Az endometriózis előfordulási gyakoriságot csak becsülni lehet, a fogamzóképes nők 10-15 százaléka, a meddő betegek 25-50 százaléka lehet érintett. Azoknál a nőknél, akik nőgyógyászukat alhasi panaszokkal keresték fel, az endometriózis előfordulását 15-20 százalékban bizonyították. A betegség felismerését nehezíti, hogy a tünetek más betegségre is utalhatnak – petefészekrák, petefészekciszta, vastag- és végbélrák, mióma –, és már néhány csomó is okozhat elviselhetetlen fájdalmat és kiterjedt elváltozás mellett is lehet panaszmentes a beteg.

Az endometrium a méhet belülről bélelő speciális hámszövet, nyálkahártya. Bizonyos esetekben ez a szövet nemcsak a méhtest belső felszínén található meg, hanem a méh üregén kívül is, ahol komplikációkat okoz. És a legváltozatosabb helyeken előfordulhat. Noha az endometriózis okát ma sem ismerjük pontosan, de számos elképzelés létezik a betegség kialakulásáról. Legvalószínűbb, hogy a különböző tényezők együttesen vezethetnek a betegséghez.

A transzplantációs elmélet szerint a menstruáció során a méh belső faláról levált nyálkahártya darabkák a petevezetőkön keresztül kijutnak a hasüregbe, ott megtapadnak és növekedésnek indulnak. Egy másik elgondolás azt feltételezi, hogy a méhnyálkahártya szövetek a méhüregből a vér- és nyirokkeringés útján terjednek a test különböző részeibe. Így magyarázzák az olyan szokatlan helyeken talált méhnyálkahártya csomókat, mint a szem vagy az agy.

A genetikai elmélet azt feltételezi, hogy vannak olyan családok, akiknél az endometriózisra hajlamosító gén játszik szerepet a betegség kialakulásában. Ezt az elméletet bizonyítja az a tény, hogy tízszer nagyobb a megbetegedés esélye, ha egyenes ágon volt endometriózisos nőrokon. A közvetlen terjedés hívei szerint nemcsak higiénés oka van annak, hogy menstruáció idején nem javasolt az együttlét. Az orgazmuskor bekövetkező összehúzódások és a mozgás, a mechanikus erő a hüvelyben elősegíti a levált méhnyálkahártya darabkák vándorlást, rossz helyen történő megtapadását.

Kivizsgálás: ultrahang, CT, MR

Noha a tapintásos vizsgálatot ki lehet egészíteni a képalkotó módszerekkel, biztos diagnózis csak a szövettani eredmény ismeretében állítható fel. Laparoszkópos műtéttel, apró nyíláson keresztül át lehet tekinteni a hasüreget, mintát lehet venni a csomókból, illetve el lehet azokat távolítani. Ha a beavatkozás nem jelentett teljes megoldást a betegségre, gyógyszeres utókezelés indokolt. Bizonyos esetekben szükség lehet radikális műtétre is.

Megoldást jelenthet, ha legalább hat hónapig meggátolják a peteérést – hormonális, gyógyszeres kezelésekkel –, hogy ne jelentkezzen menstruáció, így a rendellenes helyen lévő méhnyálkahártyák visszafejlődhetnek, elsorvadhatnak, és ezzel megszűnnek a panaszok. Ettől azonban tartanak a betegek, a mellékhatásként jelenetkező súlygyarapodás miatt.