Veleszületett szívhiba miatt már újszülötteknek is szüksége lehet operációra, de azért a legtöbbször a korosodó felnőtteket operálják a szívsebészeti osztályokon. A műtétet javasoló orvosoknak a beavatkozás előtt mérlegelni kell, hogy milyen a várható eredménynek és a kockázatnak az aránya: operáció csak akkor jöhet szóba, ha a remélt eredmény lényegesen nagyobb, mint a kockázat.

Nyilvánvaló, hogy azonnali életveszély esetén a sebész késedelem nélkül nekivág a műtétnek, de az esetek többségében van idő a mérlegelésre. A hetvenévesnél idősebb betegek esetében a szívsebészeti beavatkozások előtt Kanadában igen részletes vizsgálatokra van szükség a páciens várható műtéti teherbírásának fölmérésére. Ezek a műszeres beavatkozások azonban időigényesek és költségesek. Nem ritka, hogy a műtét előtti vizsgálatok tovább tartanak, mint az operáció és az utókezelés együtt.

Jonathan Afilalo és munkacsoportja azt vizsgálta, hogy a leggyakoribb időskori szívműtétek előtt az egyik legegyszerűbb terhelési próba, a gyaloglás önmagában mennyire alkalmas az operáció kockázatának fölmérésére. A kutatók 131 idős beteg sorsát követték a műtét szükségességének eldöntésétől az operáció utáni hazamenetel időszakáig. A betegek átlagos életkora 76 év volt, de valamennyien idősebbek voltak hetven évesnél.

A betegek teherbírását úgy vizsgálták, hogy mérték: öt perc alatt a kórházi folyosón hány métert tettek meg, saját, megszokott tempójukban gyalogolva. Lassúnak azt vették, akinek öt méter megtételére hat másodpercnél több időre volt szüksége. A betegek 46 százaléka ment lassan a műtét előtt, ezek többsége nő volt és cukorbeteg.

Az eredmények azt mutatták, hogy az egyszerű, műtét előtti mérés érzékenyen jelezte a szívműtétre váró betegek operáció utáni életkilátásait.