő, új karriert épített szinte a nulláról.
Tina Turner ezzel a lemezzel azonnal a reflektorfénybe került. Az album az óceán mindkét oldalán top5-ös lemez lett, Amerikában ötszörös platina, több mint 10 millió fogyott el belőle világszerte, a Grammyn az év nagylemeze lett. Ugyanebben az évben duettet énekelt David Bowie-val, és bár a Tonight című nagylemez Bowie pályafutásának kevésbé sikerült darabjai közé tartozik, a közös szám, a lemez címadó dala sláger lett.
A nyolcvanas évek második felében ugyanez a lendület vitte tovább: jól sikerült lemezek jöttek, albumonként mindig legalább két emlékezetes dallal, amik maradtak a Private Dancerrel jól kitalált popos-rockos-soulos vonalon. 1986-ban jelent meg a Break Every Rule olyan slágerekkel, mint a Typical Male vagy a What You Get Is What You See, majd három évvel később a Foreign Affairs, rajta többek közt a Steamy Windows és a The Best. Közben a film világa is felfedezte, szerepelt az 1985-ös Mad Max-filmben, aminek a betétdalát, a We Don’t Need Another Herót is ő énekelte el. Ugyanabban az évben ott volt a Live Aiden is, amelynek egyik legnagyobb pillanata volt a Mick Jaggerrel közös fülledt duettje.
A kilencvenes években már csak két nagylemezt jelentetett meg, az évtized végén, a kétezres évek elején be is jelentette visszavonulását, ám azért még itt is voltak fontos pillanatok. 1993-ban film készült az életéről, ami az egyik nagy slágere nyomán a What’s Love Got to Do With it címet kapta, de dolgozott a U2-val is az egyik legemlékezetesebb Bond-filmdalon, a GoldenEye-on. Egy évvel korábban, 1992 februárjában, a Fidesz pécsi kongresszusán is előkerült a neve: "Polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrozek és Esterházy, a Muzsikás együttes és Tina Turner", mondta Orbán Viktor kongresszusi beszédében.
A kétezres és a kétezertízes évek, annak ellenére, hogy 2008-ban egy rettentően sikeres jubileumi turnén vett részt, inkább már csak az összegzés ideje volt. Készült egy Tina című musical az életéről – volt miből dolgozni – és 2018-ban Grammy életműdíjat kapott, 2021-ben pedig szólóelőadóként is beiktatták a Rock and Roll Hall Of Fame-be.
Tina Turner 2013-ban másodszor is házasságot kötött. Ahhoz az Erwin Bach nevű német zeneipari szakemberhez ment feleségül 27 év együttélés után, akit még 1986-ban ismert meg úgy, hogy Bach volt az az ember, akit Tina európai lemezkiadója, az EMI az énekesnőt fogadni és üdvözölni küldött a düsseldorfi repülőtérre. Ike Turnertől és még egy korábbi kapcsolatából, a Rhythm Kings zenekar egyik tagjától egy-egy gyermeke született. Raymond Craig 2018-ban, 60 évesen öngyilkos lett, Ronnie Turner 62 évesen 2022-ben halt meg vastagbélrákban.
Tina Turner május 24-én hosszan tartó betegség után, 83 évesen, svájci otthonában érte a halál. 2013 óta svájci állampolgár volt, amerikai állampolgárságáról lemondott.
