A mechanizmust egy egereken végzett kísérlet során fedezték fel. A rágcsálók jobb mancsába egy gyulladást kiváltó vegyületet fecskendeztek be. A kutatók vékony tűket helyeztek be az egerek térdének középvonala alá, a közismert akupunktúrás pontban. Fél óráig ötpercenként finoman megforgatták a tűt, mintha szabványos akupunktúrás kezelést végeznének.

A művelet alatt és közvetlenül utána a tűt körülvevő szövetekben lévő adenozin szintje 24-szeresére ugrott. Az egerek diszkomfort érzése – melyet a rágcsáló érintésre és hőre adott reakcióidejével lehet lemérni – kétharmadával csökkent. Ugyanezt a kísérletet olyan egereken is elvégezték, akikben genetikai módosítás következtében hiányzik az adenozin. Az akupunktúra semmilyen hatást sem gyakorolt, és az egerek diszkomfort érzése nem csökkent.

A kutatócsoport ezt követően egy adenozinszint-növelő szerrel kísérletezett. A kutatók egy leukémia elleni gyógyszert adtak az egereknek, amely megnehezíti a szövetek számára az adenozin eltávolítását. Ennek következtében az izmokban megnőtt az adott molekula szintje, ami közel háromszorosára emelte az akupunktúra hatásának időtartamát.

„Az akupunktúra már négyezer éve közismert orvosi kezelésnek számít a világ bizonyos részein, de mivel eddig nem sikerült teljesen megérteni, sokan még mindig szkeptikusan viseltetnek iránta” – nyilatkozta a kutatást vezető Maiken Nedergaard, a New York-i Rochester Orvostudományi Központ kutatója.

A korábbi kutatások inkább az akupunktúra központi idegrendszerre gyakorolt hatását vizsgálta, nem pedig azt, hogyan hat a perifériás idegrendszerre. A központi idegrendszerben az akupunktúra jeleket hoz létre, melyek hatására az agy erős fájdalomcsillapító vegyületeket, endorfinokat termel.

A tanulmány a Nature Neuroscience folyóiratban olvasható.