Az 1980-as évektől tapasztalható a túlsúlyosok, az elhízottak és a kórosan elhízottak számának folyamatos gyarapodása. Az elhízás a világ fejlettebb részén népbetegségnek számít, ennek minden társadalmi és egyéni következményével: a szív- és érrendszeri, a légző- és a mozgatórendszeri, a daganatos és az anyagcsere-betegségek (diabétesz, magas vérzsírszint, máj-, epe- és hasnyálmirigy-betegség, köszvény) és a depresszió egyre gyakoribb előfordulásával. A népegészségügyi statisztikai adatok az Európai Unióban és Magyarországon is erre utalnak: a 15 év feletti népesség több mint felének az optimálisnál magasabb a testsúlya, tehát túlsúlyos, s minden ötödik felnőtt elhízott.

Az egészséges testtömeg elérésére számos mód kínálkozik. A diéták közül az utóbbi időben előtérbe kerültek a magas fehérjetartalmúak, amelyek általában csökkentett szénhidráttartalmúak is. A kutatási adatok alapján a táplálkozástudományi szakemberek egyetértenek abban, hogy a fehérjedús étel alacsony glikémiás indexű szénhidrátokkal társítva jelenti talán a leghatékonyabb módszert az egészséges testsúlycsökkentésre. A kutatás eredményeit az Európai Unió is elismeri.

A legújabb eredmények a DIOGENES nemzetközi vizsgálatban születtek, illetve születnek, s ezekről az Európai Obesitas Kongresszusokon is beszámolnak. E kutatások eredményei alátámasztják, hogy a vizsgált módszerek közül a magas fehérjetartalmú és alacsony glikémiás indexű (azaz lassan felszívó szénhidrátokat tartalmazó) bizonyult nem csak rövid, hanem hosszú távon is eredményesnek. Míg az Egyesült Államokban 20 éven keresztül vizsgálták mintegy 82 ezer ápolónő táplálkozási szokásait, s azt tapasztalták, hogy akik a szénhidrátszegény, fehérjegazdag ételeket preferálták, azoknál az elhízással kapcsolatos szövődmények kialakulásának kockázata 30 százalékkal csökkent.