„A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy akikre jellemzőbb a klausztrofóbiás szorongás, azok általában túlzottan érzékenyek az őket körülvevő személyes térre” – mondta Stella Lourenco, pszichológus, a kutatás vezetője. A kutatás jelenlegi fázisában még nem tudják, hogy a térérzékelésben bekövetkezett torzulás váltja-e ki a klausztrofóbia érzetét, vagy éppen fordítva, a klausztrofóbia következtében válik valaki érzékenyebbé a személyes térre. Mindkét lehetőség elképzelhető – tette hozzá a pszichológus.

Bizonyos fokig időnként minden ember megtapasztalja a klausztrofóbiát, de a szorongás mértéke nagyon eltérő lehet. Az emberek körülbelül 4 százaléka szenved erős klausztrofóbiától, amely pánikrohamot okoz, ha egy szűk alagúton haladnák át, vagy például liftbe szállnak.

A kutatás azért fontos, mert, ha megértjük, hogy mik azok a körülmények, amelyek a klausztrofóbia kialakulásához vezetnek, akkor hatékonyabb terápiákat tudunk kidolgozni a bezártság érzésének leküzdésére – mondta Matthew Longo, a Londoni Egyetem pszichológusa, a tanulmány társszerzője. A klausztrofóbiát korábban gyakran hozták összefüggésbe valamilyen traumatikus élménnyel, de ma már tudjuk, hogy a szűk helyen jelentkező traumatikus élmény nem okoz teljes klausztrofóbiát – fogalmazott a pszichológus, aki a kutatások során arra jutott, hogy az alapvető térérzékelés és bezártság érzése között viszont egyértelmű összefüggés van. 

Lourenco és Longo a vizsgálatok során bebizonyította, hogy a klausztrofóbiás emberek a torzult térérzékelés miatt rendszerint alulbecsülik a vízszintes távolságokat, míg az akrofóbiás, más néven tériszonyos emberek általában rosszul mérik fel a függőleges távolságokat. 

A tanulmány részleteit a Cognition című folyóiratban publikálták.