Kiverte a biztosítékot a német feministáknál a Ferrero rózsaszín meglepetéstojása. Egy ideje a kedves szülők, ha nem akarják, hogy vattacukor felhőkön lebegő lánykájuk csalódott képpel csomagolja ki a műanyag burokból az ezredik összeszerelhető kisrepülőgépet, pink színű tojást is vásárolhatnak, amiből garantáltan csajos ajándékok kerülnek elő: falatnyi sortban pompázó karcsú tündérlánykák hosszú hajjal, még hosszabb lábakkal. A feministák számára maga a megtestesült szexizmus, amellyel visszakényszerítik a kislányokat a hagyományos női szerepekbe, csakúgy, mint a LEGO lányos verziója, hogy a Barbie-kat ne is említsük.

Csak lányoknak...

freitag.de

Tény és való, ha kinyitunk egy játékkatalógust, a kislányoknak szánt oldalakat valóban elönti a rózsaszín nyál, de talán annyira nem kellene ettől kiborulni, mint ahogy azt a Pinkstinks mozgalom követői teszik. Jelmondatuk a sokak által felkapott Think Pink! (kb.: láss rózsaszínben) szlogenre rímel, csakhogy ellenkező előjellel: a rózsaszín bűzlik.

A 2009-ben Angliában alakult társaság célja, hogy harcoljon minden olyan termék, reklám és marketingakció ellen, amely a gyerekeket a hagyományos nemi sztereotípiák felé tereli. Szerintük a játék- és divatszakma valamint a jelek szerint az édességgyártók törekvése, amellyel a kislányok elé piszkafalábú rózsaszín tündérkéket állítanak példaképül, nagyban hozzájárul egyebek mellett az énképzavarok és a fiatalkori étkezési problémák kialakulásához.

Ezért aztán minden eszközzel küzdenek, hogy megakadályozzák a gyerekszobákban dúló nemi diszkriminációt: a meglepetéstojás gyártója ellen például aláírásgyűjtő akciót szerveztek, de kampányoltak, méghozzá eredményesen, más cégek tevékenysége miatt is. Így sikerült átalakíttatni egy nagy londoni játékforgalmazó katalógusát, amelynek csinos rózsaszín konyhájában a szokásos kislány mellett immár egy mosolygós kisfiú is szorgoskodik, de a Marks & Spencer és a C&A szintén kénytelen volt újragondolni miattuk marketingstratégiáját.

S hogy mi erről egy olyan országban felnőtt lányos anya véleménye, ahol az ötvenes években nem a fűzőbe préselt, abroncsos szoknyás, babaházba visszavonult csinibaba, hanem a traktorosnő volt a példakép? Talán nem eszik olyan forrón a kását. Kétségtelenül zavaró, ha a kedves, ám kissé szenilis szomszéd néninek ezredszer kell elmagyarázni, hogy a zöld babakocsiban világoskék rugdalózóban szendergő újszülött a ruhája színe ellenére nem kisfiú, hanem kislány, és az is előfordulhat, hogy ugyanez a csöppség a szülők gondos nevelése ellenére óvodáskorban belezúg mindenbe, ami pink, de ezt a gyerek legkésőbb tíz éves kora körül jó eséllyel kinövi.

És ha addig nem folyton azt hallja otthon, hogy belőle biztosan szépségkirálynő lesz, akkor maradandó károsodást sem okozunk neki, ha egyszer-egyszer beszökdel a karácsonyfa alá egy rózsaszín csillámpóni.